Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-93
A Nemzetgyűlés 93. ülése 1920, Csizmadia Sándor: Ezt nem én mondom, hanem mondják ők, nem tudom, igaz-e vagy sem, azt sem tudom, igaz-e az, amit Patacsi társam mond, de elhiszem, hogy ó' igy tudja, viszont a földmunkások máskép tudják. Mondom, nekem nincs semmiféle bizonyitékom arra, hogy a gazdák tényleg eldugnák a huzat, ezt nem is hiszem, hanem az éhes ember fantáziája nagyon élénk és természetes, hogy ha nem talál gabonát, azt hiszi, hogy eldugták. Már most azonban a kérdésben fontos, hogy amikor az emberek ezrei nem kapnak lisztet, búzát, nem kapnak kenyeret, jó dolog-e akkor nekik botot küldeni. Jó dolog-e akkor, amikor enni akarnak, azt mondani, hogy nesztek, itt a bot. (Mozgás.) És az a bot nemcsak a bűnösöknek jár ki, hiszen a közrend védelméről is van szó. Ha valaki verekszik, az még nem gonosztevő, de annak már kijár a bot. Patacsi Dénes : Igen, de Kalocsán egy szíjgyártó tizennégy métermázsa búzáért és öt hektó borért csinált szerszámot. Csizmadia Sándor: Én viszont ismerek sok más szíjgyártót, aki olcsóbban megcsinálta volna. Egy esetből nem lehet következtetni. T. Nemzetgyűlés! Megígértem, hogy rövid leszek, rövid is akarok lenni. Nem tudom elképzelni, hogy különösen a kisgazdák, a magyar jobbágyság utódai és leszármazottjai, akik jól tudják, hogy őseik mennyit szenvedtek a bot alatt, megszavazhassák ezt a javaslatot. (Felkiáltások jobbfelől: Nem is fogjuk!) Birtha József: Nem szavaznak együtt Bródyval. Csizmadia Sándor : Azon is csodálkozom, hogy a szelidlelkületü keresztények között akadnak, — tudom, a nagyrésze szintén ellene van, — olyanok, akik jól tudják, hogy Jézus Krisztusnak milyen % rossz lehetett bot. Jézus Krisztus a maga korában, a maga kortársai szemében, igenis, gonosztevő volt. Az ő példájából is tudjuk, hogy nem mindenki gonosztevő, akit a kortársak annak mondanak. A keresztényektől más szempontokból sem lehetett volna ezt várni, nemcsak a vallás szempontjából. Ma olvasom a lapokból, hogy az igazságügyminister ur fel fog szólalni és ennek a javaslatnak néhány rendelkezését enyhíteni kívánja. (Egy hang jobbfelöl : Vonja vissza !) En, t. Nemzetgyűlés, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ezen a javaslaton enyhíteni csak ugy lehet, hogyha az egész javaslatot visszavonják. (Ugy van ! jobbfelöl.) A bot fizikuma megmarad minden igazságügyministeri enyhités dacára; (Ugy van ! jobbfelöl.) ; a bot olyan kemény marad, amilyen volt, akármit mond a minister ur, tehát az egész törvényjavaslatot vissza kell utasítani. Patacsi Dénes: Azért jó a törvény, mert kemény a bot! Csizmadia Sándor: En meg vagyok győződve, hogy a Nemzetgyűlés vissza is utasítja. évi augusztus hó 27-én, pénteken. 63 Ha csak azt a szempontot tartanám szem előtt, hogy ennek a törvénynek eredménye úgysem lesz, akkor bátran megszavaznám, mert tudom, hogy az az eredmény, amelyet vele el akarnak érni, nem éretik el; azonban azért, mert az én meggyőződésem szerint, hogyha abból a javaslatból törvény lesz, ez óriási zavarokra ad okot az országban mindenütt, és mert én az ország rendjét és nyugalmát féltem e törvénytől, — a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Szalánczy József! Szalánczy József : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Talán alig van reá példa a történelemben, hogy egy-egy törvényjavaslat, felett oly sokáig vitatkozott volna a Nemzetgyűlés, mint épen most ez alkalommal a botbüntetés felett. Már harmadnapja, hogy a botbüntetés felett vitatkozik a Nemzetgyűlés, holott igen sok más törvényjavaslat felett kellene gondolkoznia a nemzetgyűlésnek. Kerekes Mihály: Nem vitatkoztunk, csak ellene beszéltünk! Szalánczy József: T. Nemzetgyűlés! Nem lehet letagadni, — és azt hiszem, itt ebben a tekintetben mindnyájan egy értelemben vagyunk, — hogy künn a nemzet fiai még mindig elégületlenek, különösen amiatt, ami az elmúlt napokban a termelők és nem termelők között lefolyt. Még mindig csak a kenyérért folyik künn a küzdelem, a kenyérért a termelők és a fogyasztó közönség között. Mikor a kenyérről van szó, — az egyik ragaszkodik hozzá, a másik imádkozik érette, — addig itt, a Nemzetgyűlésen, a nemzet fiainak feje felett igazán — mint ahogy az előttem szóló képviselőtársam mondotta — a somfa-botot forgatjuk. Künn, e Ház falain kivül, ugy a falun, mint a városon, azok a szegény, sokat szenvedett katonák, rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák folyton várják a földreformot, a földosztás megvalósítását; mi ahelyett botot küldünk ki a falura. Patacsi Dénes: Akinek nem inge, ne vegye magára ! Szalánczy József: T. Nemzetgyűlés! Az a tisztességes cseléd, kocsis nem emeli fel botját az igásállatra, csak egyedül a szamárcsikókra használja; hát mi használjuk a botot nemzetünk, hazánk sokat szenvedett fiaira ? ! Arról, hogy ki érdemli meg a botbüntetést, csak egy szót szólok, — méltóztassék megengedni, — a régi történelemből. (Halljuk ! Halljuk!) Mikor a koronás királyhoz elment a próféta és azt mondotta, hogy egy embernek elrabolták egyetlen báránykáját és elrabolta az, akinek igen sok vagyona volt, azt felelte rá a király, hogy halálnak fia legyen, büntetés alatt álljon és szenvedjen a bűnös. Ekkor rámutatott a királyra az a próféta, hogy: »Te, te vagy az az ember !« Hát ha most megjelenne az a próféta, ugyan kire mutatna rá? Talán miránk is
