Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

À Nemzetgyűlés, 108. ülése 1920. Amidőn a Hitelbank szalonnát árusított, vagy zsírral, cukorral spekulált, amidőn a Kereskedelmi Bank és a többi bankok petróleumot finomítottak, amikor elvonták azt a fogyasitók elől és drágítottak, amidőn a kis esisztenciáknak pénzére ráfeküdtek s akkor, amikor már mindent letaroltak, ráfeküdtek az egyetlen, még megmaradt utolsó részre : a földre, földbérletek és földbirtokszerzéeek alakjában, akkor a szövetkezetek nem képesek versenyezni azzal az óriási kiterjedésű, széleshálózatú bankkal, amely az ő csápjait a gazdasági élet minden területére kinyújtja. Bgyszersmindenkorra meg kell szüntetni tehát azt, hogy a bank mással, mint bankszerű üzletekkel és ügyletekkel foglalkozzék. (Helyeslés. Taps balfelől.) Ki lehet mutatni, hogy mennyire ment itt ez a tevékenység és mennyire lezüllesztette az állapotokat a gazdasági élet minden terén. Méltóztassanak visszaemlékezni a 70-es évekre, amidőn egymásután kezdett belenyúlni a bank a kisiparosnak, kiskereskedőnek a zsebébe, támogatta, lekötötte ezeket az embereket, azután pedig gyárak alapításával igyekezett a körét kiterjeszteni,. a háború alatt pedig a hadiszállítások minden egyes neménél, még a papirosbakancsoknál is benne volt ennek a banknak a keze. A végén pedig kiélte magát abban, hog^ ráfeküdt teljesen a földre és igyekezett a földet meghódítani. Az 1917. évi őszi statisztika, három hónapnak a statisztikája egyenesen megdöbbentő képet mutat arról, hogy miként feküdt rá hirtelen a nagybank, a plutokrácia, ez a nemzetietlen, nemzetközi tőke a magyar földre. Csak egyetlen esetet mondok el. A Telepítő- és Parcellázó Bank, amelynek 8 millió korona volt az alaptőkéje, a háború alatt több, mint 60 milliós érdekeltséget gründolt, volt haltenyésztő, főhercegi uradalom, és a jó Isten tudja, mi mindenféle részvénytársaság a trezorjában. Ha ez tovább fog folyni, ha a bankok szabadon fognak garázdálkodni a kereskedelem, ipar és a gazdasági élet minden terén, akkor méltóztassanak csak elképzelni, mire fogunk menni az először is ósdi törvénnyel, az 1875. évi és 1898. évi törvénnyel szabályozott, másodsorban rosszul szabályozott szövetkezetekkel. Hiszen a liberális korszaknak épen az volt a célja, hogy ha csinál is törvényt a szövetkezetekre, azokat lehetőleg ugy kösse gúzsba, hogy a szövetkezet sohase tudjon konkurrálni a sokkal szabadabb, gyorsabb mozgású, sokkal jobb technikai berendezésű részvénytársasággal, amely éltetője volt ennek a liberális korszaknak. ,Ha tehát mi azt akarjuk, hogy itt a keresztény tőkekoncentrációnak ideje következzék be, akkor feltétlenül meg kellene hoznunk azt a törvényt, amely a bankok működését abba a mederbe szorítja vissza, amelyben annak folynia kell s amely mederből semmi körülmények között sem szabad kicsapnia a nemzet, a keresztény éra és a szövetkezeti eszme érdekében. (Helyeslés a baloldalon.) Az utóbbi időben, ha méltóztattak megfigyelni, láthatták azt, hogy ezek a bankok egy nagyon ügyes manőverrel igyekeztek az egész évi szeptember hó 22-én, szerdán. ' „ 499 nemzeiet, a nemzet egész pénzügyét még jobban megkaparitani. Különösen a háború alatt történt az hogy a nag}d>ankok egymás után affiliait ák az intézményeket. Méltóztassanak megnézni a vidéki bankokat, vidéki takarékpénztárakat, mindegyik valamelyik nagy budapesti banknak az affiliait intézménye, expoziturája, fiókja, ugy hogy ebben az.országban kint a vidéken teljesen meghalt az qnálló pénzintézeti élet. Minden egyes bank csak azt csinálhatja és csak addig csinálhatja, amit és ameddig a nagy bank, ameíynek érdekkörébe tartozik, akarja. A pénzügyminister urnák ez nem szándéka ugyan, de a szövetkezeti törvény megalkotása nélkül, egy modern szövetkezeti jognak kreálása nélkül ez a törvényjavaslat önkénytelenül is ebben az eszmekörben mozog, ez a törvényjavaslat ilyen affiliációt akar látszólag létrehozni, midőn azt mondja, hogy minden egyes szövetkezetnek ide kell kapcsolódnia és csak cdáig mehet, ameddig maga a központi hitelszövetkezet akaija. Ez a törvényjavaslat maga nem fogja megoldani a keresztény tőkekoncentráció kérdését. Nekünk egymás után kell a javaslatokat beterjesztenünk, egymás után kell előállani azokkal a törvényekkel, amelyek meg tudják védeni a keresztény tőkét és amelyek ki tudják venni a keresztény tőkét azoknak a karmai közül, akik azt mindig a keresztény magyarság kárára és ártalmára használták fel. T. Nemzetgyűlés! Abban a reményben, hogy az a kereskedelmi morál, amely itt graszszált évtizedeken keresztül, és az az óriási tömegű visszaélés, amelyet a pénzügyminister ur bizonyára jobban lát, mint ahogy mi látjuk, véget ér ; abban a reményben, hogy ezt a javas. latot követni fogja a szövetkezeti törvény megalkotásáról szóló, modern, minden tekintetben autonómiát, nagy kilengést és gyorsaságot engedő törvényjavaslat ; abban a reményben, hogy ebben az országban végre meg fog szűnni az a rablóhadjárat, amelyet itt közvetítő kereskedelem, rendes kereskedelem, bankok, részvénytársaságok és más alkalmi egyesületek évtizedeken keresztül indítottak és folytattak, ebben a reményben általánosságban elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra senki sincs felírva. Kíván még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. Miután az idő előrehaladt és a t. Nemzetgyűlés ugy határozott, hogy fél egykor térünk át az interpellációkra, ennélfogva napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy a Nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap, szeptember hó 23-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsa, és ennek napirendje lenne : 1. a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesitése ; 2—6. a mentelmi bizottság 136,141, 143, 144. és 140. sz. jelentéseinek tárgyalása; 7. a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898 : XXIII. tcikk módosításáról és kiegészi63*