Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-107

454 A Nemzetgyűlés 107. ülése 1920. nincs, mint a Krisztus maga mondtaj az eűeniink vani ( Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöbalóldalon.) íme tehát, minden szempont azt követeli, hogy azt az előnyomakodást, amelyet csakugyan a nem keresztény elemek részéről a mi iskoláinkban tapasztalunk, ellensúlyozzuk e törvényjavaslatban ; ez pedig — ahogy. az imént egy pár statisztikai adatom igazolta — a leányiskolákban még sokkal kedvezőtlenebb a magyarságra. Csakugyan oda jutottunk, t. Nemzetgyűlés, hogy valamikor Dávid és Salamon nemzeti királyságának virágkorában ott Jeruzsálemben azért panaszkodhattak volna, hogy ha ily percentuális arányszámban lett volna zsidóországban a zsidóhallgatóság, mint a budapesti. Befejeztem most már beszédemet ós még csak arra akarok kitérni, ami a szellemi paritásokat illeti. Azt hiszem, hogy tisztességes embernek akkor jogosultak az állításai, ha azokat a saját élettapasztalatai is igazolják. Én, mélyen t. Nemzetgyűlés, három középiskolában és a debreceni, budapesti, bécsi, zürichi és lipcsei egyetemeken és főiskolákon tanultam valamikor, nyolc esztendőt töltöttem el e tanulmányaimmal; de én jó lelkiismerettel és az igazat mondom akkor, amikor azt állitom, hogy soha egyetlenegy kitűnő tanulótársam sem volt zsidó. Kovács József: Nekem sem! Sándor Pál: Akkor miért félnek tőlük? Kovács Emil : Nem is attól félünk, hogy kitünőbbek lesznek nálunk, de ott van a véghetetlen baj, hogy a morális fegyvereik nem egyenlők. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) Ez igy van. Mert ha énrám Sándor Pál képviselőtársam be tudja bizonyitani, hogy akár öt krajcárját elsikkasztottam, akkor én meg vagyok semmisülve és holnap koldulni mehetek, engem a saját apám és anyám többet meg nem ismer, hanem kitagad. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbalóldalon.) De méltóztatik-e állítani, hogy önöknél van-e valami olyan defektus, amely lehetetlenné tenné valakinek, hogy vissza ne vegyék a társadalom körébe, hogyha a feledés ós megbocsátás fátyolát vetik rá? (Ugy van! Ugy van ! Taps a balés a szélsöbalóldalon.) Itt van a veszedelem és nem ott, hogy a tehetségétől félnénk. Távolról sem. Soha még nem is hallottam, hogy matézisből ilyen kitűnő tanulótársam lett volna, ellenben a Bolyai Farkasok ós a világ nagy matematikusai és nagy spekulánsai, az igazi nagyszabású kereskedők, Hollandiában és az angolszász népnél és a németeknél tudtommal talán mégsem zsidók. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. ) A kereskedelmet sem féltem, hogy összedűl, mert én Hollandiában és más nagy kereskedőországokban jártam, de ott bizony sehol sincs vezető szereplése a zsidónak. Messziről jött hire- ket azonban az ember merészen idedobhat s évi szeptember hó 21-én, kedden. ezért én nem is vágyom többre, csak arra, hogy kiki ebben a Nemzetgyűlésben a saját élete tapasztalatait és józan magyarságát meg nem tagadva, foglaljon állást ennek a törvényjavaslatnak a kérdésében. Ami azt illeti, hogy szabadelvű-e ez a törvényjavaslat vagy nem, erre azt jegyzem meg, hogy a szabadelvüség se nem árt, se nem használ magában, a szabadelvüség egyszerűen csak légkör, amelyet be kell tölteni élettel, exisztenciával és cselekedettel, tartalommal. Ha a tartalom bizonyos irányban túlteng abban és igy meghamisítjuk azt a levegőt, ajfkor az már nem a szabadelvüség levegője, hanem valami egészen más és ártalmas levegő. Eszembe jut, hogy a keresztény elvre mennyi hivatkozás történik itt. Méltóztassék elhinni, amit Milotay képviselőtársunknak itteni fejtegetéseiből már napnál világosabban megláttunk, hogy a szabadelvüség maga is reakció volt annak idején, mert hiszen természetes, hogy minden uj irány egy akciónak reakciója, amely ^bizonyos tűltengéseket megszüntet és bizonyos helyeken, ahol nem voltak jogok, segit. A szabadelvüség, a keresztény, becsületesen felfogott szabadelvüség, az elfogulatlan demokratizmus, — de nem a lipótvárosi demokratizmus (Derültség.) — mindez egy közös forrásból ered. A kereszténység nem egyéb, mint a szó legszebb értelmében vett liberalizmus, a gyengék segitése, erősítése a kizsákmányolőkkal szemben, az elesettek felsegitése, a túltengő kinövések lenyirása és akiknek több van az Isten kegyelméből, azok részéről támogatása azoknak, akiknek kevesebb van akár fizikai, akár szellemi talentumuk. Vájjon nem ugyanez a kereszténység is? Vájjon nem ugyanaz-e a kereszténység és a tisztességes értelmű liberalizmus? Vájjon nem ugyanaz-e a tisztességes értelmű szocializmus és a kereszténység ? Ha mi és a magyarság általában nem lettünk volna kellő érzékkel minden ilyen irányában, keresztény és liberális szellemben, akkor önöknek most nem volna meg az a kellemetlenségük, hogy az előretolt hadállásokból vissza kell vonulniok, (Derültség a baloldalon.) hanem soha elő sem bújhattak volna a gettóból. (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.) Ha nem lett volna elég szociális érzék ebben a társadalomban, akkor bizonyára nem lett volna kezünkben az ország anyagi javainak 90%-je. Ha mi nem lettünk volna igazi demokraták, mint önök, akkor sohasem barátkozott volna a különben tényleg büszke magyar a zsidósággal ugy össze, hogy ma már inkább a tulajdon testvérével vesz össze, csakhogy meg ne sértse őket. Méltóztassék elhinni, hogy ugy van, amint Prohászka Ottokár t. képviselőtársunk mondotta nagyon helyesen ; ez a magyar nép nincs ellenszenvvel a zsidóval szemben, sokkal jobbhiszemü, sokkal keresztényibb mindenütt, semhogy a szive mélyén tudna haragudni rá. A szája jár és kiabál, de soha életében nem tett még ellene