Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

434 A Nemzet gyűlés 106. ülése 1920. hajót és életüket, odaállottak táncolni és tán­colva tűntek el az óceán habjai közt. (Zaj balfelől.) Képviselőtársam beszéde is teljesen ezt a benyomást tette rám. íme, elmondott nekünk a zsidókérdésről olyan részleteket, amelyekről mi zsidók magunk is alig voltunk informálva. A hajó, az állam hajója veszedelemben van, tör­jük a fejünket, hogyan és miképen lehet ezt az országot megszabadítani a sok nyavalyától, amely érte, és az egész világ táncol, táncol és várja, hogy elmerüljön a megsemmisülés óceán­jába. Méltóztassék elhinni, — hogy valamikép hivatkozzam Milotay t. képviselőtársam beszé­dére — bogy ez az ország nem tud máskép magához térni, csak ugy, ha összes lakosai összefognak és istápolni fogják annak gazdasági rekonstrukcióját. Taszler Béla\ r Zsidók nélkül! Sándor Pál : Én nem állítom, t. képviselő­társam, hogy zsidók nélkül nem lehet a köz­gazdasági dolgokat rekonstruálni, de zsidókkal sokkal könnyebben fogják megcsinálni. (Zaj balfelől.) Taszler Béla: Már megpróbáltuk! Sándor Pál : Eddig még nem volt szükség rekonstrukcióra. Olyan időben, amikor két centime-ot kapunk egy koronáért, amikor a pénzügyminister egy évi budgetnél kimutat 10 milliárd deficitet, amely valószínűleg még nagyobb lesz ennél az összegnél, határozottan szükség van arra, hogy összefogjanak a nemzet Összes fiai, akikben bizalom vau. (Felkiáltások bdlfelol: Akikben bizalom van!) Taszler Béla : Akikben bizalom van : ez nagyon helyes disztinkció ! Sándor Pál : Énbennem nem bizik t. kép­viselőtársam ? Taszler Béla : Sándor Pálban igen ! Sándor Pál : Vannak még zsidók, akikben megbízhat ! Taszler Béla: Nagyon kevesen! Sándor Pál : Össze kell tehát fogni az egész magyar társadalomnak és legalább addig — mint egyszer már beszédemben kifejtettem — míg meg nem valósul az, hogy csak valamiféle kis konszolidáció legyen legalább az országban, addig ugy vitatkozni, mint előttem t. képviselő­társam, az én nézetem szerint, az ország érde­kéber nem való. Sajnos, miután már két óra van és csak háromig van jogom beszélni . . . Hornyánszky Zoltán: Az a jó! Sándor Pál : Elhiszem t. képviselőtársam. (Zaj a baloldalon.) Elnök (eseng et) ; Csendet kérek! Sándor Pál : Azt hiszem, segíthet magán, t. képviselőtársam és ebédelni mehet. (Mozgás a baloldalon.) Mivel csak ennyi időm van, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a numerus clausus kérdésére, rögtön, ugy ahogy akartam, áttérjek. A legfontosabb a következő : A nume­rus clausus kérdését, a botbüntetés kérdését és évi szeptember hó 20-án, hétfőn. a többi törvényjavaslat kérdését, amelyek a zsidókkal összefüggésben ide a ház elé fognak hozatni, ez idézte elő . . . Haller József: A botbüntetés az árdrágí­tókra vonatkozik. Griger Miklós : Elszólta magát ! (Derültség.) Sándor Pál: Sajnos, arra sincs időm, hogy minden közbeszólásra reflektáljak. Amint mondom, az idézte elő, hogy a zsidók­nak olyan bűnöket tulajdonítanak, amelyek ha igazak, tényleg igazolva van az, hogy minden egyes törvényjavaslatnak" az éle a zsidók ellen kell hogy irányuljon. Nekem tehát, aki ezeket a vádakat hallottam és türelmesen hallottam, vagy meglehetősen türelmesen hallottam, legfontosabb misszióm ma itt az, hogy ezeket a vádakat megcáfoljam, mert ha ezeket a vádakat meg tudom cáfolni . . . Taszler Béla: Ki van zárva! (Helyeslés és zaj a baloWalon.) Sándor Pál : Méltóztassék előbb meghall­gatni. Akkor azt hiszem . . . (Folytonos zaj és közbekiáltások a haloldalon.) Bródy Ernő : Hallgassák meg ! A vádlottat szokás meghallgatni, ha vádoltak ! Hornyánszky Zoltán: Halljuk a vádlottat. (Zaj és derültség a baloldalon.) Sándor Pál : Ha be tudom bizonyítani, hogy ezek a vádak túlzottak, vagy nem állanak fenn, akkor azt hiszem, hogy ebben a Házban s az ország szine előtt a zsidók bűne vagy kisebbedni fog, vagy teljesen el fog tűnni. Ezért megfor­dítva kell tennem és beszédem második részé­ben keli a numerus clausussal foglalkoznom, ha időm telik rá. Egyre azonban ki kell térnem. Ki kell tér­nem arra, amit Bernolák t. képviselőtársam, aki komoly, megfontolt ember, hires tanár, általam igen tisztelt nemzetgyűlési képviselő ur, és Pro­hászka igen t. képviselő ur szintén elmondott. Ez pedig az, hogy a zsidó vallásúak külön nem­zetté alakuljanak át, hogy cionisták legyenek. Én elsősorban kötelességemnek tartom, hogy odaszegezzem azt, hogy a zsidóknak ma teljes egyenjogúságuk van más vallásuakkal, s hogy a zsidókat az ezeréves Magyarországban még soha­sem állították oda nemzetnek vagy nemzetiség­nek. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Még baj!) Somogyi István: Ezért tetszett a libera­lizmus ! Taszler Béla: Ezt kell most jóvá tennünk! Sándor Pál : Megjegyzem, hogy ezt, amiről beszélek, nem csak magam néztem át, hanem tudósokkal átnézettem. 1867-ben kimondották, hogy az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gya­korlásában egyaránt jogosítottnak nyilváníttat­tak. (Mozgás a baloldalon.) Ez törvény. A nem­zetiségi egyenjogúságra vonatkozott egy évvel később az 1868. évi XLIY. te, amelynek alko­tásában Magyarországon a zsidó nemzetiség

Next

/
Oldalképek
Tartalom