Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

43ß A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. évi szeptember hó 20-án, hétfőn. Taszler Béla: Mindig magyarok voltak! (Zaj.) Bródy Ernő: Mi is magyarok vagyunk! (Zaj.) Taszler Béla: Megmutatták a kommunizmus alatt ! Bródy Ernő : A kommunizmus alatt többet szenvedtem, mint ön. (Nagy Zaj.) Sándor Pál : Annál nagyobb bűn, hogy a reformátusoknak sohasem akarta megadni a magyar nemzet a recepciót és csak az osztrák császár, az önhatalmú kalapos király adta meg a recepciót. (Zajos ellenmondások.) Kovács J István : Nem igaz ! Taszler Béla: Szó sincs róla. Eket akarnak verni megint a keresztények közé. Felekezeti üszköt ! Ez volt az évtizedes politikájuk ! Griger Miklós: A zsidók a történelmet is meghamisítják! (Ugy van! Zaj.) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Szó sincs róla! Sándor Pál : Meg fognak cáfolni és nekem alkalmam lesz erre a témára visszatérni. Nem fog más történni, mint hogy én tévedek vagy önök. Az ón tudomásom szerint II. József, császár pátense alapján kapták meg az autonómiát. (Zajos ellenmondásoh.) Kovács J. István: A bécsi és a linzi békében. (Ugy van!) Sándor Pál : Bocsánat, az autonómiát II. József alatt kapták meg. Igen jól mondtam, nem. kapták meg előbb, mint II. József császár alatt. (Zajos ellenmondások. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Léteznek, nem tagadom, itt nálunk cionisták, lehet pár száz, lehet pár ezer, (Közbeszólások: Pá?" százezer!) nem tudom, nem számoltam meg, nekem nincs olyan alapos statisztikám, mint t. képviselőtársamnak. Bródy Ernő : Semmi közünk hozzájuk ! Taszler Béla: Altalános zsidóságról beszélünk, nem vonja senki kétségbe Bródy hazafiságát. (Zaj.) Sándor Pál : Méltóztassék megengedni, olyan szűkre van szabva az idő. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Ne tessék hangosan konverzálni, nem halljuk a szónokot. (Felkiáltások: Nem felekezeti hely ez ! Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Pető Sándor : Komolyan tárgyaljunk. (Nagy zaj.) Taszler Béla : Nem fogunk komolyságot tanulni Petőtől. (Zaj.) Pető Sándor : Ezzel töltik az egész életünket. (Zaj.) Sándor Pál: En tehát koncedálom, hogy vannak cionisták, tagadom azonban azt, t. Nemzetgyűlés, hogy mi, akik száz és száz éven keresztül itt vagyunk, hogy nekünk ne lenne jogunk itt lenni, hogy itt a magyar nemzet által adott jogok megtagadásával elvehetnék a mi magyar honpolgárságunkat és minket mint külön nemzetiséget kvalifikáljanak. Bernolák t. képviselő ur nagyon jól tudja, hogy igy van — ő professzor és én nem vagyok az. Ha tehát itt ezen törvényjavaslat arra való, hogy itt valamiképen bevegyék, hogy minket mint külön nemzetiséget akarnak kijelenteni : ez ellen én mint nemzetgyűlési képviselő a legerősebb óvást emelem fel ! (Zajos felkiáltások balról : Elhiszszük !) Alaptörvényeink, a 48-as alaptörvényeink minket, mint magyar honpolgárokat statuálnak és minket a magyar nemzet addig, amig olyan bűnöket nem követünk el, amelyek a nemzet ellen irányulnak... (Zajos közbeszólások a balés a szélsőbaloldalon; De erről van szó! Nagy zaj.) . ,. Ezt bizonyítsák be. Birtha József : Itt van az ország állapota ! (Nagy zaj.) Sándor Pál : Önök mindig csak vádolnak, de az önök vádjainak nincs semmiféle támasza ! (Zaj.) Vádaskodást hallunk, de bizonyítást nem hallottunk. Az a baj, hogy önök könnyen beszélnek a helyükön, önök vádolnak és nekünk ha bizonyítani kell, megnehezítik ezt a^ bizonyítást. (Zaj.) Kuna P. András: Sándor Pál mondta, ha megadóztatják a tőzsdét, kimennek a külföldre. (Ugy van!) Sándor Pál : Annak illusztrálására, t. Nemzetgyűlés, hogy mi magyar zsidók, milyen furcsa szituációban vagyunk, legyenek szívesek pl. meghallgatni a londoni Jews Chroniclet, a leghatalmasabb zsidó újságot, amely létezik, mely a következőképen ir rólunk, magyar fordításban. (Felkiáltások : Szabadon fordítva ? Olvassa) : »Dacára minden elnyomatásnak, amely őket — a magyar zsidókat — éri, a magyar zsidóság vezetői a kisujjukat sem mozdítják meg, hogy magukat megvédelmezzék vagy elhárítsák magukról azt a veszedelmet, amely őket fenyegeti. A magyar zsidóság mindig büszkélkedett az ő túlzott magyarságával és ehhez az álláspontjához mindhalálig hű maradt. Vezetői attól félnek, hogy hazájuk féltett hirén ejtenek foltot, ha üldöztetésüket elpanaszolják, ezért inkább hallgatnak.« (Mozgás a jobboldalon. Egy hang : A »Bécsi Magyar Újság« hallgat! Zaj.) Sőt még azt is letagadják, hogy itt egyáltalában szó lehet olyan zsidóüldözésről, amelyről beszélni érdemes. Néhány száz galíciai zsidó hadd menjen ki, mondják a magyar zsidók vezetői. Még ők maguk bátorítják fel a kormányt arra, hogy a galíciai zsidókat, akik a háború kitörése után Magyarországon találtak menedéket, kergesse ki, egyáltalán nem gondolva meg, hogy ekképen az az olaj, amit az antiszemita tűzre öntöttek, akkora tűzvészt okozhat, amely azután az ő saját fejüket is megperzselheti. A magyar zsidóság hazafias büszkesége olyan mérvű, hogy egy magyar rabbinus tudományos fejtegetésben bizonyítgatta, hogy a magyar zsidók Árpádtól, a nemzeti hőstől származnak (Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : A szegedi • főrabbi : Löw ! A pozsonyi rabbi a csehekre ugyan-