Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-107

A Nemzetgyűlés 107. ülése 1920. Ellenben egymást érik az orvosok itt, a fővárosban, százával és ezrével vannak, hogy legyen bennük olyan választék, hogy egyik a másikra tolhassa a dolgot és amikor éjszaka hivják, hát. ne menjen el és azt mondja, hogy menjenek mások. Hát, kérem, az igazi öntudatos keresztény társadalmakban gondoskodnak arról, hogy az az orvos vallásos, keresztény lelkületű ember legyen ; mert tessék Észak-Amerikába az Egyesült-Államokba elmenni, majd méltóztatnak tapasztalni, hogy ott nem megy az orvoshoz senki, hogyha az az orvos nem templomos ^ember, nem keresztény, nem valláios lelkületű. És igen bölcsen és józanul gondolkoznak, mert ki áll nekem jót azért, hogy ha az az orvos nem keresztény lelkületű, hanem azzal az utilijfcárius szellemmel, azzal a pénzvágyö és anyagi világnézettel telitett ember és esetleg engem operál, utánam pedig valaki örökölhet, az operáció alkalmával — miután Istent nem ismer maga felett, hát egyszerűen tovább nyisszantja egy pillantással a kést. (Derültség. Mozgás.) Ha nem keresztény ember az az ügyvéd, akkor ahhoz sem megy el, mert nagyon jól tudja, hogy az nem az anyagi igazságot akarja szolgálni, hanem az esküjét ugy használja ki szószeri nt, hogy a félnek érdekét védi, még pedig nem válogatva meg, morális szempontból, hogy kinek az ügyét vállalja el. Nem megy olyan üzletekbe sem, ahol ezt a keresztény gondolkodást meg nem találja, mert tudja, hogy ott nem az a fő, hogy az üzlet és a cég becsületét védje a tulajdonos, hanem a zsebére játszik, tehát, ha megfordulok, rögtön megcsal. Épen azért el kell fogadnunk ezt a törvényjavaslatot valláserkölcsi szempontból, (Ugy van ! a bal-és a szélsöbaloldalon. ) mert, amint az imént is bátor voltam megjegyezni, ez a Nemzetgyűlés nemcsak politikai nemzeti vezető tényező, hanem egyszersmind morális testület is kell hogy legyen. Jaj annak az államnak és annak a társadalomnak, amelyből a morális alapok kivesztek, mert miként a klasszikus költő mondja: akkor »Róma is megdől, ha az erkölcs megvesz és rabigába görnyed!« (Ugy van! Ugy van! a, szélsobálóldahn.) De, bocsánatot kérek, lehet-e erkölcsökről beszélni ott, ahol csak egy bálvány és egy Isten van, az aranyborjú? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lehet esetleg jó szívről szó, azt megengedem, akkor, hogyha nem ballábbal kelt fel az illető, hanem jó szeszéllyel és nagy üzletet csinált; akkor még ad is másoknak ; de azoknál, akik nem valláserkölcsi alapokon nőttek fel, lehet a jótékonyság vagy az úgynevezett jótékonyság, amivel sokan dicsekedni látszanak vagy akarnak, egy kellemes, némelyekre hasznos szeszély, de nem kötelesség. Énrám nézve a szegénynek a segélyezése, a gyengédnek a felemelése, nem az én szeszélyem dolga, hogy vájjon ballábbal keltem-e fel, vagy nem és nem is annak a dolga, hogy megérzem-e vagy évi szeptember hó 21-én, kedden. 453 nem, ha áldozatot hozok, hanem egy természetes és szent kötelesség napról-napra, alkalmas és alkalmatlan időben. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Azért nekem ne beszéljen senki sem — mert nem mond igazat, hanem ellenkezőleg arról tesz tanúbizonyságot, hogy nincs elég erkölcse és férfiassága az igazat kimondani arról, hogy kérdés tárgya sem lehet- egy keresztény nemzet keretén belül, hogy vájjon a nem keresztény fajokat megilleti-e az egyenjogúság egy keresztény társadalomban ! Nekem beszélhet a világ minden liberalizmusának köpenye alatt valaki ; én, aki ismerem a keresztény vallási eszméket és gondolatokat és aki látom ezekkel szemben a keresztény társadalom erkölcseinek sülyedését, amelyet kétségtelenül 90%-ban mozdítottak elő nem keresztény elemek : kimondom ország és világ előtt, hogy annak, aki nem nyugszik a keresztény valláserkölcsi alapokon, az isteni és erkölcsi törvények szerint nincs egyenjogúsága egy keresztény társadalomban. (Elénk helyeslés és ta^s a bal- és a szélsöbaloldalon.) E tekintetben nekem nem imponál, ha százezer és millió ember állítja is az ellenkezőt ; mert ezt áliitja az én erkölcsi és morális érzésem, ezt áliitja az én hazafiúi aggodalmam és ezt követeli az egész világon az egész keresztény társadalom keresztény eszménye ! Az elemi iskolában megtanulják a gyermekek, hogy a magyarságnak két. nemzetfentartó erénye volt valaha : az egynejüség és. az adott szó szentsége. Igaz-e vagy nem? (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon. ) Ezt az elemi iskolában meg kell tanulni és ez a két morális alap fentartotta a magyar nemzetet. Kérdem, hogy ezek a kereszténységen kivül álló társadalomnak szintén ilyen alapelvei ? (Felkiáltások : Nem !) En nem is adok feleletet rá, ez — azt hiszem — teljesen szükségtelen. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Taszler Béla : A kérdésben benne van a felelet is ! Kovács Emil : Ha már most a mi erkölcsi, krisztusi valláserkölcsi eszményeink keresztülestek mint a lyukas zsákon : bizonyos érdekeltségeken, akiket nem lehet soha eléggé megsérteni, hogy talpra ne álljanak, akik sohasem követhetnek el olyan cselekedetet, hogy annak ellenére ugyanazon társadalmi rétegek ismét vissza ne fogadják őket, ha anyagilag megint helyreállottak : akkor megállapítható, hogy mi az ilyen rétegekkel szemben nem egyenlő fegyverekkel állunk, és ha ilyen rétegekkel szemben én nem forszírozom is, de mégsem tartom jogosulatlannak annak a kérdésnek felvetését, hogy a sokat hangoztatott liberalizmus köpenye alatt vájjon megilleti-e őket minden tekintetben a keresztény társadalomban a keresztény embert megillető egyenjogúság ? ! (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Nem!) Vagy keresztény világot akarunk e földön, vagy nem ; aki velünk