Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-110

A Nemzetgyűlés 110. ülése 1920, évi szepi. hó 24-én, pénteken. 517 városi polgártársaink azt mondják, hogy a falun ilyen meg amolyan jólét van, hogy az embereknek bankóval van megtömve a szalmazsákja . . . Kovács József:" Jól élnek a zsidók, de a többi ember koplal ott is ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : . . . hát kivételek vannak ott is, nem mondom," de tessék elmenni a faluba és általánosságban megnézni a helyzetet, akár esik az eső, akár sár van, akár ünnep van, mondom, az a nép most olyan, hogy annyi rongyos ruhá- ban járó népet nem lehet a városban látni, mint a faluban. (Ugy van Ugy van!) Rongyos ruhában megy az Isten házába, a templomba, mert nem tud magának ruhát szerezni. (Ugy van

I Ugy van!) \ És ha az ember a városba jön — én sohasem gombolóztam be a városi nyomorúság előtt, és mint közélelmezési minister mindent elkövettem arra nézve, hogy enyhítsek a város nyomorúságán — de a város általános képe nem a nyomorúság. Lehet, hogy az a nyomorúság meghúzza magát itt a városban is, nem jelentkezik nyilvánosan, elismerem ; azonban a városok külső képe, esti képe, a mulatók és egyebek képe egészen más. Ha az a tájékozatlan vidéki lakos bejön Budapestre és megnézi a városi életet, az, amit lát, épen ellentétje annak, amit őneki mondanak. Falun nem lehet a nyomorúságot eltakarni, mert a munkára ki kell állania mindenkinek, ki az Isten szabad ege alá, mert' a munkára ki kell állni és ott meglátszik a nyomorúság. Nagy ott a nyomorúság abban a tekintetben, hogy az emberek nem tudnak ruházkodni és még a kényszerellátás is elég hiányos. Sziráki Pál: A falunak nem hoznak Hollandiából ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ezen a nyomoruságon akarunk mi segíteni, hogy ezeknek a szegény embereknek földet adunk ilyen kicsinyben. Igazán kicsinyben, én magam is keveslem, hogy ilyen kicsinyben adhatunk földet még bérbe is. És még ezt sem kérik ingyen. (Ugy van! Ugy van!) Igazán jellemző a mi népünkre, annak becsületességére, hogy nem követel, nem kér ingyen földet, meg akarja, annak a földnek az ellenértékét téríteni és fizetni, csak szertelenségbe ne menjenek az áraik, amire vigyáznunk is kell. Azt hiszem, hogy velem együtt a t. nemzetgyűlés is örül, hogy odaértünk, hogyha ily keveset is adhatunk, de a munkát tényleg megkezdhetjük. (Általános élénk helyeslés.) Azért kezdjük ezt a munkát ilyen kicsinyben és azért mozog még a földreform-tervezetünk is olyan szűk korlátok közt, mert jót akarnánk, olyant akarnánk csinálni, aminek az eredménye erre a nemzetre, erre a népre hasznos és üdvös legyen. (Ugy van! Ugy van!) Tisztában vagyunk azzal, hogyha túlmegytink a célon, azt visszacsinálni igen nehéz ; de ha keveset teszünk, vagy keveset adunk, arra többet adni mindig módjában áll & Nemzetgyűlésnek és a törvényhozásnak. (Általános helyeslés.) Tehát hogy nagyon túl ne menjünk a célon és kipróbáljuk az életben a törvényjavaslat értékét, kicsinyben kezdjük ezt a munkát és reméljük, hogy megsegit az Isten bennünket és majd nagyobbal tudjuk végezni. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) T. Nemzetgyűlés ! Amikor én itt a kormány nevében a t. • Nemzetgyűlés bizalmát és támogatását kérem ehhez a törvényjavaslathoz, tudatában vagyunk és tudatában vagyok annak a nagy felelősségnek és annak a kimondhatatlanul sok munkának, ami ennek a törvénynek az elfogadása esetén a kormányra, elsősorban rám, mint földmivelésügyi ministerre, hárul. Én nem is akarom magamat olyan ember-' nek tartani, aki mindent el tud intézni, aki ezt a dolgot is talán a legtökéletesebben tudja megcsinálni, egyét azonban mondhatok, t. Nemzetgyűlés. Miután tudom, hogy ezt meg kell valakinek kezdeni, oda kell állani a gátra, akármi legyen is a következése, birja-e soká vagy nem, valakinek ezt a munkát mégis végeznie kell, és ha az Isten rendeléséből vagy a sors akaratából épen nekem kellett ideállanom, én, t. Nemzetgyűlés, minden elbizakodottság nélkül, tisztára kötelességérzetből vállalom ezt a nagy munkát (Élénk helyeslés és tetszés.) és e munkában igyekezni fogok alkalmazkodni a t. Nemzetgyűlés akaratához. (Élénk helyeslés és taps.) A magam akarata az egyénnek az akarata ; ele nekem, mint ministernek az akarata kell hogy ennek a Nemzetgyűlésnek az akarata legyen, (Helyeslés.) Én ebből a szempontból indulok ki és ha igy, meghatalmazás formájában vettük fel a törvényjavaslatot, arra még azt is megjegyezhetem, Hogy azt is gondoltam, miszerint az első kísérlet részleteit ne törvényben fektessük le, amelyet gyorsan kell végrehajtani, mert ha valami mégsem megfelelő és változtatni kell rajta, akkor sokkal nehézkesebb a törvényt ujabb törvénnyel megváltoztatni. De ha a kormánynak erre megvan a meghatalmazása, — mert hiszen a kormány adja ki a rendeletet és nem a földmivelésügyi minister maga — akkor ez esetben, ha a rendeletben valami hibás lesz, ami az életben javitásra szorul, rendelettel gyorsan meg lehet ismét javitani a dolgot a helyzet szükségességének megfelelően, Ami pedig a rendelettervezetet illeti, készséggel állok minden képviselőtársamnak kivétel nélkül rendelkezésére. Mindenkitől a legszivesebben fogadok el javaslatokat, amelyet ebbe a kiadandó kormányrendeletbe felvenni szeretne, mindenkinek a kivánságát figyelembe veszem, Ezen kivánságok felett - azután a ministertanács vagy a meghallgatott egyének bölcsesége fog határozni ; nem magam akarom eldönteni, az természetes, "erre egyedül illetékesnek egyáltalában nem érezhetem magamat. 69*