Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-111

A Nemzetgyűlés 111. ülése 1920. s ékhez a pénzügyi kormányzat ragaszkodik és a bizottság is magáévá tette. Az egyetlen érv • ezzel szemben az, hogy ebben az esetben egyes körök nem fognak az itteni pénzintézeteknél nagyobb összegű ingóságokat és értékeket elhelyezni, hanem azokat külföldön fogják deponálni. Ezt nem vehette az együttes bizottság komoly érv-számba, mert végtére is azt, hogy valaki azért, hogy a közteherviselés alól kibújjék, pénzét állandóan külföldön tartsa, nem akceptálhatjuk mint olyan érvet, amelyet honorálni lehet. A halálesettel kapcsolatos ajándékozás bizonyos eseteire, t. i. amikor az illető ajándékozó az ajándékot halál esetére betudni akarja, vagy midőn a tulajdonjogot ugyan átadja, de a haszonélvezetet fentartja, végül arra az esetre, ha az ajándékozás a haláleset beállta előtt egy bizonyos időn, és pedig egy éven belül történt, ezekre nézve kimondja a törvényjavaslat, hogy ezeket ajándékozási illeték alá veszi, nem ugy mint az 1918. évi törvény, amely ezeket öröklési illeték alá vette. Az 1918. évi törvénynek az volt az óriási hátránya, hogy ezeket az ajándékozásokat nyilván kellett tartani az illető elhalálozásáig. Ezt a mi megoldásunk most egyáltalában mellőzi, hanem az illető, aki halálesettel kapcsolatban ajándékoz, az ajándékozás idejében azonnal illetéket fizet, amely illeték azonban nagyon természetesen annak idején a hagyaték illetékezésénél tekintetbe veendő lesz. Nagyon méltányos intézkedés a 80. § intézkedése, amely az állagörökös korábbi elhalálozására vonatkozik. Ha t. i. a haszonélvező tovább él, mint az állagörökös, akkor nem lenne méltányos a második állagörökössel is a teljes illetéket fizettetni. Erre nézve igen szerencsés formulát talált a bizottság, illetőleg már a pénz-ügyminister ur, t. i. a második örökös csak annyi után tartozik illetéket fizetni, amekkorára a haszonélvezet folytán az illető állag csökkenik. Most a legfontosabb paragrafushoz jövök, a 88. §-hoz, amely az öröklési illeték kulcsát állapítja meg. Csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy az eddigi rendszertől a javaslat két dologban tér el. Először is nem négy, hanem öt osztályt állapit meg, mert nagyobb fontosságot akar tulaj donitani az egyes rokonsági fokok közötti különbségeknek, másodszor pedig az egyes fokozatokat nem 9, hanem 16 ujabb fokozatra osztja, hogy a progresszivitást és az egyes vagyonok nagysága közti különbséget még jobban kidomboritsa. Mind a két változtatás a szociális szempont figyelembevételével történt és azt hiszem, hogy kifogás alá nem eshet. Itt majd még bátor leszek rámutatni beszédem második részében azokra a módosításokra, amelyeket az együttes bizottság tett. Nagyon fontos rész a harmadik cím, amely a 94—96. §-okban az ingatlanátruházási illetéket szabályozza. Az ingatlanvagyon átruházási NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921, — VI. KÖTET, évi szept. hó 25-én, szombaton. 0 illetéke tekintetében Gaal Graszton igen t. képviselőtársam — nagyon sajnálom, hogy nincs itt — az ő egészen sajátságos politikai állásfoglalásával, amely hála Istennek nem túlságosan népszerű, (Derültség a baloldalon.) ezt a kérdést túlságosan feszegette, és ugy tüntette fel, mintha ez itt antiagrárius rendelkezés volna. Ez teljes félreértése az ingatlanforgalmi adó és egyáltalán a forgalmi adók lényegének, mert hiszen a forgalmi adóknál és illetékeknél nemcsak az adóalap nagyságát kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy az a forgalmi adó vagy helyesebben forgalmi illetéki alap milyen természetű? Ha az az illetékalap olyan természetű, amely nem változtat gazdát, amelynél épen az a financiális és gazdaságpolitikai cé], hogy lehetőleg egy kézben maradjon, konzerváltassék, mint a földbirtok, amelynél évtizedeken keresztül nincs tulajdonváltozás, ez másként bírálandó el, mint az olyan tárgyak, különösen ingóságok, amelyeknek épen az a közgazdasági céljuk, hogy "továbbadassanak, amelyeknél az állandó forgalombanlétel a gazdasági, sőt fogalmi kritérium, Ugyanolyan százalékkal sújtani egy adóalapot, amely nincs forgalomban, mint egy olyan másik adóalapot, amely állandóan gazdát cserél, teljességgel lehetetlen, gazdasági nonsens, mert ennek eredménye csak az lenne, hogy a gazdálkodás és a kereskedelem teljesen megbénul. Ennélfogva ha magasabb is az ingatlan forgalmi illetéke, mint az ingók forgalmi illetéke, — megjegyzem, hogy" az egész 2°/o, tehát nem olyan túlmagas — ezt nyugodtan el lehet fogadni, mert az teljesen összefüggésben, harmóniában van az illető adóalap természetével. Különben is itt egy 50 éves törvényhozási rendszerről van szó, amely eddig is tízettette az ingatlanátruházási illetéket, s az, hogy az utolsó másfél évben nem volt hatályban ez a rendelkezés, nem lehet ok arra, hogy ma, amikor az állam igazán nagy pénzügyi nehézségekkel küzd, ezt a különben bevált és egészséges intézkedést ne tartsuk meg. Most egész röviden csak még a hátralévő uj paragrafusokra vagyok bátor rámutatni. A 106. § a visszavásárlásra vonatkozik, a 107, § az elővásárlásra vonatkozó részt tárgyalja. A 109. § azt az esetet akarja szabályozni, amikor a birói Ítélet konstitutiv, tehát jogokat ad. Ez esetben nemcsak az Ítéleti illetéket, hanem magát az átruházási illetéket is mindjárt meg kell fizetni, ami bővebb indokolásra, különösen jogászokkal szemben nem szorul. Uj a 115. § intézkedése, amely a városi ingatlanok átruházásáról szól. Ezek tekintetében nagy rendetlenség és szabályozatlanság volt legutóbb. A szabályozás szükséges és méltányos, mert a városokra most állandóan nagyon nagy terhek várnak, aminél fogva helyénvaló ez az ő különös adózási jogosultságuk, de szükség is volt az uj rendezésre azért, mert egyes városi szabályrendeletek össze-vissza szabályozták ezt a kérdést. A törvény egy és fél százalékban 2