Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-107
466 A Nemzetgyűlés 107. ülése 1920. évi szeptember hó 21-én, kedden. A kereszténység az, amely egyenlőséget, testvériséget hirdet, amely parancsolja a gyenge védelmét, amely méltányosságot követel, amely egy szóval a társadalmi, szociális és gazdasági berendezésnek azokat a normáit adja, melyeket ha megtartottak volna, akkor igenis az a helyzet, ami ma van, soha be nem következhetett volna. Ezt a liberalizmust, amely tulajdonképen kereszténység, ne féltse tőlünk senki, mert minél jobb keresztények vagyunk, annál jobb, ideális értelemben vett liberálisok leszünk. De* hiszen mi nem ez ellen a liberalizmus ellen, mi nem teóriák ellen harcolunk. Mi harcolunk az ellen a gazdasági és politikai liberalizmus ellen, amely itt honolt Magyarországon egynéhány évtizeden keresztül, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon és a középen.) Az a liberalizmus, amely nálunk volt, az egy százrétü köpenyeg volt, melynek fedezete alatt mindent be lehetett ide lopni és mindent ki is lehetett innen vinni. Ez a liberalizmus egy százszinü takaró volt, mely eltakarta Jákob kezét, amikor a mi zsebünkben kotorászott. Az a liberalizmus, amely nálunk volt, azt mondta, hogy az erősnek mindent szabad, de nem gondolt arra, hogy hogyan védelmezze meg a gyengét. Ez a liberalizmus mindent megengedett a hatalmon lévőknek, de elnézte, hogy a magyar középosztály, a magyar munkásosztály mint sülyed napról napra lejebb és.proletarizálódik el ugy, hogy szerintem a liberalizmus a főbűnös abban, hogy a proletárdiktatura nálunk bekövetkezett. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) t Büdaváry László: És a zsidók, akik ezt a liberalizmust csinálták ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Ez a liberalizmus, amely nálunk volt, azt mondotta: A kereskedőnek minden szabad, de ha a fogyasztó szövetkezetbe akar tömörülni, akkor Sándor Pállal az élén vétót kiáltott a szövetkezeti gondolat ellen és védelmezte vele szemben nem a fogyasztók szabadságát, hanem a kereskedők szabadságát. Az volt nálunk a liberalizmus, hogy a munkaadónak, a, gyárosnak szabad volt minden, de a munkásnak önvédelem céljából szervezkednie már nem volt szabad, mert ez ellen minden eszközzel és minden hatalommal engedett küzdeni a liberális politika. Az volt nálunk a liberalizmus, hogy a Gralilei-kört, azt szabad volt létesíteni, de a Máriakongregációkat nem engedték meg az iskolákban. (Elénk helyeslés és taps,) Az volt nálunk a liberalizmus, hogy a legszentebb érzéseinkbe szabadon lehetett belegázolni akárkinek és sáros csizmáját a magyar nemzet önérzetébe akárki beletörölhette, de ha akadt valaki, aki egy kissé nyíltan akart ez ellen a visszaélés fiilen felszólalni, akkor ügyész, bíró és a kormányhatalommal találta magát szemben. Velem is megesett ez. (Taps a baloldalon,) Ez a liberalizmus nem kell nekünk, mely a hatalmasok kitartottja volt, és amely épen ezért nem mert hozzányúlni semmiféle szociális problémához. Itt hagyta nekünk rendezetlenül az egész munkáskérclést, itt hagyta rendezetlenül az egész földkérdést, az aggok és özvegyek biztositását és minden problémát, mely a hatalmasoknak pénzükbe került volna, mely a hatalmasoknak áldozatukba került volna, mely előjogokról való lemondást jelentett volna. Ezekhez ez a liberalizmus nem nyúlt hozzá sohasem. '(Ugy van! Ugy van!) Hát kinek kell ez a liberalizmus ma Magyarországon? Azt hiszem, hogy sem a dolgozó népnek, sem felvilágosodott magyar intelligens embernek ez a liberalizmus nem kell. ( Ugy van ! Ugy van !) Ez ellen harcolunk mi. Ne méltóztassanak teóriákkal jönni, ne méltóztassanak nagy embereknek szép koncepcióival jönni, amelyeket az élet eltorzított és valóságából kiforgatott. Tessék az eredményekre nézni. Egynéhány évtizedes liberális politika Magyarországon okozta azt, hogy túl a tengeren kétmillió vérünk van, aki nem tudott a mi élet-halálharcunkban résztvenni. S egyik oka annak, hogy elvesztettük a világháborút, az is, hogy a liberális politika tétlenül nézte, — mert a bálványokhoz nem mert hozzányúlni — hogy folyik ki a vérünk Fiúmén keresztül százezer és százezer ember erejében. Ereky Károly: Még abból is üzletet csinált ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : S kárpótlás volt ezért az a félmillió zsidó, aki liberális védelem alatt Galíciából idejött. (Élénk tetszés és taps.) T. Nemzetgyűlés! Hogy ez a liberalizmus tetszett és ma is még tetszik Sándor Pál, Bródy Ernő, Pető Sándor t. képviselőtársaimnak, ezt értem, mert hiszen ez a liberalizmus az ő fajtájukat ebben az országban naggyá és hatalmassá tette. Dinich Vidor: Sajnos! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : De nem értem, hogy hogyan védheti azt pl. az az Tigron Grábor, akinek tudnia kell, hogy ugyanennek a liberalizmusnak elve alapján húzták ki a székelység lába alól a földet. (Elénk tetszés és taps.) Ugron Gábor: Ezt a liberalizmust akkor elitéltem épugy, mint a minister ur ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Nem az a fontos, hogy mi van a liberalizmussal, hanem az a fontos, hogy mi van a nemzettel. Nem a liberalizmusért fáj a fejünk, hanem a magyar nemzet életéért. (Élénk helyeslés és taps.) Epen azért nem ijedünk meg a mumusoktól és nem borulunk le a bálványok előtt. Ha azok a bálványok akárminő sok imádót is soroltak a maguk táborába a múltban, mi nem voltunk akkor sem közöttük. S amióta ón a politikai porondra léptem, gyerekifjú korom óta mindig ez ellen a liberalizmus ellen harcoltam és mindig azt mondottam, hogy az a magyarságnak, a kereszténységnek a sirásója lesz. S igazán