Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-109

52 6 A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. ugy-e, hanem 2000 koronával értékesítette, vagyis megkeresett befektetett a tízmillióval mintegy 40 milliót ; 30 millió volt tehát az ő tiszta haszna. Már most szociális szempontból épen minekünk kellene szintén a nép segítségére sietnünk, .arra kellene törekednünk, hogy ne mások vigyék el ezt az óriási konjunkturális hasznot, hanem az lehetőleg azok kezén maradjon, akik különben is hivatva vannak a hitelszövetkezet keretében tömörülni. Mondjuk, az történt volna, hogy a mi hitelszövetkezetünk véletlenül foglalkozik hasonló dologgal és mondjuk, belefektelett volna; kétmilliót, esetleg keres ezen 5 milliót. Ebből az 5 millióból, minthogy altruisztikus célokat .követ, ' ha hlyesen van vezetve, egy bizonyos részt kell, hogy visszaadjon azoknak, akiknek a termékével ő ezt megkereste. Egy másik részt for dit esetleg a tartalékolásra, hogy a jövőben még nagyobb erővel tudjon segítségre lenni. Azonban minthogy mégis az alaptőke a lelke mindennek és alaptőkét csak ugy lehet összehozni, ha annak jövedelmezőséget biztosítunk, nem tudom belátni, hogy altruisztikus intézmény keretében miért ne lehetne az alaptőkét 5 százaléknál nagyobb haszonban részesíteni, amennyiben ezt a tisztességes üzleti élet és a vezetőség ügyessége megengedi. Ebből a szempontból mondom én azt, hogy ha a hitelszövetkezet keretében összegyűjtött pénzzel a konjunktúra véletlen alakulása folytán ilyen óriási haszonhoz lehet juttatni a kisembereket, megérdemlik azok, akik az alaptőkét összeadták, hogy valamely módon ők is az 5 százaléknál esetleg nagyobb osztalékban részesüljenek. Indítványomhoz azonban hozzátettem azt, hogy ez az 5% csakis az Országos Központi Hitelszövetkezet vezetőségének hozzájárulásával adható. Ebben a hozzátoldásban garanciát látok arra, hogy kicsinyes, önző szempontok ebben a tekintetben a vidéken sehol ne érvényesülhessenek, mert a nagyobb osztalék mindig a központ hozzájárulásától függ és a központ, amennyiben ez az indítványom elfogadtatik, mindig bölcsen mérlegelni fogja, hogy az adott helyzetben adható-e 5%-nál nagyobb osztalék. Egy további szmpont gyanánt azt vagyok bátor előadni, hogy épen városhelyeken e nélkül ' a garancia nélkül alig-alig fognak a hitelszövetkezetek megerősödni, mert ha ez a garancia nincs meg, akkor, ha valamely hitelszövetkezet erősödni kezd és azt látja, hogy ebben a tekintetben az ő jogos szárnyalásának korlát emeltetik, kényszerítve érzi magát arra, hogy kilépjen a hitelszövetkezet kebeléből, mint ahogy épen nekem is, amikor ezeket a dolgokat* előadtam a pénzügyi bizottság ülésén, azt mondták épen azok, akik tekintélyek előttünk a szövetkezeti élet terén, — a világért sem értem a pénzügyminister urat — hogy lépjünk ki a központ kötelékéből. Ezt azonban nemcsak az OKH szempontjából, de a mi szempontunkból sem tartanám kívánatosnak. Azonfelül méltóztatnak tudni, hogy vannak szövetkezeti évi szept. hó 23-án, csütörtökön. alakulatok, amelyek bizonyos önállósággal működtek az országban és amelyek nincsenek az OKH keretében. Én azt hiszem, hogyha ebben a tekintetben ezt a kis könnyebbséget látják, sokkal szivesebben csatlakoznak ők is az OKH kötelékéhez és az OKH annál határozottabban érvényesítheti velük szemben áldásos befolyását. Azt lehetne mondani, hogy mit szólnak majd ehhez a dologhoz a bankok, hogy esetleg azt mondják, hogy ime, a hitelszövetkezetek letérnek az altruista alapról: Én igazán nem vagyok kíváncsi arra, hogy mit szólnak a bankok ehhez a dologhoz. Nekünk egy feladatunk kell hogy legyen, az, hogy akik a hitelszövetkezet keretében altruista célok szolgálatában működni akarnak, azok itt meg-^ maradhassanak és a központtól függve ugyan, de számításaikat mindig megtalálhassák. Ha ez a bankoknak nem tetszik, az ép ugy nem érint engem, mintha valamely banknak nem tetszik az, hogy vele szemben egy másik bank veszi fel a konkurrenciát. Legvégül épen az én városomból szerzett tapasztalataim alapján azt vagyok bátor előadni, hogy ha ezt a garanciát nem hozzuk be, akkor nemcsak hogy nem fejlődnek a szövetkezetek, hanem visszafejlődnek. Amikor az utóbbi időben ezt a lelkes népet, mely nálunk a hitelszövetkezethez csatlakozott, nagyobb tőkével, egyesek figyelmeztették arrp, hogy 5%-nál nagyobb osztalékot nem fognak kapni, egyre-másra azzal jöttek, hogy »azt halljuk, hogy a pénzünk a szövetkezetnél nem jó helyen var, talán jobb volna kivenni a pénzünket«. Én azt hiszem, hogy igazán nem állna érdekünkben, hogy ebben a tekintetben a lelkeket meg ne nyugtassuk. Es most engedje meg az igen t. pénzügyminister ur, hogy egy-két szót őhozzá intézzek. (Halljuk !) Bizonyos offenzívával vonulok a pénzügyminister ur ellen ; még a személyeket is megnevezem, hogy kik vesznek részt ebben az offenzívában. Én ezt a dolgot megbeszéltem az OKH vezetőségével. Legyen szabad kijelentenem, hogy ez a vezetőség teljesen átérzi ezeket a gondolatokat, és ők is szetetnék épen az OKH szempontjából, ha a pénzügyminister ur ezt a módosítást elfogadná. Sőt megbeszéltem ezt a, dolgot a referens úrral Baross osztálytanácsos urralis, aki szintén nemlátna ebben a tekintetben nehézséget. Nem beszélek az előadó uiról, aki szintén hozzájárulna ehhez a dologhoz. Nagyon kérném tehát a pénzügyminister urat, ne tagadja meg ő sem hozzájárulását. Nagyon jól tudom, hogy ha a Nemzetgyűlés esetleg belátja is azokat a gondolatokat, amiket voltam bátor előadni, ha a pénzügyminister ur nem helyesli, nem fog ez az indítvány elfogadásra kerülni. De én épen a hitelszövetkezetek fejlődése szempontjából és bizonyos önzésből, az én vidékemen lévő hitelszövetkezet fejlődése szempontjából vagyok bátor megtenni ezt az indítványt. Miután ezt elmondottam, t. Nemzetgyűlés, engedtessék meg nekem, hogy egy pillanatra még más irányban, más tekintetben is rövid kijelen-