Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-106
A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. a közteherviselés behozatalával, a szabadság, egyenlőség és testvériség elveivel és ezek követelményeinek, posztulátumainak a törvénybe iktatásával kezdette el öntudatos állami életét. Hiszen, t. minister ur, ennek a nemzetnek nem volt nemzetgazdasági egyénisége, nem volt pénzügyi egyénisége, ennek a nemzetnek a nemzetgazdasági egyénisége, ugyebár, a legkezdetlegesebb gazdasági rendszer : az őstermelés volt ; ennek a nemzetnek a gazdasági rendszere egyszerűen rászoritkozott egypár ezer nemes gazdálkodására. Ennek a nemzetnek az egész pénzügy politikája, pénzügyi egyénisége egy szükkörü, égy nyomorult, egy semmi, egy primitiv élet volt; csal; a királynak volt pénzügye, a király volt az egész gazdasági élet ura a király civillistája és az államháztartás, az az állampénztár nem különböztek egymástól. Méltóztatik hibáztatni engem . .. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Dehogy hibáztatom, eszemágában sincs. Rupert Rezső: ... hogy egy kis történelmi kritikával jövök és méltóztatik megbotránkozni velem szemben, aki szintén vagyok olyan jó magyar, mint a t. minister ur . . . Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Nem vonja senki kétségbe! Rupert Rezső : . . .méltóztatik — szerintem — egy kis műfelháborodással egyes szavaimba belekötni . . . Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Egész őszinfe felháborodással Î Nem szoktam műfelháborodásban utazni, amit mondok, egész őszintén mondom és értem ! Kikérem magamnak az ilyen inszinuációt ! Rupert Rezső: Ha a t, minister urnák ug-y tetszik, hogy a 48-as leveretésünk nem incidens volt . . . Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Nem ! Tragikus katasztrófa volt i Rupert Rezső: Tragikus katasztófa volt, de én egy ezeréves nemzetről beszélek, amely n ek va n jövője és amelynek én a presztizsét megbecsülve, nem vagyok hajlandó azt nagy dolognak tekinteni. T. Nemzetgyűlés ! Az, ami jogi formák között és a gazdasági élet terén is ez országban konstitúció volt, t. i., hogy kiváltságos osztályok vezették az országot, ez államot ennek sorsát, az természetesen, —- mert még nem nőtt fel egy olyan nemzedék, amely átvehette volna a kormányzás szere"pét, — folytatódott 67 után is, a kiegyezés után is. Igaz, hogy a jelszavak meg voltak, ilyen volt a liberalizmus is ; azonban az, aki kritikával nézi és kezeli azt a kort, nagyon hamarosan rá fog jönni, hogy ott liberalizmus nem volt, hogy az egész 67-es korszak a háborúig nem volt liberalizmus, nem volt a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméinek megvalósítása, nem volt egy demokratikus és polgári politika, olyan politika, amelyet a liberalizmus meg akart teremteni, hanem az egy egyszerű szervilizmus volt, egy szolgalelku megalázkodás, egy tiszta optimizmus. Mert hiszen teljesen az uralkodó akarta volt az, ami itt törvényt hozott, az uralkodó akarata évi szeptember hó 20-án, hétfőn. 415 szerint történt minden és természetesen a mi uralkodó-osztályunk, a mi politikusaink, a mi vezérférfiaink azért, hogy a pozicióikat megtarthassák, alkalmazkodtak ahhoz a politikához, csinálták a császári politikát, ugy hogy ők voltak a valóságban a szervilisek és a liberalizmus eszméit, irányzatát az oppozíció : a gyenge ellenzék képviselte csupán. T. Nemzetgyűlés ! Ez egy nagyon kisszerű kor volt, amelyben a múltnak minden hibája folytatódott, amely az országot teljesen gyarmattá kárhoztatta . . . Sándor Pál : Ugy van ! Rupert Rezső : ... gyarmattá alj ásította le, most már nem a jogi formák segitségével és nem jogi formákban, hanem a tényekben. Mert hiszen régebben, — amint bátor voltam megjegyezni egy közbeszólásra — jogi forma, jogi alkat, jogi konstitúció volt az, hogy nekünk szerviliseknek kell lennünk, hogy mi gyarmat vagyunk, hogy mi Ausztriának alárendelve vagyunk. Méltóztassék csak visszagondolni a 48-ig folytatott vámpolitikára. Különben 67-ig állott fenn ez a vámpolitika, amely egyszerűen és kifejezetten Ausztria javát szolgálta ; hiszen József császár annak idején meg is mondotta, hogy Magyarország Ausztria gyarmata. Sándor Pál Ugy van ! Rupert Rezső : Panaszkodtak is a rendek ; mért ha az abból az időből való diáriumokat elolvassuk, lájtuk, hogy azokban mindenütt benne van, hogy ez ellen panaszkodtak a rendek. Tehát egyszerű gyarmattá sülyedtünk le. Mi volt az akkori helyzet? Az, hogy bennünket elzárt Ausztria a külföldtől, nyersterményeinket csak magas kiviteli vámok mellett volt szabad külföldre kivinnünk. Taszler Béla : Ez nem tartozik a numerus clausus-hoz. Elnök: Bizza rám at. képviselő ur annak a megállapítását, hogy mi tartozik a vitához ! Tessék folytatni. Rupert Rezső : Azonban Ausztriába vám nélkül mehetett ki a nyersterményünk ; a borunk már 'nem mehetett ki oda vám nélkül, mert a bort Ausztria máshonnan olcsóbban tudta beszerezni. A marhánk megint vám nélkül mehetett át, viszont iparcikkeink nem mehettek ki vám nélkül. Magas vámokat szabtak elénk akkor is, ha mi Németországba akartunk valamit kiszállítani. Ennek pedig mindig az volt az alapja, hogy Magyarország még mindig túlságosan gazdag. T. i. a harmincad-hivatalok állandóan kimutatták, hogy Magyarország kereskedelmi mérlege, forgalma aktiv. A harmincad-hivatalok önkényes kimutatása szerint — hiszen statisztikát lehet igy csinálni az ember gusztusa és kedve szerint mindig, akkor pedig az volt a cél, hogy hogy a császár kedve és akarata szerint csináljanak statisztikát, •— két és fél millió rénus forintig aktiv a magyar kereskedelmi mérleg. Ez azonban nem volt igaz, mert nemcsak
