Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-118
163 A Nemzetgyűlés 118. ülése 1920. évi október hó 27-én, szerdán. adni érte, ha csak a cukrot szállítja és itt adja át magyar földön. Felmentünk egészen 75 koronára. Ezzel szemben még június 21-ikén irtunk az illetőnek, de válasz még mai napig sem érkezett. Ha esetleg az illető elment Ereky képviselőtársamhoz és ott adta meg a választ, arról természetesen nem tehetek. Ereky képviselő ur egyik legélesebb vádja igy szól. Azt mondja a képviselő ur (olvassa) : »Láttam és tapasztaltam, írásbeli adatokkal jöttek hozzám, hogy milyen üzleteket kötöttek a pénzügyministeriumban. Eladtak 10 vagon cukrot kilónként 120 koronával s az illető, aki megvette, tartozott 3 vagont visszaadni a cukorközpontnak 80 koronáért, úgyhogy 15—20 koronával drágább lett a cukor kilója. Amikor ezeket megfigyeltem, láttam, hogy valami óriási visszaélés van.« Közbekiált Benkő Gábor képviselő ur : Panama ! Erre' Ereky t. képviselőtársam azt mondja : ha már kimondták azt a szót, — és óvatosan hozzáteszi — amennyiben tényleg visszaélés volt, akkor ez a szó ki van mondva. Ez az eset nem nélkülözi a humort. A tény az, — persze ahogy előadta Ereky képviselőtársam, abból nem lehet megérteni — hogy 1919. év őszén láttuk, hogy cukorral nem tudjuk ellátni az országot, ha csak nem találunk valami uj metódust. Erre egy szakértekezletet hivtam össze a pénzügyministeriumba, amelyen jelen voltak az érdekelt minister urak és az összes érdekeltség. Ott kristályosodott ki az az eszme, hogy bizza meg a (Jukorközpont, mint a kormánynak a szerve, az ismeretesebb cégeket és szövetkezeteket, hogy hozzanak be cukrot, ugy ahogy akarják. Ebből a cukorból ők kötelesek átadni a Cukorközpontnak maximális áron bizonyos menynyiségü cukrot, hogy a cukor jegy ékre mi kiadhassuk maximális áron azt a fejkvótát, amelyet egyáltalában ki tudtunk adni, a többit pedig értékesíthetik az Árvizsgáló Bizottság által megállapított áron a tehetősebb osztályoknál. Itt tehát az a nézet volt, hogy a tehetősebb osztályok meg tudják fizetni a cukrot, és azt használják fel arra, hogy a kevésbé tehetősebb osztályok részére a cukorjegyre adhassunk cukrot. A humorisztikus a dologban az, hogy erre azt mondja Ereky t. képviselőtársam, hogy látta, hogy itt »óriási visszaélés van«. Azt hiszem, amikor az összes érdekelt ministerek is ott voltak és hozzájárultak ehhez, már maga ez a tény is azt mutatja, hogy ez nem panama. Ha azonban Ereky t. képviselőtársam ezt panamának tartja, ennek a panamának vádja visszaesik az ő fejére. Mert itt van az akta, ahol Ereky t. képviselőtársam, aki akkor minister volt, ezt aláirta és hozzájárult ehhez. (Derültség.) Huszár Károly : Nagyon feledékeny ember amúgy is ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Hozzájárult ehhez talán nem is olyan véletlenül, hanem az értekezlet után, amelyen jelen volt és amelyen megvitattuk a dolgot, az én referensem, Ullmann ministeri tanácsos ur, még külön elment hozzá megbeszélni, külön megtárgyalták a dolgot, és azután irta alá az aktát és hozzájárult. Azt hiszem tehát, hogy ezt a panamavádat — ha az panama — nyugodtan átháríthatom ő reá is. A további vád az, hogy szacharin-ajánlattal is jöttek és ezt a pénzügyministerium nem fogadta el. Ez nem áll, mert Svájcból és Németországból is jöttek nagyon sok szacharin-ajánlattal, kiválasztottuk a legjobbat, és a szacharinellátást — mert ezt követelte a közvélemény —• megszerveztük, még pedig olyan jól, hogy még most is van szacharin nagy mennyiségben, úgyhogy egy esztendőre el vagyunk látva szacharinnal. Ily körülmények között az Ereky képviselő ur által pártolt kereskedő áruját nem kellett megvennem, mert arra nem volt szükség. Áttérek most a további vádpontra. A cukorgyárak részére — amint ő mondja — törvényellenesen huszonöt milliót utalt ki a kormány, illetőleg utaltam ki én. Ezt ő törvényellenesnek mondja, visszaélésnek tekinti. Ezzel az üggyel a március 5-én tartott ministertanács foglalkozott. Az ügy előzményei a következők : A cukor 1915. évi árral szemben, amikor 96 fillérben volt megállapítva, felemelkedett 1918 október 1-én 2 korona 90 fillérre, amely 2 korona 90 fillérből a gyárakat megillette 2 korona 13 fillér. Az 1918. évi októberi árat megállapította az akkori kormány az akkori termelési költségeknek, a szén árának, a munkabérnek stb.-nek alapján. Akkor közbejött a forradalom, a forradalom után jött a bolsevizmus. Ez alatt a cukorárakkal senki sem foglalkozott, ugy hogy mikor helyreállott a törvényes rend, a cukor ára még mindig 2 korona 90 fillér volt, tehát a gyárak még mindig 2 korona 13 fillért kaptak kilónként, ami természetesen a nagymértékben megváltozott termelési viszonyok mellett nekik jelentékeny veszteséget okozott. Egy 1919. évi kormányrendelettel a gyáraknak egész cukorkészletét a kormány vette igénybe. Ez azért történt, mert a Károlyirégime kijelentette azt, hogy a cukorrépát az állam tulajdonának nyilvánítja. Már most az alkotmányos kormány abban a nehéz helyzetben volt, hogy a répa a kincstár tulajdona volt, hogy folytatni kellett abban a kampányban azt, hogy a répát feldolgoztatj a az állam a gyárakban olyan módon, hogy a gyáraknak bizonyos bórt fizet majd a répa feldolgozásáért, viszont a cukor, valamint a melléktermónyek a I kincstár tulajdonát képezik.
