Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-97

A Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3-án, pénteken. 185 talajt a lába alól és mint az egyetem rektora, elment Nagykárolyba az odaérkező román királyt üdvözölni, (Zaj.) majd román megbízást vállalt. Amikor kartársainkat Kolozsvárról egymásután kiüldözik, mikor azok valósággal martiriumot szenvednek, mikor olyan tanárokat, akik évtizedek óta működtek ott, családjukkal együtt kiűznek Kolozsvárról: akkor ő módot nyert arra, hogy Kolozsvárt fényesen éljen és ott tanítson. (Zaj és mozgás. Elnök csenget) En nem akartam felemliteni, hogy ez ember zsidó származású ember volt, de méltóztatott engem erre provokálni és ezért ezt is meg kellett mondani. (Zaj.) Ugyancsak a magam közvetlen tapasztalata, hogy az ifjúság egy jó része — és ezek közt túlnyomó számban voltak zsidók, de viszont tárgyilagosan el kell ismernem, hogy voltak keresztények is, és hogy ez nem volt valami odiózus privilégiuma a zsidóságnak — a proletárdiktatúra alatt, de sőt már az első forradalom idején szintén elvesztette fejét és nemzetbontó eszmék szolgálatában állott, sőt egyenesen olyan tevékenységre is vetemedett, hogy őket az egyetemről ki kellett zárni. Világos, hogy az ilyen embereket oda többé beengedni' nem szabad. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy minden visszaélést elnézhetnénk. Nekünk nemzetünk létét kell mentenünk és olyan pályákra, amelyeken a nemzet vezetése lessz az illetőnek feladata, csak a nemzethűség szempontjából megbízható embereket szabad bebocsátani. (Helyeslés.) Természetes, hogy a tanárok közt is lelkiismeretes, tárgyilagos szelekciót kell végezni. Én itt a parlament nyilt ülésén tisztelettel kérem a kultuszminister urat, hogy ebben a kérdésben semmiféle gyengeséget ne tanúsítson, hanem menjen el a legmesszebbmenő határig. Azoknak, akikre a magyar főiskolai ifjúság nevelését bizzuk, jellemben intakt és nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság tekintetében feltétlenül korrekt embereknek kell lenniök. (Helyeslés és taps.) Meg vagyok arról győződve, hogy ezt a kultuszminister ur is ekképen kívánja és ekképen is fog eljárni. Nincs szükségünk az egyetemen olyan emberekre, akik elhiszem, nem kommunisták, de akik mégis akkor, amikor a kommunizmus jött, felajánlották szolgálataikat arra, hogy megírják és tanítják a proletárdiktatúra alkotmányát. Az ilyen magas pályákon meg lehet és meg kell követelni még a martiriumot is ; (Elénlc helyeslés.) aki a konjunktúrákat szolgálja és arra vállalkozik, hogy beilleszkedik minden uj rendszerbe, bár tudja, hogy az a nemzetnek halálát okozhatja, az nem lehet az ifjúság vezetője. Az ilyen menjen más pályára. A nemzethűség mellett a megválogatás másik szempontja a szellemi képesség. Ezt gondolom, bővebben meg sem kell indokolnom. Világos, hogy mikor súlyt fektetek arra, hogy az egyetemi ifjúság jellemes legyen, ugyanakkor NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. súlyt kell fektetnem arra is, hogy oda a kiválóbb szellemi képességűek kerüljenek. A kisebb készültséget kívánó életpályákon úgyis jobban lehet érvényesülni, mint az egyetemi pályákon; az egyetemet végzett emberek nagy része ma valósággal nyomorban él. Nem követek el tehát semmi igazságtalanságot azzal, ha a gyengébb tehetségeket olyan pályákra szorítom le, amelyeken boldogulásukat nagyon jól biztosithatják, az egyetemi pályát pedig fentarfcjuk azok számára, akik szellemi kvalitásuknál fogva arra hivatottak. A megválogatás harmadik szempontja a legnehezebb kérdés, amellyel ép oly nyíltsággal óhajtok foglalkozni, mint az eddig felvetett kérdésekkel. Ma nem igazságos a hallgatók megoszlása a különböző fajok között. A javaslatban nincs elnyomásról szó. Az elnyomás gondolatát sem szabad felvetni. De mihelyt egy politikai nemzet, mint a magyar is, azt veszi észre, hogy egy faj, amely bele tud ugyan illeszkedni a nemzeti gondolatba és tudja szolgálni a nemzeti érdekeket, de amely faj — elismerem, részben saját erényei alapján — vezetőszerepet biztosit magának az ország határain belül élő minden más népfaj és így a magyar felett is : akkor elérkezett az önvédelemnek az a joga, amely arra teszi jogosulttá a nemzetet, hogy az őt kitevő népfajok érvényesülése terén bizonyos arányos megosztást követeljen. Ez a zsidóságtól nem idegen gondolat. Egyik t. képviselőtársam e pillanatban adta kezembe az Egyenlőségnek 1911 július 16-án megjelent számát, amelyben Komáromi Sándornak egy nagyobb cikke van a jövő intelligenciájáról és amelyben örömmel konstatálja, hogy míg a zsidóság Magyarország lakosságának 4.99°/o részét adja, a középiskolai tanulók között 22%-al, a felső tanintézetekben, beleértve a teológiai főiskolákat, 30°/o-al részesedik, miután konstatálja, hogy a kereskedelmi szakon kb. 50°/o-ban vesz részt, az iskolai tanulásban, az orvosi karon felülmúlja a 45°/o-ot, (Mozgás jobbfelől.) ugyanakkor sajnálattal konstatálja a cikk, hogy az agrikultur iskolákban nem ért el csak kisebb °/o-ot. Ezután konkluzióképen hozzáfűzi : »Szükséges, hogy nagyobb mértékben helyet foglaljunk ezekben az agrikultur iskolákban is, hogy egyfelől helyesebb arányokat teremtsünk azokon a pályákon, amelyekre viszonylag több intellektust küldünk, mint amennyit ott szívesen látnak, másfelől nagyobb befolyást biztosítsunk a magunk részére a magyar föld művelése terén is.« Tehát a zsidóság maga foglalkozott evvel a kérdéssel és már 1911-ben érezte, hogy nem egészséges állapot az, hogy az orvosi fakultáson 45°/o-kal szerepel. A zsidóság érezte, hogy itt az ellenszenv olyan mértékben fog kitörni, amely a magyar zsidóságra nézve egyáltalán nem kívánatos. Ha már most figyelembe vesszük, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a zsidóságra nézve Magyar. 24