Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-94

86 A Nemzetgyűlés 94, ülése 1920, Gaal Gaszton : Néha elhibázza ! Csizmadia Sándor : Néha elhibázza. Amikor önt megválasztotta, akkor elhibázta. (Derültség.) En igenis hangsúlyozni kivánom azt, hogy itt nincsenek osztályvédők, hanem itt nemzetgyűlési képviselők vannak, akik az ország minden osztá­lyát joggal képviselik, az előadó urnák tehát nincs joga ahhoz, hogy itt* reám, vagy akárkire másra, azt mondja, hogy feltolakodott. Először is meg kell jegyeznem, •—• az egész orosházai ke­rület bizonyíthatja, — hogy én ott nem is akar­tam képviselő lenni, hogy én ott egyáltalában nem is akartam . mandátumot vállalni. Somogyi István előadó : Antik vázát vágtak volna a fejéhez,, ha nem vállalja ! Csizmadia Sándor; Az orosháziak ezt job­ban tudják, mint önök, mert azok tudják, hogy csak akkor vállaltam mandátumot, amikor a mun­kások azt mondták, hogy ha én fellépek, akkor ők győzni fognak. Erre azt mondtam, hogy ha győzni akartok és ha velem reméltek győzni, akkor kötelességem mandátumot vállalni. (Zaj a haloldalon.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez már igazán nem tartozik a személyes megtá­madtatás címén való felszólalás keretébe. Csizmadia Sándor : Az előadó ur azt mondta, hogy én feltolakodtam. Hát én nem tolakodtam fel, hanem engem megválasztottak. Azután jön az élősködés kérdése. Régi, közép­kori beszéd az, hogy szegény embernek nem sza­bad képviselnie a munkásságot, mert ha szegény ember képviseli, akkor mindjárt élősködik. Hát mi nem élősködünk. Én különösen nem. Nekem nincs szerencsém Somogyi urat a közéletben is­merni, a történelembe még nem irta be a. nevét. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Még nem volt népbiztos ! Egy hang a baloldalon : Sajnos, beírta !) Taszler Béla : Vörös betűkkel irta be nevét a történelembe ! Csizmadia Sándor : Én azonban merem mon­dani, hogy dolgoztam a jövendő számára ig, sokkal többet mint ő. (Zaj és ellenmondások.) Neki tehát nincs joga ahhoz, hogy valakinek szemére hányja azt, hogy élősködő. Dolgoztam annyit, mint ő. Ha csak a fizikai munkát tartja munkának, akkor is dolgoztam, mert tavaly is részes voltam, meg is tudom mondani a gazda nevét, ö nem tudná megmondani. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Hornyánszky Zoltán: Dolgoztunk mi is ta­valy ! Csizmadia Sándor: Ha valaki szellemi mun­kát végez, azt én igen becsülöm, és nem helyeslem azt, ha valaki csak a fizikai munkát tartja mun­kának. A szellemi munka is munka, legfeljebb az nem munka, amit Somogyi végez. (Derültség. Felkiáltások a baloldalon : Ez nem személyeske­dés ?) Elnök : A képviselő ur személyes kérdésben szólalt fel és most maga is személyeskedik. Méltóz­tassék ettől tartózkodni. (Helyeslés.) évi augusztus hó 31-én, kedden. Csizmadia Sándor: Én nagyon jól tudom, tudtam akkor is, amikor engem az orosházi kerü­let ide beküldött, hogy nekem itt igen nehéz hely­zetem lesz, mert. úgyszólván egyedül állok itt, de arról biztosithatom a t. előadó urat Somogyi István előadó: Kezét csókolom I (Derültség.) Csizmadia Sándor : . . . hogy sem a nevetsé­gessé tétellel, sem a támadásokkal, akármilyen támadások jöjjenek is, kötelességem teljesítésé­ben senki nem fog engem megakadályozni. Na­gyon furcsa dolog az, hogy aki a legveszélyesebb időkben nem volt sehol sem látható, (Zaj és fel­kiáltások a baloldalon : Elüldözték ! Becsukták I) az mondja másra, hogy fél. Bartos János : Nézze meg a fejét, hogy az elvtársak mit csináltak vele ! Csizmadia Sándor : En a magam osztályát igenis, védelmeztem 30 éven keresztül börtönökkel szemben . . . Somogyi István előadó: Rontotta a saját osztályát ! Patacsi Dénes : Minden osztálynak joga van a boldoguláshoz ! Csizmadia Sándor: Joga van, de aki maga fél, az ne vádoljon mást gyávasággal, az örüljön, hogy őt nem vádolják. Én börtönöket ültem azért az osztályért . . . -­Bartos János : Izgatásért, nem az osztályért ! Hegedüs György : Mások is ültek azért az osztályért ! Csizmadia Sándor : Nem mondom, hogy má­sok nem ültek, Kossuth Lajos is ült és mások is ültek, de Somogyi István nem ült. Ö óvakodott és vigyázott arra, hogy ugy viselkedjék, hogy kára ne legyen belőle. Ebben igaza van, ezt is szabad tenni, de akkor ne vádoljon másokat, akik többet mertek tenni és tettek is többet. Egyébként nem akarok erről sokat beszélni, csupán csak azt jelentem ki, hogy arra, hogy az előadó ur engem a munkások előtt igy népszerűsí­teni igyekezzen és a tekintélyemet emelni kívánja, nekem egyáltalán nincs semmi szükségem, sokkal jelentékenyebb emberek segítségére sincs szüksé­gem, nemcsak az olyanéra, mint ő. (Derültség.) Somogyi István : Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök : Somogyi István képviselő ur a ház­szabályok 215. §-a alapján szót kér. Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Ha még valami kétségem lett volna, hogy én talán elgalop­poztam magam, amikor Csizmadia képviselő ur beszédét bírálat tárgyává tettem, hogy talán ener­gikusabb, talán — hogy ugy fejezzem ki magam — rusztikusabb hangot használtam, mint ahogy itt illenék : akkor ez a kétségem most eloszlott. Aki ily modorban beszél a magyar nemzet törvény­házában, az nem olyan kritikát érdemel, mint amilyent én mondtam róla. (Egy hang balfelől : Huszonötöt ! Derültség.) Én nem Csizmadia Sándor személyét tettem bírálat tárgyává. Én innen minden körülmények

Next

/
Oldalképek
Tartalom