Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-109
A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. évi szepi. hó 23-án, csütörtöhon. 525 ladhat ja. Tehát esak pár szónak beszúrását kérem. Legyen szabad megindokolnom, miért tartom szükségesnek, hogy ez a néhány szó ebbe a szakaszba beiktattassék. Bátor vagyok előrebocsátani, hogy nem könyvekből, nem teoretikus alapon tartom ezt szükségesnek, hanem ama tapasztalatok alapján, melyeket én — azt hiszem, — egyik legnagyobb vidéki hitelszövetkezet vezetésében szereztem. A gyöngyösi hitelszövetkezetnek forgalma ebben az. évben már a 90 milliót is meghaladja. Az utóbbi hónapok agitációja folytán és az ottani keresztény földműves, iparos nép és a szegényebb intelligencia részvételével az alaptőke másfél millióra emelkedett. Még sokkal nagyobb is volna az alaptőke és sokkal nagyobb lendületű volna a szövetkezetünk működése, ha nincs ez a korlátozás, amelyet az ellenagitáció a legteljesebben kihasznál ellenünk, hogy t. i. 5°/o-ot nem haladhat meg az osztalék az alaptőke után. A pénzügyminister ur igazán igen nagy érdemeket szerzett a szövetkezeti élet terén, és egyebek között épen azért támogatjuk mi is Őt minden erőnkkel, mert szövetkezeti szempontból nála a^legjobb kezekben látjuk financiánk vezetését. Epen azért meg fogja érteni, ha a következő indokok alapján tartom szükségesnek e közbeszurást. Igen szükséges, hogy a hitelszövetkezetek minél nagyobb anyagi erő felett rendelkezzenek. A hitelszövetkezeteknek, hogy céljukat elérhessék, ugyebár, alaptőkére, pénzre van szükségük. Már pedig, akinek pénze van, — itt nem nagyvagyonu emberekre, nem igen-gazdag emberekre, hanem egészen kis emberekre gondolok — ha elhelyezi valahol a pénzét, azt várja, hogy amennyiben komoly munkával azzal a pénzzel jövedelmet lehet elérni, minél nagyobb jövedelmet érjen el. Kérdem : érdek volna-e épen hitelszövetkezeti szempontból, hogy minden ember megelégedjék azzal, hogy csak egy vagy két üzletrésszel legyen tagja a hitelszövetkezetnek ? Nem volna-e igazán nagy érdek az, hogy kiki anyagi erejéhez képest minél nagyobb tőkével legyen tagja a hitelszövetkezetnek, hogy a hitelszövetkezet a maga altruisztikus célját minél jobban betölthesse és emellett annak, aki alaptőke gyanánt üzletrészeket jegyzett az altruizmus szolgálatában, minél több jövedelmet is biztositson ? Nálunk kisemberek, egyszerű emberek, akik pénzükkel igazán nem konjunktúrát akarnak csinálni, százezer koronákat is jegyeztek alaptőke gyanánt. Ok belátják azt, hogy ezzel altruisztikus célokat is szolgálnak, ha azonban törvény által akkép korlátozzuk ennek az alaptőkének jövedelmezhetőségét, hogy ha a vezetőség a legtisztességesebb módon igen szép jövedelmet tud elérni, ők abban az esetben sem részesülhetnek 5 0 /o-nál nagyobb osztalékban, ez mindenesetre gondolkodóba ejti őket és ennek az altruisztikus célnak, a hitelszövetkezeti célnak, szolgálatába nem állanak nagyobb tőkével. Már pedig én azt hiszem, nemcsak a városoknak, hanem a falvaknak is érdeke, hogy ilyen erősebb vidéki hitelszövetkezetek létesüljenek, mert amidőn ezek védeni tudják a kisembereket a városokban, egyúttal közvetve segitségére vannak a falusi kisembereknek is, amennyiben nagyobb anyagi erő áll mögöttük. Amint a hitelszövetkezetek szempontjából nem tartom okos dolognak, hogy az ilyen nagyobb lendületű szövetkezeteket mintegy kizárjuk az OKH. kebeléből és a részvénytársasági formára kényszeritsük, épugy igazságosnak 1 sem tartom, ha valaki mégis jelentősebb tőkével csatlakozik a hitelszövetkezethez, hogy az, amennyiben az altruisztikus cél szolgálata mellett ez lehetséges. 5%-nál nagyobb osztalékban ne részesüljön. Azt hiszem, alig van az igen t. Nemzetgyűlésnek olyan tagja, aki ne ismerje azt az erős gazdasági életet, amely az én vidékemen, Gyöngyös vidékén van. Én évek alatt, amióta ott épen gazdasági szempontból az egyik vezető szerepet betöltöm, arra a tapasztalatra jutottam, hogy részvénytársasági formában, — mert a gazdasági törekvéseket, ugy-e, mégis pénzintézetre, pénzre kell felépíteni, pusztán lelkesedésre nem lehet gazdasági törekvéseket felépiteni — mondom, arra a tapasztalatra jutottam, hogy részvénytársasági formában, még ha kizárólag keresztényekből alakul is az, — bocsánat, hogy ezt a szót használom itt, mert igazán nem akarok egyoldalú vagy elfogult lenni ' ebben a tekintetben — de részvénytársasági formában altruisztikus célokat nem tudunk szolgálni. A részvénvtársasági forma, mindig azt láttam, éhes és önző. Épen ezért, amint a pénzügyminister ur is kifejtette, a szövetkezetekben van ebben a tekintetben a legnagyobb garancia. Én azt tapasztaltam hogy ott, ahol 8—10 igen erős és nem a mi eszméink szolgálatában álló régi intézet van, ott a mi gazdasági törekvéseinket, a mi altruisztikus céljainkat csakis ugy tudjuk megvalósitani, ha a hitelszövetkezet keretében mozgunk, ha az OKH kötelékében megmaradunk. Csak egy esetet akarok a t. Nemzetgyűlésnek elmondani, milyen dolgok fordulhatnak elő a mi gazdaságilag fejlettebb vidékünkön. Tavaly ősszel történt, hogy egyik nagyobb budapesti pénzintézet, amely szintén nem áll a mi eszméink szolgálatában, rávetette magát az ottani borpiacra. Az én vidékemen az a szokás, hogy ősszel, akiknek pincéjük vagy hordójuk nincs, szőlő gyanánt adják el a termésüket és ezt azután megveszi valaki. Mintegy tiz milliót dobott be megfelelő és az ő eszméje körében mozgó gyöngyösi érdekeltséggel ez a budapesti pénzintézet borszőlő vásárlására. Vásárolta a borszőlőt 300 koronájával. Tehát ha mindenféle költséget kétszeresen számított is, őneki ez a bor benne volt ötszáz koronájában. Már most két-három hónap múlva értékesítvén ezt a bort, nem ötszáz koronával,
