Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

424 A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. eszméknek melegágyra van szükségük, ezeknek rendezett gazdasági életre van szükségük, s hogy ahhoz, hogy ezek az eszmék, ezek az ideálok érvényesülhessenek és hathassanak, kell még az is, hogy éhező emberek ne legyenek. Ma pedig éhező emberek vannak, t. Nem­zetgyűlés, és mindaddig, amig lesznek, amig a társadalom' szociális rendje nem nyugodott meg, mindaddig hiábavaló ez a törekvés, mert leg­feljebb azt érhetjük el, hogy a mi legszentebb ideáljainkat : a keresztény eszmét és a nemzeti eszmét járatjuk le. (Zaj balfelöl.) Lejárathatók ezek az eszmék azáltal is, ha egyszerűen meg­fordítjuk a fogalmakat, ha a kereszténységet a gyűlölet vallásaként fogjuk fel — mert hiszen erre nagy hajlandóság van bennünk (Zaj és felkiáltások balfelöl : Senki sem fogja így fel !) — és a demagógia ma már odáig juttatta ezt az eszmét, hogy valósággal megfosztotta ideális tartalmától, ugy hogy mi keresztények, akik keresztények voltunk akkor is, amikor keresz­ténynek lenni nehéz volt, megborzadva látjuk, hogy a keresztény szeretet, türelmesség, jóság, a keresztény megbocsátás mind hiányzik. (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon : Láttuk, hogy miket eredmény esett.) Mindez hiányzik a mi közéletünkből; ezeknek az erényeknek helyét — amint egyszer már mondottam itt a Házban — elfoglalta a gyűlölet. T. Nemzetgyűlés! Mi lehet pedig nagyobb baj, mint az, hogy ha a keresztény eszmét le­járatjuk? Hiszen az emberi nemet egyedül ez teheti boldoggá, egy társadalmat, egy államot rendben csak ez tarthat fenn, ha magasztos koreszméi vannak, mert az ember, ahogyan első beszédemben itt a parlamentben már megem­lékeztem róla, hajlandó a rosszra, az ember önző, az ember lelketlen, a korrupcióra sokkal inkább hajlik, mint az önzetlenségre, az ön­megtagadásra, ugy hogy valósággal minden ember mellé egy másodikat kellene odaállítani, hogy vigyázzon rá, ami teljes lehetetlenség... Somogyi István : Kóreszmék ezek, nem kor­eszmék ! Rupert Rezső : ... valósággal a köztisztesség terrorját kellene odaállítani az emberek mellé, hogy meg ne botoljanak, ezt kellene odaállítani még a kormányzók mellé és háta mögé is, mert csak a tisztességes, nagy, hatalmas esz­ményektől fűtött korszellem az, amely kénysze­ríti az embereket egyénenként és összességük­ben is, hogy becsületesek legyenek. Semmi hatalmasabb és tökéletesebb eszmét nem lehet találni, mint a keresztény eszmét, a keresztény korszellem állandóvá tételét, mert ez alkalmas egyedül arra, amint az a történelem évszázadain át bebizonyosodott, hogy az embe­reket a becsületességre kényszerithesse. T. Nemzetgyűlés! Mi lehet nemzetibb egy országban, mint megmenteni annak az ország­nak népét, megmenteni olyan eszközökkel, ha évi szeptember hó 20-án, hétfőn. kell, még macchiavellizmus árán. (Zaj és moz­gás a szélsobaloldalon.) Ernst. Sándor : Őrültség. Össze-vissza beszél. Rupert Rezső : T. képviselőtársam, ugy lát­szik, félreért, mert mindenesetre félre akar érteni. (Egy hang a szélsobaloldalon: Sehogy sem lehet megérteni.) Igenis, megismétlem, hogy nekem az ország megmentése a fontos és ha az ország megmentése attól függ, akkor a macchia­vellizmus álláspontjára is ráhelyezkedem. Kuna P. András : Ez már eltér a keresztény eszmétől. (Igaz! Ugy van! 'halfelöl.) Macchia­velli hazudott. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Kovács Emil: Mindent el akar mondani, amit tud. Somogyi István: Máskor is beszélt már Eupert képviselő ur ilyen logikusan. Rupert Rezső: Igen, ha a nemzetemet kell megmentenem. (Zaj és félkiáltások balfelöl : Epen maga menti meg ! Felkiáltások jobbfelöl : Mir ev aló ez az idegeskedés! Az ablakaidat ugy sem mented meg !) Ha erről van szó, akkor bizonyos irányban ugy-e, ad absurdum kell vinnem a dolgot, mert amikor a nemzetem meg­mentéséről beszélek, nem jövök a keresztény eszmével semmiképen sem ellenkezésbe, mert a nemzet szolidaritást jelent, az összesség érde­keinek szolgálatát jelenti, e tekintetben tehát a macchiavellizmus semmi más, mint egy másik macchiavellizmus : a jogos önvédelem érdekében szembehelyezni egy hasonló önzést, egy más politikai eszmét. (Zaj és félkiáltások jóbbfelöl: A magyar fajszeretet a fő!) Epen azért, hogy nemzetemet megment­hessem, reális keresztény politikát akarok csi­nálni. Ezt a keresztény és egyúttal nemzeti politikát azonban nem vihetem keresztül más­képen, mint azzal, ami itt most előtérben áll és ami tulajdonképen megkezdődött már akkor, mikor a rendiség uralma megdöntetett, t. i. a földbirtokreformmal. Ha ezt az országot csakugyan kereszténnyé és nemzetivé akarjuk tenni, akkor nekünk nem ilyen elvi, teoretikus értékű és akadémikus jelen­tőségű törvények hozásával kell foglalkoznunk ... Kovács Emil : Es' nem kell órák hosszáig tartó beszédekkel feltartóztatni a munkát. Rupert Rezső :. . amelyek — elismerem, tel­jesen igazságtalanul — a magyar nép ellen kiváltják a külföld ellenszenvét. (Zaj és ellen­mondások balfélöl.) és amelynek grafikonja meg­látszik a mi budgetünkön is, amikor itt áll egy borzasztó, ijesztő nagy deficitem, amely egyúttal nemzetem romlását is jelenti, ami ellen csak gazdasági utakon védekezhetem, s ha igy védekezem, természetesen csak az első segélyre szorulás eszközeit ragadhatom meg. Kovács Emil : Deficit in moribus. Rupert Rezső : Ez az eszköz azonban, a földbirtokreform, magában véve nem volna elég, hiszen a mi dusgazdagjaink, keresztények és zsidók, akiknek a nagytőke a kezükben van...

Next

/
Oldalképek
Tartalom