Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-117
A Nemzetgyűlés 117. ülése 1920 akármennyire megtévedt embereket : ez már nem retorzió, ez már — a legenyhébben szólva : — a humanitás alapelvébe ütközik. A másik konkrét eset a következő : A szállítók természetesen, mint a legyek a mézet, megrohanták az ügyosztályt ajánlataikkal, hogy én majd ezt, én majd azt szállítok, majd én paradicsomot szállitok, én burgonyát szállitok, én nem tudom mit szállitok, szóval a szállítási ajánlatoknak rohama indult meg a Barkóczy ministeri tanácsos ur vezetése alatt álló internálási ügyosztályellen és valami Gyenessey vállalkozó szállitó... Benkő Gábor : Vallása ? Zákány Gyula : Nem érdekel a vallása, a gazembersége érdekel engem, mert ha ezt is felekezet szerint mérlegelném, akkor vétenék az ellen, amit mondottam ; az igazság principiuma ellen. A volt táborigazgató közbenjárására ez a Gyenessey szállító a győri katonai főreáliskolának valami tizezer kg káposztát, hasonlóképen 10.000 kilogramm répát, ami egy vagon rakományt tett ki, szállitott, szintén rothadt állapotban, ugy hogy ez a katonai főreáliskola át sem vette, hanem jegyzőkönyvet vett fel róla, hogy élvezhetetlen. Ekkor visszaküldték Hajmáskérre. Ferdinandy Gyula belügyminister : Mikor volt ez ? Zákány Gyula : Akkor még a belügyminister ur nem is volt belügyminister. Meskó Zoltán : Melyik hónapban volt ez ? Zákány Gyula : Az adatok rendelkezésre állnak. j Gál és Gyenessey erre tárgyalásokat folytattak és még három vagon ilyen élvezhetetlen káposztát adtak át Hajmáskérnek. Minthogy egy képviselőtársam közbeszólott, hogy milyen napon volt ez, erre azt felelem, hogy ezt nem tudom megmondani, de az akták számát teljesen közölhetem. íme : 2384, 2620, 2704 stb. Ezek szólnak a Gyenessey szállító által rothadt állapotban Hajmáskérre szállitott káposztakvantumról. (Felkiáltások jobbfélől : Mikor volt ? Melyik hónapban ?) Tessék megnézni pl. a 2384. számú aktát. Engem nem a hónap érdekel, hanem a rothadt káposzta, amelyet az a szállító azoknak a szerencsétlen embereknek az elpusztítására küldött. (Helyeslés.) A belügyministermmban ajánlották a táborigazgatónak, hogy közvetlenül érintkezzék a termelőkkel és ugy szerezze be ezeket a cikkeket. Az ügyosztály Barkóczy tanácsos vezetésével elrendelte, hogy a szállítók direkt az ügyosztállyal lépjenek érintkezésbe. Ez a két eset nagyon frappáns bizonyítéka annak, hogy ezek a szerencsétlen emberek milyen élelmezésben részesülnek. A következő harmadik eset az, amely Fabriczky Lipót Gizella-téri konzer-vgyárossal történt. Ez a szállító ajánlatot tett az igazgatóságnak befőtt paradicsom szállítására. Az igazgató július 8-án 6398 szám alatt előterjesztést tett az ügyosztályNEMZETGYULÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VI, KÖTET. '. évi október hó 26-án, kedden. 153 nak a paradicsom megvételére, mivel arra szükség van, mert minden élelmiszer elfogyott, kéri tehát, hogy az üzletet perfektuálhassák. Az ügyosztály meg is ígérte, hogy Fabriczkyval a megkötés tárgyában el fog járni és hogy e célra kiküld egy tisztviselőt. Az illető azonban nem érkezett meg, végre az illető urak — nem akarok neveket említeni, de e részben az igen t. belügyminister urnák teljes mértékben rendelkezésére állnak az adatok, — oda Utalták az ügyet az ügyosztály élére Barkóczy tanácsoshoz és a szállítási engedélyt megkapták, sőt további megbízást is kaptak. íme egy-két adat a lágeréielmezésre vonatkozólag. Felesleges is többet beszélnem arról, hogy ezek a szerencsétlen emberek milyen viszonyok közt élnek. Tessék elképzelni az ő helyzetükben még azt a tudatot is, hogy az ő n vomorusá gukon üzérek nyerekednek bizonyos hivatalos tényezőkkel karöltve. A kiszabaditási eljárásról nem is akarok nyilatkozni, mivel a belügyminister ur garantálta nekem, hogy a kezéhez juttatott adatok alapján a leggyorsabban fog eljárni. így tudom, hogy valaki magas pártfogó utján 150.000 korona lefizetése ellenében szabadult ki. Meskó Zoltán : Ha bebizonyítják, a pártfogót kell el csukni S Zákány Gyula : Van azonkívül egy 80.000 koronás adatom is, de mivel, ismétlem, a belügyminister úrtól garanciát kaptam, hogy kérlelhetetlenül fog eljárni, nem akarok e kérdéssel tovább foglalkozni. Az a szomorú, hogy büntető eljárásunknak az a megtorló jellege teljesen fékevesztett, minthogyha gyógyításról, javitásiól nem is lehetne szó, hanem minthogyha csak a gyűlölködésnek, az egymás marásának szava vezetné eljárásunkat e szerencsétlen emberekkel szemben. De nem is a szeretetre, nem is a szív szavára appellálok, ezek a száraz, minden különösebb szónoki lendület és ciráda nélkül elmondott adatok szolgáljanak csak bizonyos bizonyitékminimum gyanánt arra nézve, hogy az igen tisztelt belügyi kormányzat a legkérlelhetetlenebb intézkedéseket foganatosítsa. Nem jó vért szül az, hogy az a szegény nép mennyi sirámot hallat az ő szegény gyermekéről, hiszen az a szerencsétlen zsellér, az az elbolonditott gyári munkás, amikor eléje tárták a mennyország programmját természetes, bogy beugrott, proletárdiktaturázott, szidta az urat, a vagyont. Az ő vagyoni lezüllöttségében ennek pszichológiai törvényszerűséggel igy kellett lennie. Kerekes Mihály: Hat hónappal előbb kellett volna igy beszélni. Zákány Gyula : Én előbb is igy beszéltem, Isten segítségével, mindig logikus voltam és az is akarok maradni. Én kérem a belügyi kormányzatot, hogy ne a szivével, hanem a belátásával. . . Meskó Zoltán : De a szivével is 1 Zákány Gyula : Ha lehet, tegye a szivét is hozzá, mert lehetetlen, hogy amíg a forradalmi és háborús kataklizmák is annyira megváltoztat20
