Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-107
A Nemzetgyűlés 107. ülése 1920. mindig dolgozott, (Igás ! Ugy van !) a legnehezebb, a legveszélyesebb munkát mindig a magyar faj végezte ebben az országban. (Igaz! Űgy van ! a baloldalon.) Mi eddig is dolgoztunk, a különbség csak az, hogy nem mindig magunknak dolgoztunk, ezután pedig dolgozni fogunk többet, mint eddig, de magunknak akarunk dolgozni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Mielőtt áttérnék az érdemleges elvi részletekre, legyen szabad egy ellenvetéssel foglalkoznom, amelyet Vasadi Balogh t. képviselőtársunk emiitett meg. Hornyánszky Zoltán : Az sem számit ! (Derültség.) Vasadi Balogh György : Arra nem adok, hogy mit mondanak! (Zaj.) Elnök (csenget): A képviselő ur azt a kijelentést használta, hogy Vasadi Balogh képviselő ur nem számit. Hornyánszky Zoltán: A véleménye! Elnök : Kérem, az ő véleménye épen anynyit számit, mint a képviselő uré ! (Derültség és taps jobbfelöl.) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Azt mondotta a képviselő ur, hogy nekünk előbb más problémákat kellene megoldanunk ; előbb az integritást kellene helyreállitanunk, külső viszonyainkat kellene rendeznünk s talán a pénzügyünket is rendeznünk kellene és csak azután térhetnénk rá ilyen kicsinyes dolgokra, mint aminő a felső oktatás megreformálása. T. Nemzetgyűlés! Én nagyon örvendek annak, hogy Vasadi Balogh t. képviselőtársunk nem orvos, mert ha az lenne, akkor e fejtegetés alapján valószinüleg azt mondaná a halálos betegnek, hogy menjen és végezze el előbb a külső munkát s azután gondoljon saját beteg testének meggyógyitására. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Nagyon örülök, hogy nem hadvezér, mert akkor valószinüleg azt mondaná: ne törődjünk azzal, ami a mögöttes fronton, a hadsereg háta mögött van, egyet nézzünk csak: hogy mi van előttünk és ott próbáljunk rendet teremteni. Vasadi Balogh György : A háborúban ugy is volt, hogy mindig csak előre néztünk! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Meg vagyok győződve azon természeti törvény igazságáról, hogy aki dolgozni akar, aki nagy feladatra akar vállalkozni — és nagyobb feladat ugy-e még nem létezett soha számukra, mint visszaállítani a régi Magyarországot — mielőtt ehhez hozzákezdene, belül kell neki nyugalmat, konszolidációt, biztonságot és egészséget teremteni a nemzet testében. Vasadi Balogh György : Azt kivántam én is ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Nem azt méltóztatott kivánni. Méltóztassék csak elolvasni beszédét. Abban az van, hogy előbb tessék a külső problémákat megoldani. Nekünk ég a házunk, szobatüz van, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. %?' szeptember hó 21-én, kedden, 465 mi előbb a szobatüzet akarjuk eloltani, azután fogunk menni a kerítést reparálni, tágítani és akkor, amikor már belül biztosak vagyunk, amikor belül erősek vagyunk, amikor belül egészségesek vagyunk, akkor igenis a siker több reményével kezdhetünk hozzá külső problémáink megoldásához. De különben is én azt hiszem, hogy nekünk a fejet kell először egészségessé tennünk, nekünk ennek a nemzetnek a látását és a hallását kell először visszaadnunk, hogy a magyar intelligens osztály ne azzal a pápaszemmel nézzen, amit ráraktak a személte és ne azzal fütyüljön, amit a szájába dugtak, hanem induljon el a saját becsületes, ezeresztendős harcokban és viadalokban megedződött sasszeme után és induljon azok után a fülek után, melyek megtanultak most a világháborúban hallani mindenféle zajt, amely életünk meggyilkolására irányul, de megtanulták hallani azokat a pokolalatti suttogásokat is, azokat a sajtóerdőkben hangzó zizegéseket is, (Igaz ! Ugy van!) amelyeknek ugyanaz volt a céljuk, mint ott küim az ágyuk ezreinek, hogy bennünket porondra vigyenek és hogy ezen világháborúból elevenen soha többé vissza ne kerüljünk. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Nekünk mindenekelőtt intelligencia kell és azért megyek én a javaslattal a fejhez, nemcsak azt a magyar közmondást követve, hogy fejétől bűzlik a hal, tehát a fejet tessék megjavítani, hanem azért is, mert itt volt kétségen kivül a legnagyobb a lecsúszásunk, itt volt a legnagyobb a bajunk s itt volt a legerősebb a követelés, hogy végre rendet teremtsünk. (Ugy van! a baloldalon.) Az elvi ellenvetések közül a legsűrűbben hangoztatott ellenvetés volt az, hogy ez a javaslat szakit a liberalizmussal, hogy ez a javaslat antiliberális és ilyenformán szakit nagy magyar államférfiak koncepciójával, szakit az én nagy elődeim kultúrpolitikájával is. Nem akarok belebocsátkozni abba, amibe Rupert t. képviselőtársunk belebocsátkozott, hogy taglaljam azt, hogy Smithnek, Ricardonak, Malthusnak és társaiknak mennyiben volt igazuk és mennyiben nem volt. Ez igazán semmiféleképen sem függ Össze ezzel a javaslattal. Nagy türelemmel és csodálkozással is hallgattam az egyébként igen illusztris t. képviselőtársunknak ebbeli fejtegetéseit, mert szerintem azok a törvényjavaslattal semmi vonatkozásban nem voltak. De egvébként is ne játsszunk a szavakkal. Nem a liberalizmus ellen harcolunk mi, nem a liberalizmus ideális felfogása ellen, nem a Trefortok, Eötvösök, Kossuthok ideális liberalizmusa ellen küzködünk mi. Nincs nekünk az ellen semmi kifogásunk, mert az a liberalizmus, amelyet ideálisan fognak fel, az valódi nevén : kereszténység. (Ménh helyeslés és taps a baloldalon.) Csak azok használták ezt a nevet, akik ki akarták kerülni a kereszténységet és a kereszténységgel akarták szembeállítani a liberalizmust. 59
