Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-105

400 A Nemzetgyűlés 105. ülése 1920 adatoknak alapján bizonyították, hogy még annyi gabonanemüjük sem termett, amennyivel ők a gazdasági szükségleteiket biztosíthatták volna, az ellen pedig egyeneseri tiltakoztak, hogy ők a közellátás céljaira adjanak gabonát. Forgács Miklós : Pallavicini azt követelte, hogy a 200 holdon felüliek számoljanak el, a kisgazda pedig adja be a gabonát. Baria-Szabó József : Természetesnek tartották, hogy a 8—9 ezer koronás lucernamag árából bőségesen tellett volna a beszolgáltatandó gabonanemü mennyiségnek bevásárlására. így állván a helyzet, azt látjuk, hogy maguk a kisgazdák, kisbirtokosok is elvesztik kedvüket a gabonanemüek termelésétől és ők maguk nyiltan bevallják, hogy ha nekik ilyen példát szolgáltatnak, ők is el fogják tanulni ezeket az eseteket és gabonanemüek helyett más, sokkal jövedelmezőbb termékeknek termesztésére adják a fejüket. Épen ezért a következő interpellációt intézem a földmivelésügyi minister úrhoz : (Olvassa.) »Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a mezőgazdasági müvelésre alkalmas földterületeknek csak igen csekély része van őszi búza és rozsgabona bevetésére előkészítve ? Minő intézkedéseket óhajt tenni a földmivelésügyi minister ur aziránt, hogy ugy az őszi gabonanemüek, valamint a tavaszi kalászos és kapásnövényeknek a közszükségletet biztosító termelése a jövő gazdasági évre biztosíttassák?« (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Következik : Csukás Endre. Csukás Endre : T. Nemzetgyűlés ! A Taylorrendszert, amely azt célozza, hogy valamely dolog minél gyorsabban, minél olcsóbban és minél célszerűbben állíttassák elő, szeretném belevinni a mi állami bürokratizmusunkba is, mert a mi állami bürokratizmusunk sem olcsón, sem gyorsan, sem kellő időre nem dolgozik. A közönség körében sokszor felmerült az a kérdés, hogy bizonyára azért van az a rengeteg hivatalnok, hogy dolgot tudjanak nekik adni, s hogy az a hivatalnoki kar minél többet legyen foglalkoztatva, mert különben nem kellene annyi hivatalnok olyan dolgokra, melyek ! az ügynek menetét nem gyorsítják, hanem hátráltatják. Különösen tapasztalhatjuk ezt a felekezeti tanítók állami fizetéskiegészitésének az utalványozásánál. Azt hiszem, tapasztalták t. képviselőtársaim is, hogy a legtöbb ügy, amelyben kérelemmel fordulnak hozzájuk, arról szól, hogy ennek vagy annak a tanítónak a késedelmes —i félév vagy egész év óta húzódó — fizetéskiegészitését a ministeriumban sürgessék ki. A törvényhozás bölcsesége a tanitói fizetéseket egyenlősítette; ma már nincs különbség az állami és felekezeti tanitó fizetése között, de nem egyenlősítette az utalványozási eljárást, '. évi szept. hó 18-án, szombaton. mert amidőn -pl. az állami tanitó valamely uj állást foglal el, a tanfelügyelő rögtön utalványoztathatja annak az állami tanítónak a fizetését az illetékes adóhivatalnál, szóval pár heti késedelem után a fizetéséhez jut, mig a felekezeti tanítónak összes okmányai először beterjesztetnek a közigazgatási bizottsághoz, innen felterjesztetnek a vallás- és közoktatásügyi ministeriumba, ott keresztülmennek az illető ügyosztályon, a számvevőségen, a kiadóba kerülnek, majd a kiadóból ismét a közigazgatási bizottsághoz, Van rá eset, hogy egy-egy felekezeti tanitó a jogos illetményeihez, t. i. az állami lizetéskiegészitéshez csak egy, másfél vagy két esztendő múlva jut hozzá. Azt pedig mindanynyian beláthatjuk, hogy a jelenlegi drágasági viszonyok közepett ez teljesen lehetetlen állapot, a felekezeti tanítókat méltán elkeseríti és méltán zugolódást kelt annak a tanítóságnak körében, amelyet mi a nemzeti, hazafias és valláserkölcsi eszméknek teljes mértékben meg akarunk nyerni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez igy tovább nem mehet, annál inkább, mivel ezt a rendszert megszüntetni nagyon egyszerű dolog. Adassék meg a közigazgatási bizottság elnökének, vagy pedig a királyi tanfelügyelőnak az a jog, hogy amidőn a felekezeti tanítónak megválasztásáról az okmányok beterjesztetnek, és ha a közigazgatási bizottság vagy a kir. tanfelügyelő meggyőződik .arról, hogy a választás a törvényeknek megfelelően folyt le és ellene felebbezés nem adatott be, a felébbezési határidő lejárta után akár a kir. tanfelügyelő, akár a közigazgatási bizottság elnöke az illetékes adóhivatalnál rögtön előlegképen utaltathassa ki annak a tanítónak az őt megillető állami fizetéskiegészítést. Ez nagyon egyszerű, ehhez nem kell semmiféle bonyolult eljárás, mindössze a kultuszminister urnák egy egyszerű rendelete, amelyet ebben az ügyben kiad. Igen sérelmesnek tartom azt is, hogy ha egy felekezeti tanitó meghal, özvegye, aki a törvény szerint félévi ellátási díjképen kapja férjének összes járandóságait, férjének halála után nem kapja meg rögtön ezeket a járandóságokat, hanem ugyanilyen bürokratikus módon először felterjesztetik az özvegy kérvénye a ministeriumba, hogy az ő nevére utaltassák ki a félévi ellátási segély. Tessék elképzelni, hogy egy sokgyermekes özvegy tanitóné, ha meghalt a férje, mit csinál sokszor másfél vagy kétévi várakozásban, és hova fordul a legnagyobb inség és drágaság közepette, amidőn nem kap egy fillért sem abból, amit a férje eddig élvezett? Ezt meg kell szüntetni, azért arra is kérem a minister urat, hogy az özvegyeknek is a tanfelügyelő vagy pedig a közigazgatási bizottság elnöke, azonnal a férj halála után utalványozhassa az ellátási díjat. Még a közpapság helyzetére bátorkodom a kultuszminister ur figyelmét felhívni. A közpapság helyzetén a vármegyei törvényhatóságok