Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-92

41 A Nemzetgyűlés 92. ülése 1920. év uralom, amikor a szolgabirák tulajdonképen ezzel fejtették ki és teljesítették igazságszolgáltatásukat, és ennek leginkább a földmiveléssel foglalkozó szegény közönség lesz az áldozata és a Damokles kardja majd őket fogja mindig su j tani, T. Nemzetgyűlés, az én felfogásom ezzel nem egyezik. Nekem az a meggyőződésem, hogy a mi nagyrabecsült elődeink méltán fordulhattak undorral és utálattal annak idején a régebbi deresrendszer és más teljesen igaztalan büntetési módok ellen és hoztak egy modern jogszolgáltatást; azonban túllőttek a célon, mert a múltnak az a nagy megvetése egy bizonyos túlzásra ragadtatta el őket és nem gondoskodtak közbenső átmeneti intézkedésekről, amelyek a mi népeinknek kulturális fokozata, hogy ugy mondjam : elmaradottsága mellett feltétlenül szükségesek és kívánatosak lettek volna. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon. ) Mert hiszen maguk a felszólalt t. képviselőtársaim, a jogász urak is nagyon ékesszólóan fejtegették, hogy hazánk büntető törvénykezése tele van hibákkal ; épen Bernolák t. képviselőtársam fejtegette elokvensen, hogy számos igazán lényegtelen bűneset van, amelyet a legszigorúbban sújt a büntetés, viszont lárdság, hamisitás, csalás révén elkövetett bűntettek, amelyek épen a megtévesztett jóhiszemű és tudatlan közönség nagy rétegeire szoktak kiterjedni, a legenyhébb büntetésekben részesülnek. Már ezek az adatok bizonyítják, amelyeket épen a t. felszólaló jogász urak derítettek fel, hogy e téren is nagyon sok a hiba. Hozzáteszem még, t. Nemzetgyűlés, hogy ezek a büntetőrendelkezések az ő nevelő, javító céljaikat jórészben, sőt lehet mondani, a maguk teljességében elhibázták. Mert hiszen egyszerű a helyzet áttekintése. Mikor a fogházak, a fegyintézetek tele vannak delikvensekkel, lehet-e ott várni, hogy a büntetésnek a büntetést kiállóra nézve valami jótékony hatása legyen? Az első hatás az, hogy a tettesben rejlő szégyenérzet, az, hogy ő bűntettet követett el, a többiekkel való érintkezés folytán egyszerre elpárolog a lelkéből, másik szomorú eredménye pedig ennek az, hogy a sok gonosztevővel való együttlét folytán az ő lelke fokozatosan elmételyeződik és legfeljebb azt tanulja meg ott a fogházban, hogy ha majd kijön, ha majd visszanyeri szabadságát, akkor az ujabb bűntettek elkövetésénél nagyobb körültekintéssel, nagyobb óvatossággal kell eljárnia. T. Nemzetgyűlés ! Nem is beszélve a rettentő háborúnak és azt követő szomorú időknek bomlasztó hatásáról, amik a közerkölcsiséget mindenütt alásülyesztették, hanem visszatérve az élet normális menetére, rá kell mutatnom arra, hogy bizony a mi népeink kulturális nivója még ma is igen-igen alacsony. A népiskolai tanítás, az elemi oktatás véghetetlen gyenge nivón áll. Tanítóink túlnyomó része — tisztelet a kisebbségnek, amely iránt valóban nagy megbecsülte)i augusztus hó 26-án, csütörtökön. téssel viseltetem — nem áll hivatása magaslatán. Elvégzi ugy ahogy teendőit az iskolában, de azt a magasabb hivatást, amit az élet, az ő állása diktálna neki, a legtöbb esetben nem tölti be. Mulasztást követ el a tanitó családjával szemben is, mert hiszen a tanítás az ő egész idejének évente alig egyhatodát vagy hetedét veszi igénybe, sok ideje van tehát, amit fel kellene használnia közgazdasági munkásság kifejtésére, hogy igy egyrészt családjának exisztenciáját biztosítsa, másrészt, hogy példaadó munkásságot fejtsen ki a gazdálkodásban, a méhészetben, a kertészetben, a selyemtenyésztésben, a gyümölcstermelésben és a közgazdaság különféle ágazataiban, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) példaképül szolgáló munkásságot, amelynek révén a tisztelet kifejlődnék iránta a néprétegekben és hivatása szerint ő lehetne az alsó néposztályok lelki vezetője, tanácsadója, irányitója. (Ugy van ! half elöl.) Ehelyett azt kell látnunk, hogy bizony a tanitó urak egy igen jelentékeny kontigense egyébbel foglalkozik, politizál, ami egyáltalában nem tartozik hivatásához, másrészt pedig folyton azon emésztődik, hogy az ő anyagi exisztenciája minő állapotban van. Usetty Ferenc: Ebben igaza van! Reök Iván : Ezek a gondolatok semmi esetre sem válnak az ő munkásságának előnyére. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja él.) Epen tegnap volt alkalmam egy kis epizódot észlelni, hogy a gazdálkodás terén milyen kolosszális eredmények érhetők el. Egy úriemberrel utaztam, aki szintén tele volt panaszszal az anyagi kérdéseket illetőleg és természetesen az állammal és a közigazgatással szemben is, mint amely nem fizeti a tisztviselőket ugy, amint kellene. Elmondotta azonban, hogy rá nézve milyen kedvező a helyzet annak következtében, hogy pár évvel ezelőtt, tisztán csak azért, hogy szórakozzék és szabad idejében legyen neki mivel babrálnia, vett Szatymazon két hold földet, abból betelepített másfél holdat, és ma ennek a másfél hold szőlőnek nagyszerű terméséből pótol minden hiányt, sőt képes magának külön vagyont is szerezni. Tavaly volt 100.000 korona jövedelme a másfél hold szőlőből, az idén ismét lesz 50.000 koronája. Ez az adat is rámutat arra, hogy igenis, ha a tisztelt tanítóság ilyen közéleti és közgazdasági tevékenységet fejtene ki, mennyire hasznos szolgálatot tenne elsősorban önmagának és családjának, másrészt pedig nagyobb gazdasági műveltségével, példaadásával mennyire hasznos lehetne arra a vidékre nézve is, ahol él, ahol élnie és halnia kell. T. Nemzetgyűlés ! Sajnos, nemcsak a tanítóság fogyatékosságain múlik népünk elmaradottsága. Itt van a tanfelügyelői intézmény is,