Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-106
A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. Schandl Károly : Sokkal több van a zsidóknál, mint a keresztényeknél. Sándor Pál: Egy Esterházy-birtok kifizetheti az összes zsidókat. Schandl Károly: Ötmillió hold van a zsidók kezén ! Rupert Rezső: Amikor erről a megmentő .munkáról van szó, szorosan véve nem kellene földbirtokreform, mert a gazdagok, keresztények és zsidók egyformán kötelesek lennének önfeláldozással rendelkezésre bocsájtani vagyonukat, és akkor megmenthetnénk ezt az országot, hanem a földbirtokreformra és a helyes iparpolitikára azért van szükség, hogy a kereszténység megtehesse ezen a téren a maga térhódítását, mert ez teljesen igazságos. Különösen az ipar és kereskedelem terén századok- ig gtalanságait kell jóvátenni, mert e téren elmaradtunk, senkisem veheti tehát rossz néven, hogy a mulasztottakat pótolni akarjuk, hogy előnyomulni akarunk. Hogy mégis ezek a kérdések kerülnek homloktérbe, t. i. a földbirtokreform és az ipari és kereskedelmi politika, ennek talán nem is annyira pénzügygazdasági és nemzetgazdasági érdeke és értelme van, mert hiszen a nemzetgazdaság egyformán gazdag akkor is, ha a nemzet összvagyona kevés kézben van, mintha sok kézben van, mert a nemzetnek, az államnak mindenképen annyi a vagyona. Pénzügyi tekintetben sem rossz az, hogy kevés kézben van a vagyon, sőt jobb, mert ha megvalósítjuk a fokozatos adórendszert, az állam, pénzügygazdaságunk sokkal több jövedelemhez jut. De szükség van a földbirtokreformra — és épen ez volna az az egészséges reális keresztény politika, mely a szellemi proletariátust is megszüntethetné — politikai szempontból. Mert hogy a liberalizmus rossz munkát végzett ebben az országban, hogy rászabadította erre az országra a titkos nagy erőket, hogy rászabadította az élelmességet, az csak egy módon volt lehetséges, ugy, hogy a politikát is a kezébe tudta keríteni. Kezébe tudta keríteni, mert a • kapitalizmus, a kiváltságosság az anyagi téren, kiváltságosságot jelentett politikai téren is. Nem voltak a tömegek arra jogosítva, képesítve, hogy ők maguk is beleszóljanak a politika irányításába és megváltoztathassák mesterséges beavatkozással, mesterséges kiválasztással irányithassák a természetes kiválasztásnak azt a folyamatát, amely végeredményében a plutokráciához vezetett. Épen ezért, hogy ennek korrektivumát meg§ találjuk, hogy legyen egy szavazótömeg, egy nagy erős középosztály, egy nagy milliós hatalom, mely lehetetlenné teszi ezentúl azt, hogy a liberalizmus szabadságelve korlátlanul' érvényesüljön egyesek érdekében, ezért van szükségünk arra, hogy elosszuk azt a vagyont, hogy sok exisztenciát, politikai lényt, politikai erőt állítsunk talpra, hogy egy nagy szolidaritást, érdekközösséget hozzunk létre a milliók NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. évi szeptember hó 20-án, hétfőn. 425 között, amely érdekközösség létrehozatván és amely érdekközösség a politikai rendszerben is nagy érdeket bírván abban, hogy az fentartassék, gátja lesz annak, hogy a túlfejlődés egyegyrészről a liberalizmus segítségével a plutokratizmus, a mammonizmus felé terelődjék, másrészről pedig örök akadálya legyen annak, hogy itt a mammonizmus, a nagy vagyon helyébe, a kapitalizmus helyébe az individualizmus teljes elvetésével a kommunizmus rendszere lépjen életbe. Itt tehát nincs másról szó, mint a liberális politika folytatásáról, a liberális politikát természetesen helyesen fogva fel, ezt a maga helyes fogalma szerint visszaállítva, a keresztény liberalizmus fogalmaként fogva fel. Itt nincs másról szó, mint igenis teljes egészében megvalósítani ezt a nemzetnek, az államnak alsó rétegeiben is, egy általános vagyonosodást és jólétet létrehozni és akkor azután adva van az ország megmenekülésének a titka és módja. Semmiképen sem ajánlatos azonban az, hogy magunkat érzelmi politikától, érzelmi hangulatoktól elragadtatni engedjük. A legnemesebb érzelmek is ferde irányba, rossz útra vihetik ezt az országot, amint vitték talán egy évezreden keresztül, de mindenesetre az utolsó századokban, mert akkor, amikor egy elavult gazdasági rendszerhez ragaszkodtak ebben az országban, a rendi alkotmányhoz, akkor, igenis a legszentebb, a legtiszteletreméltóbb hazafias aggodalmakból táplálkozott ez a meggondolás, mert a rendek legnagyobb részénél azt hitték, hogy az attól való eltérés az ország pusztulására fog vezetni. De érzelmi politika volt ez és természetesen osztálypolitika is a nagyobb tömegek és az önzők részéről, és ez az országot a pusztulás felé vezette vagy legalább is megakadályozta abban, hogy nagyobb, erősebb legyen, háromszor, négyszer, talán tízszer olyan hatalmas legyen, mint amilyen lehetett. Ha ilyen a nemes érzelmek befolyása a törvényhozásra, ha igy változtathatja meg az egy ország életútját, történelmét, akkor nagyon természetes, hogy a gyűlölet, a szenvedély, a beteges érzelmek még százszorta nagyobb kárt tehetnek benne, mert helyesen mondja Széchenyi István, hogy a magyar mindig csak az érzelmekben volt nagy ; mindig az • érzelmekkel engedte magát vezettetni és épen ebből eredt minden hibája. Ma is az érzelmektől engedjük magunkat vezettetni, mert ha ez nem történik, akkor nem engednénk egy beteges tömeghangulatnak. (Zaj és dlenmondásoh a baloldalon.) Hornyánszky Zoltán: Beteges különvélemény ! Rupert Rezső : Méltóztassanak irántam bizonyos jóakarattal figyelembe venni, hogy én a túlzásokat értem, mert hiszen a tömegnek ma tényleg vannak túlzásai. A tömeghangulatnak, ugyebár, vannak túlzásai. Amikor külön parlamentek ülnek össze, amelyek egyszerűen törvényeket hoznak; amikor társadalmi erők, társa54