Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-92

A Nemzetgyűlés 92. ülése 1920. évi augusztus hó 26-án, csütörtökön. 43 valami kitüntető dolog és Magyarországot a külföldön nem tüntetné fel valami jó színben. De különösen egyet meg kell emlitenem. En igazán nem tartom szerenesés dolognak, hogy egy ilyen, bizonyos tekintetben reakciós intézkedés összefüggésbe kerül az u. n. keresztény kurzussal. Ez körülbelül azt a gondolatot kelthetné, mintha a kereszténység politikai érvényesülése magával hozná a szabadságoknak korlátozását. Sajnos, a cenzúránál s az egyesülési jogok korlátozásánál is ugyanezeket a jelenségeket látjuk. Én tiltakozom az ellen, hogy ezt a keresztény kultúrával, keresztény gondolattal egyáltalán összefüggésbe hozzák. Azt gondolják sokan, azt is hallottam, hogy példát fogunk Európának adni, hogyan kell a kereszténységet a politikai életben ismét érvényre juttatni. Hát, t. Nemzetgyűlés, én a külföldön lelkesedéssel láttam a keresztények működését, de én mindenütt azt láttam, hogy Angolországban egy O' Connel az ir népnél, a németeknél egy Görres és Windhorst, a franciáknál Montalembert és Freppel püspök, ezek mindenütt badságjog védelmére keltek, ott mindenütt a kereszténység feléledése egyszersmind harc volt az állami omnipotencia ellen. Most mintha azt találnék, hogy a kereszténységnek segiteni kellene az állami omnipotencia túlterjeszkedésénél minden irányban. Aki ebben az irányban tovább is .előrehalad, nem jó szolgálatot tesz a* kereszténységnek. Azért sajnálnám én azt, ha ezt a törvényt mintegy a kereszténygondolattal hoznák összefüggésbe. Igenis, én a keresztény kurzustól azt várnám, hogy az erkölcstelenségnek, a fiatalkori bűnözésnek az elkerülésére mintegy preventív eszközökkel dolgozzék, és a mi iskolaügyünket, a mi nevelésügyünket minél. nagyobb mértékben fejlessze, ( Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt kívánnám, hogy az ifjúság a legveszedelmesebb években, a 12-ik évtől egészen addig, amig a kaszárnyába jut, abban az időben, mikor a kamaszévek vannak, mikor úgyszólván minden támasz és minden erkölcsi erősítés nélkül van, e támaszt és erősítést ne nélkülözze, ( Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy az erre szükséges intézmények megteremtése... Griger Miklós: Vasárnapi szesztilalom! Giesswein Sándor:... mind pénzbe kerül. A bot talán olcsóbb, (Derültség.) de az igazán európai követelmény, hogy az iskolában a fiatalságot ne hagyjuk egészen magára. Jól tudom, hogy a háborút megelőzően sok lelkész és tanító fáradsága folytán sokfelé — nem mondhatom, hogy mindenfelé, de sokfelé — alakultak ifjúsági egyesületek, de ezeket intézményesen kell fejleszteni, itt össze kell tartania minden intellektuális erőnek. Ez lesz az egyedüli módja, hogy a jövő számára a mi ifjúságunkat uj irányban neveljük, oly irányban, hogy azután ilyen szomorú törvényekre nem lesz szükségünk, nem lesz okunk panaszkodni, hogy a lelki durvaság mindinkább terjeszkedik. Bottal nem lehet ezt megszüntetni, hanem, igenis, lehet komoly nemzeti, erkölcsi munkával. Azért kérem, méltóztassék ennek kifejezést adni ez alkalommal azáltal, hogy ez a törvényjavaslat vétessék le a napirendről. ( Ugy van ! jobbfelől.) Helyette a közoktatásügyi minister gondoljon inkább olyan eszközökre, amelyekkel azután hathatósan egy uj lelket, egy uj, szelídebb gondolkozást hozunk be a fejlődő életbe. (Egy hang a középen: Egy évre szól a törvény!) Kérem szépen, hát experimentálni akarunk ? Tessék elhinni, hogy ilyen experimentáló törvénnyel elvesszük a mi törvényalkotásunk minden komolyságát. Magunknak sincs e törvényhez bizalmunk? Még azoknak sincs hozzá bizalmuk, akik meg akarják szavazni? Egy év alatt nem is lehetne megítélni, hogy van-e ennek jó oldala ! Erkölcsi szempontból ennek a javaslatnak nincs jo a mi fiatalságunkra és ami nemzeti gondolkozásunkra, de nincs jó hatással a külföld előtt sem és ezért hozzá nem járulok. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ahhoz hozzájárulni, hogy ez, a törvényjavaslat a napirendről levétessék. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Reök Iván! Reök Iván : T. Nemzetgyűlés ! Teljes tudatában vagyok annak, hogy felszólalásommal nem fogok népszerűségre* szert tenni, mégis erkölcsi kötelességet vélek teljesíteni,^ mikor leadandó szavazatomat megindokolom. Es itt elsősorban kissé csodálkozásomnak kell kifejezést adnom afelett, hogy tudomásom szerint ez a törvényjavaslat a kormányzópárt plénumában meg lett tárgyalva és mégis itt most a törvényjavaslat ellen egy rendszeres, hatalmas, nagyszárnyalásu vita indült meg. Budaváry László: Megszaporodtak a liberálisok ! (Ellenmondások és -felkiáltások jobbfelöl : A jobberzésüek !) Reök Iván : Ha pedig a párt körében nem lett megtárgyalva, akkor ez a rendszeres parlamentáris eljárásnak egy hibája, mert hiszen egy törvényjavaslat hosszú tárgyalására adott a parlamentnek alkalmat, esetleg egy olyan tárgyalásra, amely meddő lesz, holott azt az időt célszerűen más, hasznosabb munkásságra fel lehetett volna használni, ( Ugy van! Ugy van! balfelöl és a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Itt egyrészt igazán illusztris jogász urak mélyreható indokolással fejtegették a kérdést és azt az aggodalmukat fejezték ki, hogy e törvényjavaslat elfogadása visszavet bennünket a középkorba és egy olyan brutális büntetőeszközt hoz divatba, amely a modern korral semmiképen sem egyeztethető össze; másrészt nagyon aggódó nyilatkozatokat hallottam t. gazdatársaim köréből is, akik valósággal meg vannak azzal félemlítve, hogy hiszen ime, visszajön a deres és visszajön az a középkori 6* S