Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-118
162 A Nemzetgyűlés 118. ülése 1920. évi október hó 27-én, szerdán. azt mondtam, hogy t. képviselőtársam felejtette el, hogy ő mit irt alá. Ereky Károly; Majd arról is, beszélek. Azt sem tudom, miről van szó. (Élénk derültség jobbról és a középen.) Az, amit aláirtam, becsületes dolog. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Én kérnék néhány percnyi szünetet, hogy én beszélhessek. (Halljuk! Halljuk!) Ereky Károly : Legyen szerencsém ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A cukorközpontról azt mondja Ereky t. képviselőtársam, hogy annak megalapításában ő is részt vett. Az tévedés, mert a cukorközpont sokkal előbb alakult« meg, mintsem Ereky t. képviselőtársam a kormányban közreműködött volna és a cukorközpont kormánykézbe való átvételében neki semmi része nem volt. De ez csak mellékes dolog. Azt mondja továbbá, hogy kezébe jutott egy jelentés, a Pénzintézeti Központ egy revizorának jelentése, amely a cukorközpont felszámolására vonatkozik. Ezt ő mérlegnek nézvén, kihozza, hogy 421 millió . . . Ereky Károly: Nem én hozom ki, a dr. Berger hozza ki. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Tessék megvárni, hogy befejezzem. Ereky Károly : Ne méltóztassék valótlanokat állitani ! (Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: En nem tudok párbeszédet folytatni. Elnök (csenget) : A minister urat illeti a szó, méltóztassék őt nyugodtan meghallgatni. Simonyi-Semadam Sándor: Ha megtámadják a ministert, válaszolhat a támadásra. (Éljenzés balfelöl.) A minister iránt köteles mindenki annyi tisztelettel viseltetni, hogy meghallgassa őt. Ez igy van. (Helyeslés jobbról és a középen). B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Abban a jelentésben t. i. van egy 481 milliós szám, amelyet a t. képviselő ur az ő beszédjében ugy fogott fel, hogy az egy vagyon. O itt is panamát sejt, nem tudom miért, mert hogyha volna is ott 481 millió, az az államot illetné meg és ez az államnak igen jól esnék. Egyébként arra a jelentésre a következőket jegyzem meg. Egy rendelet elhatározta a volt cukorközpont elszámolását, amelyet szeptember elsején kellett volna megkezdeni. Aki ismeri ennek a technikáját, az megérti, miről van szó. Az első ilyenkor nem az, hogy mérleget csinálnak, hanem az, hogy egy státust állitanak fel, hogy megtudják, hogy mi van, illetve a könyvelési tételeket a belégekkel összehasonlítják, összehasonlítják továbbá a ministeri számvevőség adataival és igy megállapítják, hogy ezek a könyvelési tételek rendben vannak-e. Berger revizornak a jelentése, amelyet a cukorbizottságnak tett, bizalmas jelentés volt és arra vonatkozott, hogy rendben van a könyvelés. Am jelentésében ő sem 421 millióval végzi, hanem azt mondja, hpgy ezt a tételt terhelni fogja sok minden. 0 260 milliót hoz ki, megjegyezvén róla, hogy nincs még benne sok tétel, amelyek könyvelését technikai nehézségek akadályozzák. Ereky t. képviselőtársam erre azt mondja, hogy ugy látszik a szakértőnek ebbe beletörött a ceruzája hegye, mert nem érti, miért ne lehetett volna tovább folytatni a könyveléseket. Erre azt válaszolom, hogy a képviselő urat mindenesetre egy szakértő informálta, de informátora szakértelmének a hegye törött ebbe bele. Mert itt sok minden nem lehetett elkönyvelve. Először is hatvannapos határidő volt kitűzve bizonyos igények bejelentésére. Ezenkívül lebonyolítás alatt álló üzleiek voltak. Eladtak cukrot, amelynek ellenértékét nem fizették be ; vettek cukrot, amely még nem volt leszállítva. De abban az esztendőben az államkincstár számlájára dolgoztak a cukorgyárak és még nincs megállapítva, hogy mennyi folyt be. Ez csak a kampány után lesz megállapítva. Számadásba kell venni a bérösszegeket, melyeket ki kell fizetni és hogy a gyárak előlegeztek bizonyos összegeket, amelyeknek meg kell térülniük. Szóval itt nem egy mérlegről volt szó, hanem egy státusfelvételről, amelyből nem lehet következtetni a volt cukorközpont vagyonára, de ha lehetne is következtetni, ha megvolna az a vagyon, az annál jobb lenne az államkincstár javára. A felszámolás most folyik tovább. Ez nem olyan egyszerű dolog, hogy szeptember óta r meg lehetett volna állapítani a végeredményt. Óriási anyag van itt. Ennek az anyagnak elszámolása el fog tartani egy-két hónapig, akkor következik a felszámolás, a mérleg megállapítása, amely nyilvánosságra fog kerülni és akkor lehet azt megbírálni. Nunc venio ad fortissimum : a cukorár megállapítására. Ereky t, képviselőtársam ugy tüntette fel, mintha a cukorgyáraknak háromnégyszázmilliós ajándékot akart volna adni nem a pénzügyminister, — nem személyeskedik — de a pénzügyminisztérium egy tisztviselője. Itt egy folyamatban lévő tárgyalásról van szó, amely ma sincs befejezve, amely tovább folyik. Tehát a cukorárak megtörtént megállapításáról szó sincs. A cukorbizottság 1920 szeptember 21-én tartott ülésében szólította fel az érdekelteket kalkulációjuk beadására. Talán szükséges megmagyaráznom, hogy a kalkuláció mit jelent. Egy gyári kalkuláció előzetesen sohasem lehet olyan fontos, hogy arra mindenki mérget vehessen, hogy az a kalkuláció feltétlenül megáll. Mert itt nagy eltérések lehetnek. Előzetesen senki sem tudja még biztosan, hogy az a gyár hogyan, mennyi megszakitással fog dolgozni, a szállítási viszonyok, a munkabérek milyenek lesznek, igy tehát egy kalkuláció jóformán csak hozzávetőlegesen történhetik. Ahány gyár van, annyi kalkuláció van, mert minden gyár más viszonyok között dolgozik. A
