Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-118
A Nemzetgyűlés 118. ülése 1920. évi október hó 27-én, szerdán. 163 eukorgyárosok egyesülete egy kalkulációt terjesztett elő, amelyben a cukor árát 43 koronában kérték megáll api tani, amely összegből 3 korona volna a cukorgyárak haszna. Negyven koronát kalkuláltak termelési költségek címén. Tizennégy cukorgyárról van szó, a termelési költség e tizennégy gyárnak átlagos termelési költségét jelenti. A cukorbizottság ezt ilyen módon nem fogadta el. A pénzügyminister szakértői kalkuláció alapján negyven korona hatvan filléres árat hoztak ki, amelyben két korona nyolcvan filléres haszon van számítva. Ez volt az a kalkuláció, amelyet a bizottság elvileg elfogadott. Természetesen, miután a cukorárakat a pénzügyminister a közélelmezési és kereskedelmi ministerrel egyetértőleg állapítja meg, a bizottság ezt avval fogadta el, hogy az illető ministeriumok ezt ad referendum tárgyalás alapjául veszik fel. Már most Ereky t. képviselő ur ugy tünteti fel a dolgot, mintha az illető ministeri tanácsos ur mintegy becsapott volna engem. Azt mondja, hogy a pénzügyministert tudatlansága — ez szerinte nem személyeskedés — vagy, ha nem tudatlansága, akkor rosszhiszeműsége — ez sem személyeskedés szerinte — ... Ereky Károly: így is van! B. Korányi Frigyes pénzügyminister :... vitte arra, hogy túlmagas cukorárat állapítson meg; ha pedig nem forog fenn a pénzügyminister tudatos rosszhiszeműsége, akkor azért állapított meg túlmagas cukorárat, mert Ullmann ministeri tanácsos becsapta a pénzügyministert, amidőn aláíratott vele egy rendeletet, melyben 40 K 60 f-ben volt a cukor ára megállapítva. Aki a ministeriumok praxisát hosszú idő óta ismeri, — mert aki rövid idő alatt ismerte meg, az talán nem ismeri — az nagyon jól tudja, hogy egy minister — és talán merem magam lelkiismeretes ministernek gondolni — nem ir alá egy nagyfontosságú rendeletet, anélkül, hogy a kérdéssel előbb alaposan foglalkoznék, vagy abban maga állást foglaljon. Ebben az esetben téved a t. képviselő ur, Ullmann ministeri tanácsos teljesen ártatlan ebben a dologban. Az összes tárgyalásokhoz az irányítást én magam adtam meg . . . Ereky Károly: Aláirta? Az a kérdés! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Majd felelek rá! Ereky Károly: Ez a fontos! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Tessék talán a közbeszólásokat utólag megtenni! Az összes intézkedésekhez az irányítást, az instrukciókat magam adtam meg. Már most a következő helyzet állott elő. Én három heti szabadságra mentem, és minthogy sürgősnek találták a cukorár megállapítását, mielőtt elutaztam, egy rendelettervezetet készíttettem, mely szerint a közélelmezésügyi ministerrel történt megbeszélés alapján a cukor nagybani árát a kincstár részesedésével együtt kifelé 80 K-ban óhajtottuk megállapítani. Ebből 40 K 60 f-t javasoltunk a cukorgyárak részesedéséül. Egy rendelettervezetet készíttettem tehát 40 K 60 f-es cukorárról. Ezt a rendeletet parafáltam, és talán azt a példányt méltóztatott megszerezni, mely parafálva volt, mert én az nap elutaztam és megbíztam a ministeri tanácsos urat, hogy a közélelmezésügyi és a kereskedelemügyi minister urakkal személyesen beszéljen, és utasítottam, hogy, ha ministertársaim is helyesnek találják a rendeletet, az igy megjelenhetik, ha pedig észrevételek volnának, akkor kérem az ügyiratot függőben tartani addig, míg szabadságomról visszaérkezem. Ezt a parafált példányt a közélelmezésügyi minister ur szintén parafálta, a kereskedelemügyi, minister ur azonban jobbnak tartotta előbb az Árvizsgáló Bizottság véleményének is meghallgatását, onnan is adatok beszerzését. Mikor hazajöttem, Ullmann ministeri tanácsos ur rögtön referálta nekem ezt az ügyet és akkor azonnal intézkedtem egy értekezlet összehívása iránt. Ez értekezlet összehívása egy nappal előbb tartatott meg Ereky képviselő ur interpellációjánál, melyben ő ugy tüntette fel a dolgot, mintha Ullmann ministeri tanácsos ur engem fait accompli elé állított volna, mintha ez a 40 K 60 f-es ár meg lett volna szabva, mert a folyamatban lévő tárgyalásból, nem tudom, hogyan megszerzett adatok alapján kiragadott egy számot és ezt állitotta oda a Nemzetgyűlés elé. Az Árvizsgáló Bizottság szerepére is kitért a képviselő ur és ugy állitotta be ezt, mintha valami kontrollja volna magának a kormánynak. Az Árvizsgáló Bizottság a kormánynak egy segédszerve, mely főleg arra való, hogy szakszerűen vizsgálja meg a közönséggel szemben .megállapítandó árakat és e tekintetben tegyen javaslatokat a kormánynak. Az Árvizsgáló Bizottságnak tulajdonképeni szerepe a cukorár megállapításánál nincsen, mert azt mindenkor a pénzügyminister állapította meg a kereskedelemügyi ministerrel és ujabban a közélelmezésügyi ministerrel egyetértőleg. A képviselő ur ugy tünteti fel a dolgot, hogy Ullmann ministeri tanácsos magánkívül volt azért, hogy az Árvizsgáló Bizottság hozzá fog szólni az ár megállapításához és a képviselő ur egy, nem tudom miféle, hivatalok közti perpatvart hozott itt fel. Aki ismeri az ilyen tárgyalásokat, az jól tudja, hogy a különböző hatóságok között az ilyen tárgyalások alkalmával sokszor vannak perpatvarok, amelyek azonban igazán nem lényegesek és a végeredményre abszolúte nincsenek hatással. De ha már ő ezt felhozta, én is kitérek rá. A perpatvarnak itt csak az volt a lényege, hogy az én referenseim értesülése szerint az Árvizsgáló Bizottság ki akart szállni egy gyárba és erről nem értesítette a pénzügyministeriumot és a cukorbizottságot. Azért keletkezett a perpatvar, hogy ezt 21*
