Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

Á Nemzetgyűlés 106. ülése 1920, Ez épen nem jelenti aztán azt, hogy ez azért történt, mert a magyar fajban nem volt meg a képesség, nincs meg az az intellektus, vagy egyébként a ráter^ mettség, bogy tehát neki a szomszédba kell mennie tehetségekért, szaktudásért, kereskedelemért, iparért. Erről szó sem lehet. A hiba abban volt, hogy a magyar faj azt a terrénumot egyáltalában átengedte, hogy nem is törekedett a kereskedelem és az ipar terrénumát elfoglalni, mert hiszen egyébként, ami a magyar intellektust illeti, nem engedem vitatni, amit az egyik illusztris szónok vitatott, hogy a zsidóság valami kulturfölényben lenne felettünk. Erről szó sincs. Hiszen az, aki nyitott szemmel lát, aki tényleg a tudomány berkeiben kissé otthonos, nagyon is jól tudja, hogy a hatalmas nagy teremtő erő egyelőre igazán a keresztények javára billenti a mérleget. Hiszen épen azért^ amikor keressük a hibákat, amikor regenerálódni akarunk gazdasági értelemben is, nem azt kell kétségbeeséssel, kishitüséggel és önérzetünket megszégyenítve mondanunk, hogy erőszakos eszközökre van szükségünk akkor, amikor 95%-nyi arányban vagyunk jelen, amikor semmifélekép, intellektusban sem, munkakedvben sem, szorgalomban sem vagyunk alábbvalók, mint a zsidóság, hogy nekünk szükségünk volna mesterséges, mechanikus kényszereszközökhöz fordulnunk. Az egész helyzetnek a titka az, hogy nekünk egyszerűen rá kell lépnünk arra a terrénumra, amelyet eddig elhanyagoltunk, amelyet eddig egyszerűen átszolgáltattunk. Bródy Ernő: Ugy van! Dolgozni! Rupert Rezső: Mert a zsidó nem jelent hatalmat, nem kell félnünk ; ha 95 %-os erőnkkel dolgozni kezdünk, akkor le birjuk őket, eleve matematice ki lehet számítani, hogy egy vitathatatlan, kétségtelen hatalmas hegemóniával kerülünk föléjük, aminek folytán nem ők fognak minket kényszeríteni arra, hogy mi asszimilálódjunk hozzájuk, hanem ez a hegemónia őket fogja rettenetes erővel arra kényszeríteni, hogy teljesen asszimilálódjanak hozzánk. Erre példa az, hogy ott, ahol kereszténnyel vannak versenyben a zsidók, sohasem győznek. Pl. tévedés azt hinni, hogy az intellektuális pályákon, az intelligencia körében a zsidó valami olyan óriási nagy hatalom. Hiszen ha a szabad pályákat nézem, ha csak az ügyvédi és- az orvosi pályát nézem, mondhatom, — mert magam is ügyvéd .vagyok — hogy soha a zsidók versenyét nem éreztem. Méltóztassék szétnézni ebben az országban : az ügyvédség, az orvostudományok, a mérnöki élet terén nincsen gazdasági nyomor, sehol sincsen nyomor azokon a pályákon, amelyekre a zsidóság is tódult, amelyekre úgyszólván predesztinálva volt, mert oda beüzték őket. A nyomor ott van, ahol nem voltak egyenlő felek, ahonnan kizárattak : a közalkalmazottak között és a katonaságnál. Ugyebár ezeken a pályákon van a nyomor, amelyeken a zsidó senkitől a kenyeret el nem vette. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. 'vi szeptember hé 20-án, hétfőn. 417 Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: A bányákban és gyárakban szintén van nyomor! Rupert Rezső: Én nem szeretek senkit a bányába küldeni, mert nekem sincsen kedvem a bányába menni. Aki a bányában van, az küldi a másikat a bányába. Én nem szeretek az effélékre hivatkozni, mert könnyen megjárhatnám, mert azt mondhatnák = miért nem megy az ur a bányába, vagy miért nem fog az ur a kezébe kapát ? A hősi halottakról sem beszélek, azokkal sem érvelek. Mert bár én is ott voltam azon a helyen, ahol a hősi halottak igen nagy arányban gyártódtak, — de szerencsésen visszajöttem — nem szeretek a hősi halottakra hivatkozni, hanem hálát adok az Istennek, hogy itthon vagyok, s ezt nem használom ki semmifélekép sem érvnek. Csak azt akartam mindezeknek előrebocsátásával megértetni, hogy ma, amikor bűnbakot keresünk, amikor a liberalizmusban keressük a hibát, amikor a zsidóságban keressük a hibát, akkor rossz utón járunk, akkor meg kell állapitanunk, hogy ez a néplélek, amelyet a demagógia a maga pórázába fogott, pathológikus alkatú, beteg alkatú s az nagyon káros is a mi szempontunkból, mert megakadályozza a helyes diagnózist. Annak, hogy egy bajt orvosolni tudjunk, az első feltétele az, hogy a diagnózist állapítsuk meg, mert a baj felismerése az első lépés a gyógyítás felé. Nekünk igenis a magunk hibáira kell tekintettel lennünk, ezekre kell tekintetünket vetnünk és ezeket a hibákat kell kiküszöbölnünk. Ugyanazt kell cselekednünk, mint amit a zsidóság cselekszik ; ugyanazokat a terrénumokat, ugyanazokat a szabad pályákat : az ipart, a kereskedelmet, ezeket kell favorizálnunk, ezeket kell elfoglalnunk és nem előszeretettel a tudományos pályákat, vagy pláne az állam eltartottjainak pályáját, a közalkalmazottak pályáját kell keresni. Ma ez a hangulat és ezzel a hangulattal állok szemben, bár érzem, hogy bennem a keresztény hit teljes mértékben él, és tudom és merem mondani, hogy hazáját sem szereti jobban senki, mint én. Hiszen ha méltóztatnék multamat ismerni, méltóztatnék megállapítani, hogy abban csak a keresztény hitért való vértanuságig menő áldozatkészség volt, ami pedig a hazaszeretetet illeti, ugyanilyen szempont alá esem, mert hiszen, mikor másféle patológiás gondolkozás volt jelen ebben az országban, ez ellen is teljes mellel állottam szemben, küzdöttem tollal ós minden éjszaka az ablakom alatt sortüzeket adtak és nem tudtak eltéríteni, s amint elmondtam itt a Házban, a városon végigvertek a szocialisták, azokkal is szembe szegültem teljes mellel,, így ma is minden túlzás ellen szembeszegülök. (Helyeslés a jobboldalon.) Dániel Béla: Ez is patológia! 53