Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-109
520 A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. zivebben, a legjobban kihasználja, hogy .arra, mint valóságos kincsére az országnak, a legnagyobb gondot fordítsuk, (Helyeslés jobbfelől.) azért még áldozatokat is hozzunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezekből a kincsekből hozhattuk volna ki Magyarországnak fokozottabb, nagyobb gazdagságát. Ehelyett — nem akarok vádolni semmiféle rendszert sem — kétségtelen, hogy hályog volt szemünkön bizonyos időn keresztül, mert az iparosított állam fikciójában éltünk itt és Potemkiádát építettünk. Nem ugy értem, hogy nem lett volna igen értékes iparunk és hogy nem volna szükség ma is a nagyiparra és kisiparra, — ezek feltétlen értékek és érdekünk is, hogy magunkat, amennyire lehet, függetlenítsük más államok iparától— de tény az, hogy ugy volt beállítva Magyarország, mint iparosított állam, mint egy állam, amely arra törekszik, hogy modern iparosított állammá váljék. Pedig ebben egy falsum volt. Ez a falsum elhomályosította azt a valóságot, hogy Magyarország népességének túlnyomó része a földből él. Hála Istennek, Magyarország népsége túlnyomó része nem gyárakban tömörült. A gyári munkát végző munkásra feltétlenül szükség van, meg kell őket becsülnünk és munkájukat tisztelnünk kell, de ezáltal nem szabad elhomályosítani azt a gondolatot, hogy milliók vannak kinn a földön, a falvakban, akik drága kincseket tudnak onnan kihozni, ha megadjuk nekik ehhez a kellő eszközöket. Hegedüs György: A nemzet ereje őbennük van! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : A nemzet ereje igenis őbennük van, még pedig azért, mert földmivelő, aki állandóan ott él falujában, ott él a természet ölén, állandóan a természettel érintkezik, annak a lelkületében annyi egészséges erő van, amennyi másban esetleg nincs. A faluban láthatjuk azon eszmék megnyilvánulását, melyek nem mások, mint a gyakorlati élet leszürődései, tapasztalatai, leszürődése annak, ami helyes. Ezek az emberek kikapcsolódva a modern élet forgatagából, sokkal egészségesebben fejlesztik ki magukban azokat az eszméket, melyek a legnagyobb ragaszkodást jelentik a nemzet iránt. Ennélfogva nemzetfentartó elemnek elsősorban határozottan a földmivelő népet kell tekintenünk. (Helyeslés jobbfelöl,) Hogy azonban kifejleszthessük ebben az országban azokat a nagy mezőgazdasági lehetőségeket, amelyekre szükségünk van, arra nem f elég bármilyen szép beszédeket is tartani, bármily sok egyesületet is csinálni, mely egyesületek sok érdekes tanulmányt dobnak a nép közé, hanem konkrét dolgokat is meg kell valósitanunk. Sokat beszélnek az u. n. többtermelésről, én azt mondom, inkább az intenzív termelésről. Az intenzivebb termelést sohasem fogjuk elérni elméleti diskussziókkal, akadémikus értékű be^ szed ékkel, hanem csak azzal fogjuk elérni, ha évi szept. hó 23-án, csütörtökön. megnyerve népünk bizalmát, a népet az intenzivebb termelésre oktatjuk, ha be tudjuk bizonyítani neki azt, hogy azok a termelési módozatok, amelyeket neki ajánlunk, nem teoretikus dolgok, ha a praxisban bebizonyítjuk, hogy azok a termelési módozatok jók, ha a gyakorlatban megmutatjuk neki az intenzív termeléshez szükséges feltételeket és rendelkezésére bocsátjuk az ahhoz szükséges eszközöket oly módon, hogy ne magának kelljen keserves tapasztalatok és csalódások után idővel rájönni arra, hogy mely termelési eszközök jók és hogy hogyan kell őket használni, hanem legyen olyan szervezete, melyben megbizhatik s mely teljesen önzetlenül vezeti az intenzivebb termelést. % (Az elnöki széket Szmrecsányi György foglalja el.) Az intenzivebb termelést sohasem fogjuk megvalósítani tudni, ha földmivelő népünket egyszersmind ki nem oktatjuk a gazdasági vagyonkezelésre. Ebben az irányban a szövetkezetek óriási szolgálatokat tettek a magyar nemzetnek. Ezelőtt mondjuk, csak két évtizeddel is, akármilyen számadást csináltak a kisgazdának, az elfogadta, mert nem tudta ellenőrizni. Menjen ki ma valaki olyan helyre, ahol szövetkezet van, és próbáljon meg ott olyan kölcsönfeltételeket diktálni a kisgazdának, mely kölcsönfeltéteíek indokolatlanok. Az ember szive repes az örömtől, ha látja a falusi szövetkezetekben a könyvelőt, aki a legtöbb esetben, mint ahogy mondani szokták, egyszerű csizmás ember, aki ugy tud könyvelni, hogy bármelyik könyvelő megirigyelhetné, és aki kötelességtudással hatol be a vagyonkezelés titkaiba. Épen ez a hitelszövetkezeti intézménynek egyik legnagyobb érdeme, hogy a nép közvetlen vezetőit, papokat, tanítókat, jegyzőket kioktatja a vagyonkezelés módozataira, ezek utján pedig kioktatja az egész falut. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez az a folyamat a gazdasági életben, amely szerintem a megkezdése annak, amit sokan hangoztatunk, hogy t. i. a magyar népet rá kell terelni a kereskedelmi életre, a kereskedelmi gondolkodásra. Előttünk lebeg Dánia, amelynek mezőgazdasági közönsége a kereskedelmi képzettségnek igen magas fokán áll. Ezt el fogjuk tudni érni a hitelszövetkezetek utján, amelyek már megkezdették az oktatást, bebizonyították, hogy erre alkalmasak, képesek, mert tényleges eredményeket értek el két évtizeden keresztül. (Ugy van! a jobboldalon.) De itt még nem merül ki a hitelszövetkezetek szerepe, mert hiszen egy nagy reform előtt állunk. A földbirtok helyesebb megoszlását akarjuk elérni. Uj exisztenciákat akarunk teremteni, uj tulajdonosokat, akik a maguk rögéhez, földjéhez kell hogy ragaszkodjanak, akik önálló gazdasági egyedekké kell hogy váljanak. Ezt el fogjuk érni a földbirtokreformmal. (Felkiáltások a jobboldalon ; Lassan megy !)
