Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. meg, reszketne attól, hogy maga is segiti az ország nyomorú sorsát még jobban a nyomorúság felé lenditeni. Csodálnám ettől a magyar egyetemi ifjúságtól, ha ebbe belenyugodnék, mert hiszen akkor az önzést proklamálná, azt mondaná, hogy igenis ragaszkodik a numerus clausushoz, annak ellenére, hogy ennek következtében sok szegénysorsu keresztény ifjú kiszorul az egyetemről. Mi annak idején, ha mégis elmehettünk az egyetemre, rendesen azért mentünk el, hogy az indexet aláírassuk. Megtörtént, hogy egyik vagy másik tanár nem akarta az indexeket láttamozni. Hát mi azért forradalmat csináltunk, de akkor még azok is, akik látogathatták az egyetemet, kollegiális kötelességüknek tar- ; tották, hogy szolidaritást vállaljanak velünk. Gorombaságokkal, fenyegetőzésekkel is kényszeritették, a tanárt, hogy annak a szegény hallgatónak, akinek kint kenyeret kellett keresni, láttamozza az indexét, hogy igy megszerezhesse a vízsgázhatás formai feltételét. Ennélfogva, minthogy a keresztény ifjúság igen nagyszámú, a t. minister ur, ime, láthatja, hogy biztosit bennünket arról, hogy ezt a törvényt hiába hozzuk, mert a numerus clausust nem fogják keresztülvinni, tehát a keresztény ifjúság csakugyan kellő számban bejuthat az egyetemre, olyan nagy számban, amilyenben akar. Mert egyrészről a minister ur jóindulata, az ő törvénymagyarázata ezt már előre lehetővé teszi, másrészről pedig a keresztény egyetemi ifjúság semmi körülmények között sem fogja eltűrni, hogy keresztény ifjú kimaradjon. Tulajdonképen nem lesz tehát numerus clausus. A keresztény nagy tömegeknek továbbra is nyitva áll az útja az egyetem felé, ennélfogva a szellemi proletariátus megakadályozása érdekében nem tettünk semmit. Ha pedig tettünk, ha pedig megcsináljuk azt, hogy a keresztény egyetemi ifjúság szegénysorsu része kimaradjon, akkor pedig óriási bűnt követtünk el. Mert én nem abból a szempontból fogom fel ezt a kérdést, hogy nekünk milyen tömeg diplomás embert gyárt az az egyetem. Én nagyon félek attól, hogy az a szelekció fog rosszul sikerülni, hogy nagyon értékes emberek fognak kimaradni. Napóleonnak, aki nem mint hadvezér volt a legnagyobb, hanem mint az államnak igazán első polgári tisztviselője, legelső polgára, az volt a felfogása, hogy az egyetem egyáltalában nem fontos. 0 nem is favorizálta valami túlságosan az egyetemeket. Az ő álláspontja az volt, hogy az általános kultúrát, a népnevelést kell fokozni. Ernst Sándor : Mi ez ? Mi ez ? Nem vagyok képes megérteni ! Rupert Rezső : Nem tehetek róla, hogy nem méltóztatott itt lenni beszédem elején. (Egy hang a baloldalon : Nem vesztett vele semmit !) Akkor talán jobban látná az összefüggést. En az egyetemi törvényről, a kultúráról beszélek. évi szeptember hő 20-án, hétfőn. 423 Méltóztassék a napirendet megnézni, akkor méltóztatik tudni, hogy a tárgyhoz beszélek-e vagy sem. Magam is azt mondom, hogy Napóleonnak igaza volt, nem túlságosan fontos az egyetem, . sokkal fontosabb ennél az általános kultúra emelése, a népnevelés, mert csak az általános műveltség teszi képessé a népet, hogy helyesen értse meg, fogja fel az állami érdekeket, hogy kritikát tudjon gyakorolni és ne adja oda magát minden politikának, minden veszedelmes demagógiának. Egyenesen az állam fejlődése szempontjából fontos tehát, hogy ez a kultúra meglegyen. De, t. Nemzetgyűlés, én szükségesnek tartom az egyetemeket nemcsak igy, az általános műveltség megadása szempontjából, hanem azért is, mert az egyetemekről kapja időnkint az emberiség a maga megváltóit. Nekem azért fontos az egyetem és azért nem vagyok barátja .semmiféle válogatásnak és szelekciónak, mert hátha kimarad csak egy olyan is az egyetemről, akiből a világ megváltója lehetne, s ezért mondom ón, hogy hadd menjen mindenki oda, akit szive, vágya, érzése odavisz. Arra gondolok, hogy a kiszelektált fiatalemberek között ott lehet egy Pasteur, egy Jenner, egy Semmelweis, hirtelenében csak ezeket említem, akikről méltóztatnak tudni, hiszen a köztudatban élnek. Semmelweis az anyák és csecsemők millióit mentette meg és egymaga többet tett a keresztény faj fentartása érdekében, mint az összes professzo.rok és doktorok együttvéve. Egy Jenner, a himlő-oltóanyag feltalálója és egy Pasteur szintén többet tettek egymagukban az emberiségért, mint azok a tömegek együttvéve, amelyeket az egyetemek kibocsátottak magukból. És végigvezethetném a t. Nemzetgyűlést a nagy ok'egész sokaságán, kik közül mindegyik egymagában többet jelent, mint tízezrei a tudós embereknek. Szükségesnek tartom tehát,, hogy beeresztessék oda az egyetemre mindenki, mert az életnek igen nagy problémái várnak még megoldásra, megoldatlan a többtermelés titka, a világ fűtésének titka és felfedezetlen még a rákszéruma, a tüdőbaj gyógyítása stb. stb., nem engednék tehát senkit sem elzárni, mert félek attól, hogy ezáltal igen sokan kimaradhatnának olyanok, akik hasznára lehetnének az emberiségnek, és ha csak egy maradna is ki közülük — mert hiszen zsenik nem születnek mindennap, — ha huszonöt esztendőn át csak egy nagy, világmegváltó tudós, egy nagy elme maradna is ki, már akkor is kárára volna ez a törvény nemcsak ennek az országnak, hanem az egész világnak is, mert hiszen ahol egy tudós nagy találmánya ismertté lett, az rögtön köztulajdonává vált a világnak. Mi a keresztény és nemzeti politikát akarjuk megteremteni, mi az ország megmentő tényezőinek tartjuk magunkat, ezen eszme szolgálatában, mert a történelemből vesszük az okulást. Elfelejtjük azonban azt az egyet, hogy ezeknek az