Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-117

152 A Nemzetgyűlés 117. ülése 1920. évi október hó 26-án, kedden. hogy annak az internálási büntető eljárásnak van-e jogosultsága, nem megy-e tul azon a határon . . Kerekes Mihály : Nem nevel-e kommunistákat ? Zákány Gyula : . . . amelyen a büntető igazságszolgáltatás és a büntetés megtorló jellegét már elveszti és nincs benne semmi javító, semmi gyógyító karakter. A kiengesztelődésről nem akarok beszélni, azért — mondom — a Nemzetgyűlésnek csak a koponyájához szólok és kapacitálni igyekszem arra, hogy igenis a preventív intézkedések, amelyek meg kell, hogy történjenek az inter nálandókkal szemben, hogy egy esetleges ujabb támadás, egy esetleges ujabb aláaknázása állami és társadalmi rendünknek az ő ideológiájuk szerint be ne következzék, helyesen történjenek meg. Én most kizárólag a preventív intézkedéseknek azt a lehetetlenségét akarom bírálat tárgyává tenni, amely fennáll, hogy ott összehalmoznak ezreket és anarchistákat tenyésztenek belőlük, mert tessék elhinni, én találkoztam onnan kiszabadult emberekkel és a javulásnak, a gyógyításnak, tehát a büntető igazságszolgáltatás javító karakterének csak egy picurka jellegét sem láttam, pedig a büntetésnek nemcsak a megtorlás, hanem a javítás, gyógyítás is a célja. A javarészt idegen fajtabeliek, azok, akiknek megvoltak az összeköttetéseik, akiknek megvoltak a megfelelő gazdasági és kegyelmes és méltóságos urakkal való nexusaik, tul vannak a gránicon, . . . Benkő Gábor : Ezek nem is a fajtái. Zákány Gyula : . . . nem is a fajtái, ezek szabadon manővriroznak és tovább a legszabadabban érvényesitik az ő kommunista tendenciáikat. Ellenben az én fajtám, az elbolonditott nép, csak eszköz, nem is ember, sőt anarchista vágyakkal, megtorlási gyuanyagokkal lázítva a leikében, ott marad és ha az egyszer kiszabadul az a keresztény nemzeti kurzus szolgálatában álló tényező, az a társadalmi és gazdasági rendbe beilleszkedő rendes ember nem lesz. Beilleszkedne, de nem tud, az pszichológiai abszurditás, hogy aki hónapokon keresztül benn szenved, hacsak valami magyar Krisztus nem lenne, aki csodát teremtene és átalakítaná lelkületét, egész felfogását, tudjon majd társadalmi és gazdasági rendünknek normális, békés tényezője lenni. Azért, mondom, t. közbeszóló képviselő ur, én, aki, azt hiszem, a destrukció vádjával nem vagyok illethető . . . Milcsevics János : Nem biztos manapság. (Derültség.) Zákány Gyula: Igazán meggyanúsíthatják az embert, de erre nézve az a felfogásom, hogy itt az a kérdés, hogy meddő vagyok-e rá vagy nem, hogy megfogamzik-e rajtam a legabszurdabb vád vagy nem, és én azt hiszem, hogy ilyen destruktiv vád velem szemben nem fogamzik meg. Szóval, én az internáltakra alkalmazott büntető igazságszolgáltatásnak nagy hibáját látom abban, hogy a megtorláson kivül teljesen figyelmen kivül hagyja a kormány és figyelmen kivül hagyják az illetékes tényezők a javitó, a gyógyító jellegét, gyógyító rendszerét az internálási kérdésnek. Bizonyos tekintetben a luxuspolitika vádjával is volnánk illethetők, hogy az a rengeteg emberenergia, amely ott felhalmozódik, ott sorvad, ott pusztul, ott munkaalkalom nélkül hónapokon keresztül, rengeteg kiadásokat okozva., börtöntölteléknek őriztetik. Ez luxuspolitika ma, amikoj a munkatényezőket, az embererőket annyira "sürgetjük és keressük, amikor volna elég feladat, elég munkaanyag, hogy a munkások, az emberek alkalmazhatók legyenek. Ezen szerencsétleneknek számonkérése a destrukció miatt jogos, illetékes. Annak idején, a kommunizmus bukása után, én voltam az első, aki az internált-táborokban mutattam rá az ő helyükre, az ő rendeltetésükre, de a destrukció miatt való fele] ősségre vonásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy nem haladja-e meg a konszolidáció szempontjait ez az internálási fenyítés és hogy a lelki infekciókból, fertőzésekből való megtisztuláenak feltételeit szolgálja-e ez az elj hogy ezeket a szerencsétlen embereket ott hónapokon keresztül fogva tartjuk. És hogyan tartjuk fogva ? Az internált-tábor élelmezési viszonyairól, a terrorisztikus ellátásról, az inkvizíciós bánásmódról nem akarok rémképeket festeni. Elég ingerült a Nemzetgyűlés kedélye . . . Meskó Zoltán: Nem látom! Zákány Gyula : . . . nem akarom semmiképen olyan kémelháritó rendszereknek iskolapéldáját Zalaegerszegen bemutatni, ellenben kötelességem tiltakozni és vétómat felemelni a törvényhozás hajlékában a miatt, hogy ami ott folyik, különösen az élelmezési kérdésekben, az már a humanitásnak az elvébe, az alapprincipiumba ütközik. Áttérek most a panamára, a dolog konkrétebb részére. Kerekes Mihály: Még ebben is panamáznak ? Zákány Gyula : A zalaegerszegi tábor igazgatósága annak idején megkeresést intézett az internálási ügyosztályhoz mint illetékes fórumhoz az iránt, hogy ezeknek a szerencsétlen, testileglelkileg megrendült, lezüllött embereknek élelmezését, élelmi cikkeinek beszerzését ő közvetlen kézből, a termelőkkel való tárgyalás után közvetlenül bonyolíthassa le. A táborigazgatóság több izben intézett meg keresést az ügyosztályhoz, mindannyiszor elutasittatott. Megtörtént ellenben az ügyosztály élelmezése folytán az,— amint a tábor igazgatósága június hó 20-án 6207/920. szám alatt jelentést tett az ügyosztálynak — hogy az ügyosztály által vásárolt és leszállított hatvan hordó savanyitott káposzta teljesen rothadt, élvezhetetlen állapotban érkezett meg. Mondom, jelentés tétetett erre nézve az illetékes ügyosztályhoz, a jelentésre azonban semmiféle felelet nem érkezett és a káposzta ott maradt. Amikor Zalában az élelmicikkek, a nyerstermények beszerzésének megvan a módja, akkor e rothadt savanyukáposztátval élelmezni