Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-117

132 A Nemzetgyűlés 117. ülése 1920. évi október hó 26-án, kedden. ban véve, hátrányos még inkább a mi gazda­ságilag leromlott viszonyaink között. Legyen szabad egy példára rámutatnom. Ha például nálunk valaki egy exportra alkal­mas ipari találmány birtokában van, bizonyára közgazdaságilag nem előny az, hogy ezt a ta­lálmányt egyedül és kizárólagosan birja, még abban az esetben sem, ha ő annak a kihaszná­lására és az export céljait szolgáló kiaknázására tőkéjénél fogva vagy egyéb szempontokból elég erős. Igaz, hogy a törvény ad valamelyes re­médiumot, de mindig csak abból indulva ki, hogy amennyiben a belföldi szükségletet nem kielégítő módon gyakorolja az illető a maga találmányi szabadalmát. Ilyen esetben vélemé­nyem szerint a szabadalmi hivatalnak a meg­hosszabbítást nem volna szabad megadni, mert az általános közgazdasági érdek feltétlenül fe­lette áll annak a bizonyos kétes egyéni érdek­sérelemnek, amely a találmánynak nem, vagy nem kellő használata miatt érhette a találmány birtokosát. A. részletes tárgyalásnál bátor leszek tehát a 2. §-hoz egy ilyen módosítást benyújtani és azt hiszem, hogy ugy a minister ur, mint az előadó ur szívesek lesznek ehhez hozzájárulni, mert hiszen tulajdonképen semmi egyebet nem célzok vele, mint azt, hogy ez a gondolat, amely a meghosszabbításban rejlik, precíze legyen ki­fejezve magában a törvény szövegében. A második kérdés, amely ugyancsak a 2. §-nái merül fel, — kénytelen vagyok vele itt foglalkozni, mert nem annyira részletkérdés, mint inkább az egésznek gondolatába illik be — az, hogy amikor megadjuk az egyéni érdekek kielégítésére a meghosszabbítás lehetőségét, ugyanakkor nem gondoskodunk arról, hogy ha valaki azt a találmányi szabadalmat már lejárta után igénybevette és gyakorolta, — helyesebben használta az azzal védett, mondjuk, ipari gon­dolatot, — ezt sérelem ne érhesse, mert amennyi­ben a szabadalom újra megadatik, gondoskodni kell arról, hogy ez ne érintse azoknak az érde­két, akik a lejárt szabadalmat a törvény alap­ján jóhiszeműen igénybe vették. Azt hiszem, hogy az előadó ur szives lesz majd ehhez a módosításhoz is hozzájárulni, mert hiszen ezeket az érdekeket feltétlenül meg kell védeni. Még csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy magában a törvényjavaslatban, bár a domi­náló gondolat a pénzügyi érdekek kielégítése volt, épen ezt nem találtam meg. A törvény­javaslatnak idevonatkozó 6. §-a ugyanis kije­lenti, hogy a minister rendeletileg felemelheti vagy leszállíthatja azokat az illetékeket, amelye­ket a régi szabadalmi törvény alapján lehetett szedni, azonban nem látok intézkedést aziránt, hogy épen ezen meghosszabbítási időre lehet­séges lesz-e majd ezen rendelkezés alapján azo­kat a bizonyos díjakat akár felemelni, akár leszállítani, akár csak meg is állapítani. Véle­ményem szerint tehát már itt a törvényben kellene intézkedni aziránt, hogy a 15 évet meg­haladó — mert ugyebár, a régi szabadalmi törvény csak 15 évre szabja meg a díjakat — szabadalmi díjakat a minister rendelettel meg­állapíthassa és meggondolandó volna azután az is, hogy nem kellene-e itt kimondani, hogy ezeket a díjakat egy összegben előre kell lefi­zetni, mert ez mindenesetre bizonyos fokmérője volna annak az érdekeltségnek is, amely azzal áll elő, hogy találmányi szabadalmát a köz­érdeknek, sőt talán a magánérdeknek rovására is meghosszabbítsák. Abban a reményben, hogy ezeket a szem­pontokat a részletes tárgyalásnál az előadó ur is honorálni fogja, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök ." A minister ur kivan szólni. Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés! Rassay Károly t. képviselő­társam felszólalására legyen szabad ezen kis törvényjavaslat benyújtásának indokolásául elő­adni azt, ami egyáltalán minden általa felsorolt és kifogásolt más javaslatnál is a benyújtás okául szolgált. Ez az ok egyszerűen a pénzügyi érdek, amely sürgős és amely nem engedi meg, hogy az a terjedelmes kész munkálat, amely a kereskedelemügyi ministeriumban 1916-ban meg­szerkesztetett, beterjesztessék, miután e javaslat tárgyalása az érdekeltséggel hosszabb időt igé­nyel és tényleg nem olyan aktuális, — mire maga a t. felszólaló képviselő ur is célzott — hogy most a t. Nemzetgyűlés elé jöjjünk vele. Viszont a pénzügyminister ur — akinek köte­lessége gondoskodni arról, hogy az államháztar­tás egyensúlya minél előbb helyreállittassék — igen helyesen kívánta és követelte a díjak reví­zióját és azt, hogy egy novelláris intézkedéssel tegyük ezt lehetővé. Ami t. képviselőtársam konkrét javaslatait illeti, ezek ugyanolyan természetűek, hogy ön­maguktól is érthetők, mert hiszen nem tudom elképzelni, hogy az a bíróság, amely dönteni hivatott egy-egy szabadalom sorsa felett, ne a közgazdasági szempontok által vezéreltesse ma­gát, de semmi kifogásom vagy észrevételem nincs az ellen, hogy ez magában a törvényben is ki­fejeztessék és amennyiben t. képviselőtársam erre vonatkozólag a részleteknél előterjesztések­kel él, én a magam részéről azok ellen semmi kifogást nem teszek. Egyébként kérem, hogy az előadó ur javas­latához képest a törvényjavaslatot általánosság­ban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. j Kivan még valaki szólni? (Senki sem.) Ha ! senki sem kivan szólni, akkor a vitát bere­j kesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem j a kérdést : méltóztatik-e ezen törvényjavaslatot ! általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául

Next

/
Oldalképek
Tartalom