Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-108
498 r  Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. amilyet ma kapnak, mert csak így tudjuk felvenni a versenyt azzal a nemzetközi tőkével, amelynek minden,ereje most már oda fog irányulni, hogy ezt a feltörekvő nemzeti és keresztény tőkekoncentrációt valami úton-módon elgáncsolja. ( Ugy van ! Ugy van I) Hogy csak egy esetet mondjak, t. Nemzetgyűlés, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a szövetkezeteknek meg van tiltva házra 2000 koronán felüli hitelt nyújtani. Méltóztassék elképzelni, micsoda akadály ez, micsoda kerékkötője a szövetkezeti mozgalom kifejlődésének, mert hiszen ház és ház között különbség van és aki kölcsönt akar felvenni, nagyon sokszor nem birja megvárni a központ beleegyezését, mert nagyon sokszor perceken múlik ennek a kölcsönnek a felhasználása és ha azt látja, hogy hosszadalmas adminisztratív munkával és a szövetkezet kezét megkötő rendelkezésekkel kell számolnia, mikor perceken múlik ennek a kölcsönnek az értékesitése, akkor akár akarja, akár nem — kénytelen odamenni, ahol ezt meg tudják neki rövid utón adni, kénytelen elmenni a részvénytársasági alapon megindult bankokhoz, esetleg a zsidó bankokhoz. ( Ugy van f Ugy van ! Felkiáltások ; Ez bizonyos I) Ezért mondtam, hogy ez a javaslat egymagában nem fogja az igényeket kielégiteni mindaddig, amig a szövetkezeti jognak reformja nincs meg. Mindaddig, amig a Központi Hitelszövetkezet nagyon sok tekintetben megköti a vidéki szövetkezetek kezét és erősebb gyámságot gyakorol ezek felett a szövetkezetek felett, mint amilyet a pénzügyi szempontot figyelembe véve lehetne gyakorolni, addig ezt az óriási célt, amit a pénzügyminister ur ezzel a törvényjavaslattal maga elé tűzött, elérni nem fogjuk. T. Nemzetgyűlés ! Nem hagyhatom figyelmen kivül azt sem, hogy én határozottan keveslem azt az 5%-os részesedést, amit az osztalék után ez a javaslat kontemplál. Méltóztassék figyelembe venni, hogy normális időkben sem nagyon csábította az 5%-os kamatozás az embereket arra, hogy pénzeiket gyümölcsöztessék, annál kevésbé fogja ez most csábitani, amidőn a lélek el van hazardirozódva, amidőn az egész háború alatt az irreális vállalatoknak lehetetlenül nagy számába fektették bele az emberek pénzüket, olyan kamatot kapván, amilyet soha életükben nem álmodtak. Ez az oka annak, hogy a magyar állam nem tud a saját polgáraitól kölcsönt kapni, mert az a biztos 5—6%, amit a magyar állam ad, nem kell az embereknek, a tőke ma fut azok után a sokszor erkölcstelen, sokszor hazárd üzletek után, amelyeket itt a zsidó pénzügyi morál kifejlesztett külötösen a háború alatt. Ha tehát mi 5%-os részesedést fogunk biztosítani, azt hiszem, nagyon sok ember meg fogja gondolni a dolgot, hogy az ilyen szövetkezeteknek tagjává legyen-e vagy sem. A mai viszonyok között pláne kevés az az 5%, tekintetbe véve azt a pénzügyi lecsúszást, amiben a mi koronánk van. évi szeptember hé 22-én, szerdán. T. Nemzetgyűlés 1 Röviden igyekszem még aggályaimat elmondani. Nevezetesen én' ezt a törvényjavaslatot csak bevezetőjének tekintem ama javaslatok hosszú sorozatának, amelyek a keresztény és nemzeti tőkét igyekeznek itt az országban meghonosítani. Azéit tartom csak egy láncszemnek, mert hiszen egymásután kell egy egész területet meghódítani. Méltóztassanak megengedni, hogy itt kitérjek arra, hogy a szövetkezeti eszme fejlesztésével egyidőben a más alapon szervezkedő keresztény tőkét is ennek a nemzetnek szolgálatába kell állitani. Eltem ezalatt azt, hogy a tőke nemcsak szövetkezetek, hanem részvénytársaságok alakjában is elhelyezkedik, az 1897. évi törvény értelmében azonban részvénytársasági alapon pénzintézeteket felállítani nem lehet. Ami akkor nagyon helyes volt, az — véleményem szerint — ma nem helyes. 1917-ben ezt a háborúban felgyülemlett tőkét, amely minden reális és irreális vállalatban elhelyezkedni igyekezett, tényleg meg kellett valahogy fékezni. Ma azonban, amikor az u. n. keresztény éra van, amikor mindannyian azt akarjuk, hogy a termelő a közvetítő kereskedelem kizárásával lehetőleg teljes egészében kapja meg termeivényének értékét, nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt, hogy ma ez a banktilalcm óriási akadály, mert hiába csinálunk mi bármi néven nevezendő intézményt, tegyük fel, egy terményértékesítő intézményt, ha nem áll mögötte olyan mentalitású bank vagy pénzintézet, mint amilyen mentalitású maga az az intézmény, amely ennek a banknak a tőkéjét igénybe akarja venni. Hogy csak egy példát mondjak, bortermő vidéken a gazdák azt mondják, hogy minek nyerjen a vigéc vagy a borkereskedő, mi magunk fogunk összeállni és csinálunk egy borértékesitő társaságot. (Helyeslés baloldalon.) De hol lesz ennek a forgótőkéje ? A gazda az ő forgótőkéjéből nem tud annyit elvonni, hogy ez a társaság szuperálni tudjon, mert akkor neki magának lesz baja, tehát kénytelen egy bankot a háta mögé állitani. De ha a mostani mentalitású bankok fognak a keresztény intézményeknek háta mögött, állani, akkor fogják azt megfojtani, amikor akarják, és ugy, ahogyan akarják. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ennek a banktilalomról szóló törvénynek megváltoztatása tehát ma épen a keresztény érának érdeke, természetesen nem minden néven nevezendő banknak a felállítása, de a célt teljesen elérve látnám azzal, ha a kormánynak vagy a pénzügyminister urnák az engedélyétől tétetnék függővé az, hogy valamely bank felállittassék-e vagy nem. A másik fontos dolog, amire rá kell mutatnom, az, hogy mindaddig, amig megengedjük ebben az országban azt, hogy a bankok a gazdasági, ipari és kereskedelmi élet minden területét teljesen learathassák, a szövetkezeti eszmének terjedésétől nagy dolgot várni képtelenség. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék csak figyelembe venni, hogy a mostani nagy bankok a háború alatt az ipar és kereskedelem minden ágát teljesen a kezükben tartották.
