Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-105

392 A Nemzet

gi)ülés 105, ülése 1920. évi szept. hó id-án, szombaton. és kárát mérlegre vetni és megállapítani. A liberalizmus egy olyan állami és politikai berendezkedést épitett fel Magyarországon, amelyről azt kell mondanom, hogy a vége az lett, bogy a boltozatai reánk szakadtak ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és Magyarországnak ezeréves állami létét is szinte maguk alá temették, ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Érthető tehát, t. Nemzetgyűlés, ha ilyen lelkiállapotban is bizonyos elfogódottsággal, nem akarom azt mondani, hogy kímélettel állunk szemben ennek az irányzatnak letűntével és bizonyos várakozással, elfogódással és sok kétséggel szivünkben nézünk elébe annak az uj irányzatnak, amelyet a keresztény nemzeti politika az állami beavatkozásnak és a szociális együttműködésnek és önsegélynek a jegyében mest inaugurálni akar. T. Nemzetgyűlés î En ezt a vitát, amely a liberalizmus kérdése körül forgott, bizonyos mér- • tékig a szavakkal való játéknak kell hogy minősítsem. Talán furcsának fog tetszeni, mégis azt kell mondanom, hogy a liberalizmus már a maga keletkezésekor, megindulása formájában, tulaj donképen állami beavatkozást jelentett azzàl a régi renddel szemben, amelynek intézményeit megsemmisítette s amelyek helyére ugy a politikában, az állami életben, mint a gazdasági és a kulturális téren is uj intézményeket állított. Hiszen a liberalizmus, ugy-e, gazdasági tekintetben jelentette tulaj donképen az egyéni erők szabadversenyét azokkal a megkötöttségekkel szemben, amelyeket a megelőző korszak, akár a céhrendszer, akár pedig a jobbágyság formájában gazdasági élet terén fentartott. Politikai tekintetben a liberalizmus megint csak jelentette, azt kell mondanom, a gyengébbek, a kisebbségek, a háttérbe szorítottak védelmét és érvényrejuttatását az állami életben, azon osztályokét, amelyek eddig az érvényesülés lehetőségeit nélkülözték. Jelentette tehát, ugy-e, gazdasági téren, nem tudom, a föld felszabadítását, jelentette a jobbágyságnak a feudális rendszer béklyói alól, másrészt az ipar felszabadítását a céhrendszer béklyói alól; politikai téren pedig jelentette elsősorban a nemzeti gondolat felszínre jutását és feltörekvését az abszolutista gondolattal szemben, és ezzel együtt jelentette mindazoknak a népeknek, mindazoknak a nemzeteknek és nemzetiségeknek számára, amelyek a politikai vagy gazdasági elnyomatás rendszere alatt éltek, jelentette a szabadságot, az érvényesüléshez való eszközök biztosítását. Ha tehát így fogjuk fel a liberalizmust — és azt hiszem, hogy eredeti jelentőségében nem is minősíthetjük máskép — maga a liberalizmus is tulaj donképen állami beavatkozást jelentett. | T. Nemzetgyűlés I Hogy aztán a liberalizmus mivé lett száz esztendő alatt ? Azt kell mondanom róla, hogy a valóságban, az eredményekben, a melyeket elért,'tulaj donképen önmagát gyilkolta meg, mert az ellenkezőjét érte el végső kifej lődé,sében mindannak, amit alaptételei gyanánt hirdetett, T. Nemzetgyűlés ! Ez tulaj donképen nem újság. Minden politikai hitvallással, minden gondolatrendszerrel meg szokott történni az az átalakulás, hogy amig a gondolat elvontságából a megvalósulás, a gyakorlati érvényesülés terére lép, addig oly változásokon megy keresztül, hogy intézményes formáiban többé szinte fel sem ismerhető az a gondolat, amely magát az irányzatot valamikor életre hivta. Hiszen emlékezhetünk erre a kommunizmus idejéből. Azt kell mondanom, hogy a kommunizmus alatt nálunk Magyarországon öt hónap alatt futotta meg egy ilyen gondolatrendszer azt a pályát, amelyet más szellemi irányzatok, mondj uk

n száz esztendő alatt szoktak megfutni. A kommunizmusra, a proletárdiktatúrára gondolok, amely öt hónap alatt, miután kezdetben a legszebb jelszavak hangoztatásával a tömegek számára boldogulást, érvényesülést, szociális, kulturális és gazdasági jólétet ígért, öt hónap után épen az ellenkezőjéről győzte meg ugyanazokat a tömegeket, amelyek érkezésekor, megnyilatkozásakor mint megváltót nézték és mint iKet fogadták. • T. Nemzetgyűlés ! A liberalizmus folyamata száz esztendő alatt ment végbe. A végső eredmény az lett, hogy a liberalizmus megalkotta egész Európában, — nemcsak nálunk, de mindenütt más országokban, igy Amerikában is, ahol az indusztriális fejlődés a szabad verseny eredménye képen és* a tőke szabadra bocsátása következtében korlátlan volt — a liberalizmus mondom, megalkotta mindezen államokban a plutokratikus kapitalista rendet, azt a gazdasági, politikai, társadalmi rendet, amely az elnyomásra, kizsákmányolásra volt alapítva és a gazdasági, politikai és szellemi kizsákmányolásnak uj eszközeit, uj uralmi formáit jelentette, azoknak az osztályoknak javára, amelyeket valamikor a liberalizmus jogtalanságból, a gyengeségből, az erőtlenségből a maga szárnyain a politikai érvényesülés magaslataira felemelt. A liberalizmus tehát száz esztendő alatt eljutott oda, hogy plutokratikus, kapitalista gazdasági rend lett, tele elnyomással, tele a kizsákmányolás tüneteivel és jelenségeivel. Ehhez hozzá kell tennem, hogy e tünetek és jelenségek nem alapultak állami törvényeken, nem voltak intézményekben lefektetve, nem voltak egy alkotmánynak, nem tudom, alappillérei és szabályai. Ezt az elnyomást előidézte az hogy a liberalizmus jelszava alatt azok a tényezők és erők, amelyeket ő felszabadított, elnyomássá váltak, elnyomássá váltak az állami viszonyok oly eltolódása folytán, amely spontán biztosította a kapitalista és plutokrata tényezők javára a politikai és gazdasági uralmat. T. Nemzetgyűlés ! Nálunk Magyarországon ez a folyamat és ez a fejlődés tulaj donképen a 67-iki kiegyezéssel indult meg és a mi helyzetünk azáltal volt különösen egyénibb és sajátságosabb a többi európai országok helyzetével szemben, hogy nálunk ez az indusztriális és kapitalista fejlődés, amely, mondom, szükségképen velejárója volt a liberalizmusnak, nálunk annál a politikai és gazdasági füg-