Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-118
A Nemzetgyűlés 118. ülése 1920. évi október hó 27-én, szerdán. 161 Ugyancsak októberben azonban a cukor árát már 15 koronára emeltük, aminélfogva az a helyzet állt elő, hogy mi elvettünk 500 vagon cukorkészletet a gyáraktól, kilónként 2 korona 13 fillérjével, mert őket annyi illette meg a 2 korona 90 fillérből, akkor a cukrot 15 koronájával értékesítettük, három hónappal később pedig még magasabb áron, t. i. 24 koronájával a kincstár javára. Ebből folyólag a gyárak azzal fordultak a kormányhoz, hogy nekik ebből óriási veszteségeik vannak, ami természetes is, mert hisz másnemű iparvállalatoknak, melyeknek készleteik voltak, módjukban volt, ha a költségek és az árak emelkedtek, a készleteket a magasabb áron eladni, mi pedig azt tettük, hogy elvettük az egész készletet és az értékesítés — tekintet nélkül a gyárak költségeinek emelkedésére — egészen a kincstár javára ment, ami a kincstárnak 114 milliót hozott. Hát ha valami nem törvényellenességről, de méltánytalanságról lehet szó, hát bizony méltánytalanság volt itt, mert az állam elvette a cukrot. A gyárak kértek kártérítést, ami indokolva volt azzal, hogy az egész háború alatt és a bolsevizmus alatt cukorgyáraink nagyon sokat szenvedtek. Hiszen azért, mert gyárról vagy iparvállalatról van szó, még nem szabad bizonyos antipatiával lenni az illető termelési ággal szemben. Magyarországon meg épen a cukorgyárak igen jelentős részét képezik a nemzet gazdasági erejének. Hiszen a jövőben nekünk azon kell igyekeznünk, — és még a cukoriparnál jártunk ta Ián legkevésbbé rosszul a békeszerződéssel — hogy cukoriparunkat megint felemeljük arra a nívóra, hogy lehetőleg sokat tudjunk exportálni, mert látjuk, hogy pl. Csehországban az export milyen óriási előnyökkel jár. A cukorgyárak tehát, mivel ebből nekik nagy veszteségeik voltak, kérték, hogy 50 millió kártérítést kapjanak. Hosszas purparlék után... Gaál Gaszton : Gabonáért adtak-e valaha? Gabonáért sohasem adtak kártérítést ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Most ne beszéljünk a gabonáról, most a cukorról beszélünk. A kincstárnak maradt 90 milliója és a ministertanács hozzájárulásával 25 milliót utaltunk ki kártérítésül, amelynek ellenében a cukorgyárak a további igényektől természetesen elálltak. Megjegyzem, hogy az elszakadt területeken levő cukorgyáraink már sokkal magasabb árakat kaptak, ugy hogy a paritás szempontjából indokolva volt, hogy segitsünk a cukorgyárakon. Egy további vádpontja Ereky t. képviselőtársamnak a Oukorközpont felszámolására vonatkozik. Itt ő kissé összezavarja a dolgokat. Adatokat szerzett be, és bizonyos csonka adatok alapján hamis következtetésekre jut. Erre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy ha valamely képviselő urnák adatokra van szüksége, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VI. KÖTET. nyitva van a pénzügyministeriumnak az első kapuja, ahol mindig bejöhet, és ezt tudja Ereky képviselőtársam is, mert hiszen nemrégen ő bejött oda, adatokat kért és azt hiszem, teljes megelégedésre minden adatot megkapott, nem tudom, milyen más ügyben. Ereky Károly : Miért személyeskedik a minister ur? (Zaj.) Huszár Károly: Ez nem személyeskedés. ( Zaj.) Ereky Károly : Igenis, személyeskedés. Majd én is sznmélyeskedni fogok. (Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: A személyeskedés vádját visszautasítom. Ereky Károly : Hallottam, hogy panamával vádolt meg engem. (Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Tessék megengedni, hogy folytassam beszédemet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : A minister ur az interpellációra ad választ ; a képviselő urnák módja lesz reflektálni ; méltóztassék őt nyugodtan meghallgatni. (Helyeslés.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Mikor egy képviselő ur panamáról, visszaélésről beszél személyemmel kapcsolatban és amikor egy képviselő ur beszédében egyenesen az állam megkárosításával vádol, az azt hiszem személyeskedés. Ereky Károly : De jogos ! Majd válaszolok. (Felkiáltások jobbról és a középen : Halljuk a ministert !) Simonyi-Semadam Sándor : A minister védekezhetik ! Ereky Károly : De nekem is jogom van kritizálni! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Ismeretes gyenge hangommal nem tudom túlharsogni Ereky t. képviselőtársam éles hangját. Legyen tehát türelemmel, hogy gyenge hangomon előadhassam válaszomat. (Halljuk!) A helyzet az, hogy ő bizonyos adatokat szerzett. Kérésem hozzá az, hogy más esetben direkt kérjen adatokat a ministeriumtól, mert nagyon veszedelmesnek vélem azt, hogyha egyes urak azért, hogy támadásokat intézhessenek, ehhez az eszközhöz folyamodnak. Én felteszem minden állami tisztviselőről, hogy hivatalos esküjét nem szegi meg — ez nagyon is aljas bűntett volna — és aktákat nem szolgáitat ki, nem marad tehát más mód ilyen akták megszerzésére, mint annak meg nem engedett módja. Én nem is tudom, hogyan szerezte meg ezeket az adatokat. Ereky Károly: Ez fáj! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Semmi sem fáj, hiszen felajánlom, hogy magam bocsátom rendelkezésére az összes adatokat, de a bécsi kommunisták rendszerét mégsem helyeselhetem. Ereky Károly: Miért tagadta le az újságokban? (Ugy van! a SBélsôbaloldalon. Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Nem arról van szó. Nem tetszett itt lenni, amikor 21
