Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-109

A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. évi szept, hó 23-án, csütörtökön. 519 Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni ? (Igen !) Kimondom tehát a határozatot, hogy a Nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát Szmrecsányi György képviselő ur mentelmi ügyében elfogadja. T. Nemzetgyűlés ! Napirend szerint következnék még az én mentelmi ügyem, miután azonban nem tartom ildomosnak, hogy a saját mentelmi ügyemben elnököljek, az alelnök urak közül pedig senki sincs jelen, indítványozom, hogy ne szakitsuk félbe a tárgyalásainkat, hanem térjünk át a napirend következő pontjára s ha az a törvényjavaslat részleteiben is le lesz tárgyalva, akkor — ha hozzájárulni méltóztatnak — mielőtt a másik törvényjavaslatra mennénk át, ezt a mentelmi ügyet fogjuk tárgyalni. (Helyeslés.) Ezek után áttérünk a napirend 7. pontjára: a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898 : XXIII. te. módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatnak tárgyalására. A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Annakidején, a programmomat előadva, beleszőttem azt is, hogy nemcsak adóés illetéktörvényekkel akarok a törvényhozás elé jönni, hanem olyan intézkedéseket is fogok javasolni, amelyeknek célja főként a hitelszervezetünknek rendezése. Ilyen a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekre vonatkozó törvényjavaslat, amely ezenkívül még a kisgazda-közönségnek igen lényeges kívánságát is hivatva van teljesíteni. Ez a törvényjavaslat fekszik most a törvényhozás előtt. Ne méltóztassék ezt a javaslatot csak abból a szempontból tekinteni, hogy itt a szövetkezeteknek bizonyos előnyöket adunk, s hogy itt egy szövetkezeti szervezetet akarunk kiépíteni. Ennek a törvényjavaslatnak messzebbmenő céljai is vannak. T. Nemzetgyűlés! A mi hitelszervezetünknek kiépítése és modernizálása a 90-es években megszűnt. Addig egymásután alkottak különböző törvényeket, a Földhitelintézetre s a Központi hitelszövetkezetre vonatkozó törvényeket, de 1898. év óta tulajdonképen a hitelszervezetre vonatkozó törvény nem létesült. Ennek folytán az a nagyon is messzemenő szabadság, amelyet - annak idején a kereskedelmi törvény a pénzintézetek terén engedett, az újkori viszonyok között olyan gyümölcsöket is termett, amelyek mindenkit meg kellett hogy győzzenek arról, hogy ezen a téren az államnak korlátozó lag kell közbelépni. A mi hitelszervezetünkben az utolsó évtizedekben — mondhatjuk — bizonyos anarchia volt; minkenki, akinek tetszett, létesíthetett hitelintézetet, csinálhatott abban, amit akart, szedhetett betétet a jóhiszemű és tudatlan emberektől, azokat a betéteket felhasználhatta anélkül, hogy valaki betekinthetett volna, hogy mit csinálnak, mire használják fel a kisemberek pénzét. Sokat beszéltek a takarékbetétek biztosításáról is. — Ezen a téren sem történt azonban semmi. Némi rendszerességet képviselt ebben a, káoszban a hitelszövetkezeti szervezet. Később a Pénzintézeti Központra vonatkozó törvény alkotta meg az alapját annak, hogy a nem szövetkezeti utón létesült pénzintézeteknél valami rendet, valami fegyelmezettséget lehessen behozni á hiteléletbe, hogy bizonyos betekintést lehessen nyerni. Hogy erre a betekintésre mennyire szükség volt, azt a gyakorlat mutatta, mert hiszen számtalan könnyelműen alapított, vagy könynyelmüen vezetett pénzintézet rendült meg, amelyeknek megrendülése a közérdeket nagymértékben sértette, úgyhogy az államhatalom sokszor volt kénytelen jobb meggyőződése ellenére is foglalkozni egyes intézetek ügyével, mert hiszen nem volt szerv, amely egyes ilyen intézeteket az összeomlástól és az országot az ezzel járó gazdasági károsodástól megóvhatta volna. A Pénzintézeti Központra vonatkozó törvények további kifejlesztése és módosítása törvényjavaslat alakjában szintén a Ház előtt fekszik. A szövetkezeti szervezetnek további kiépítésére vonatkozólag a legközelebbi napokban leszek bátor bemutatni még egy törvényjavaslatot, s amely vonatkozik az ipari szövetkezetekre, (Helyeslés jobbfelől) mert a kisiparnak is meg akarjuk adni azt a támogatást, amely nagyon jól bevált a mezőgazdasági életben. Egyike a legfontosabbaknak azonban az a javaslat, amely most áll előttünk, a Központi Hitelszövetkezet szervezetére vonatkozó javaslat. Ennek a törvényjavaslatnak — ismétlem — nemcsak az a célja, hogy itt a szövetkezeti központot és annak hálózatát pénzügyileg is, jogi biztosítékokkal is megerősítse. Messzebbmenő célja az, hogy ez a szerencsétlen, csonka Magyarország, ez a kis ország képes legyen, minden erejét felhasználva, a legmesszebbmenő küzdelmet folytatni, hogy gazdaságilag a lehető legmagasabb fokra fejlődhessék, E fejlődés előmozdításához szükséges, hogy a különböző csoportokban, amelyeket érdekközösség fűz össze, a lehető legjobb szervezeteket létesítsük, egységes szervezeteket, amelyek felhasználják annak a csoportnak minden erejét az egységes célra, gazdasági életünk fellendítésére. Hiszen nagy gazdasági küzdelem, gazdasági önvédelmi küzdelem is vár ránk, amelyet csak ugy tudunk megvívni, ha erős gazdasági szervezetekbe tudjuk fogni erőinket. Senki sem kételkedhetik abban, — erről szinte kár is beszélni — hogy Magyarországnak nagy tartaléka van még a mezőgazdaságban, amelyet, sajnos, nagyon elhanyagoltunk, ( Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen szinte magától kínálkozott volna régebben is, hogy amikor egy országnak istenáldott földje van, mikor egy ország népessége tud azzal a földdel bánni és megvan minden képessége, hogy azt a földet a leginten-