Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

358 A Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szept. hó 17-én, pénteken. külföld is olyan szomorúan a saját bőrén tapasztalta volna azt a sok nyomorúságot, amit mi a forradalmaknak és a zsidók szereplésének köszönhetünk, egészen bizonyos vagyok abban, hogy a külföld is kivételes eszközökhöz nyúlna, még pedig olyan kivételes eszközökhöz, amelyek sokkal radikálisabbak lennének, mint a mieink. Hol van az megírva, hogy minden zsidónak orvosnak, ügyvédnek vagy ehhez hasonló magasabb kvalifikációju pályára kell mennie? Miért nem foglalkoznak fizikai munkával? Miért nem mennek kapálni? ( Ugy van! jobbfelol.) Hát a fizikai munka lealacsonyító? Csakhogy én nagyon tisztában, vagyok azzal, hogy sokkal könnyebb a kávéházi asztaloknál illegitim utón milliókat szerezni, mint kapával. Kószó István : Egyszer van aratás egy esztendőben ! Dinich Vidor: Igen t. Nemzetgyűlés! Évtizedekkel ezelőtt a zsidóság mindent elkövetett, hogy ugy a politikai, mint a katonai hatalmat kezébe kerítse. Ezt elérte a bolsevizmus alatt és tudjuk, hova juttatta a nemzetet. Tehát csak önvédelmi szempontból cselekszünk akkor, amikor a zsidóság ellen védekezünk. Különösen azok után az adatok után» amelyeket tegnap Prohászka igen t. képviselőtársamtól hallottam, még szilárdabb a meggyőződésem, hogy a zsidóságot tiz esztendeig le kell tiltani az egyetemre járástól. Pető Sándor igen t. képviselőtársam azt áilitotta, hogy a magyar ipart és kereskedelmet a zsidóság teremtette meg és mindig u. n. magyar zsidóról beszélt- Én ezt tagadom. A magyar ipar és kereskedelem megteremtésében nagyobbrészt a magyar iparosok és kereskedők jártak el. Ellenben azt elismerem, hogy a kereskedelem, amely ma is a Teleki-téren, a kávéházi asztaloknál és egyéb hasonló helyeken folyik, az zsidó kereskedelem. De ettől óva intem a magyar iparosokat és magyar kereskedőket. Folyton ugy beszélnek és ugy állítják be a zsidóságot, mint magyar zsidókat. Ez ellen is tiltakozom, mert magyar zsidó a világon nincs. Legeklatánsabb példa erre, hogy,hogyan viselkedik a zsidóság a román megszállott^ területeken. Egyetlen zsidót sem láttunk, aki ott csak azért kapott volna huszonöt botot, mert fél téglával verte volna a mellét, hogy ő magyar. Ellenkezőleg, mindegyik tagadta és azt mondotta, — nagyon helyesen — hogy ő zsidó. Egész biztos vagyok abban is, hogy kaptak huszonöt botot, de nem azért, mert magyarnak vallották magukat, hanem egészen másért. Láttuk a zsidóság szereplését a háborúban is és — tisztelet a csekély számú kivételeknek — hogy-hogynem, a zsidóság legnagyobb része szívbajos volt. Ha pedig nem volt szívbajos, akkor mint manipuláns nagyszerűen megtalálta magának a gránátbiztos fedezéket és az élelmezésen és ruházati felszereléseken kis vagyonkát tudott magának ügyesen szerezni. Azután volt a zsidóságnak egy másik része, amely egyenesen predesztinálva volt a szanitéc-szolgálatra. Erre vonatkozólag legyen szabad egy harctéri tapasztalatomat előadni. Az orosz fronton 1915 elején volt szerencsém azt is láthatni, hogy mikép szerzett egy ilyen szanitéckáplár 73 jegygyűrűt és egynéhány nyakláncot magának és volt szerencsém, mint szakaszparancsnoknak, rajtuk ütni akkor, amikor pl. egy halott katonánk nyakláncán elszakitással osztozott szanitéc hitsorsosával. Kószó István : Az üzlet a fő ! Dinich Vidor : Tehát ugyebár, a háborúban is megtalálták elhelyezkedésüket. En frázisnak tartom, ha valaki azt mondja, hogy ezzel a javaslattal nyomorékká tesszük, megbénítjuk a tanulni vágyó ifjúságot. Ez a javaslat nem ezt célozza, hanem azt, hogy a magyar nemzetnek joga van önvédelmi szempontból . .\ Hegedüs György: Jogos önvédelem! Dinich Vidor: . . . olyan becsületes, igazán keresztény politikusokat, tanárokat, orvosokat, ügyvédeket, Írókat és művészeket nevelni, akik hivatva lesznek a jövőben arra, hogy mindazokat a hangos szájú és a liberalizmus köpenyébe bujt agitátorokat, akik az ország romlását előidézték, lehetetlenné tegyék és azt az országot, amelyet ezer esztendővel ezelőtt Szent István reánk hagyott, a keresztény magyarságnak megtartsák. Az itt elmondottak alapján a javaslatot ebben a formájában nem fogadom el. Elnök: Ki következik szólásra? Héj] Imre jegyző: Szabó Balázs! Szabó Baíázs: T. Nemzetgyűlés! A kultuszminister ur nagyszabású és magas nívójú bevezető beszéde után igen érdekes és tartalmas vita indult itt meg a főiskolai numerus clausus kérdése felett. Pro és kontra nagyon súlyos érvek hangzottak el, amelyek hatása alatt talán kialakult a Nemzetgyűlés -meggyőződése, sőt bizonyára sokan meg is elégelték, már a beszédeket. Én nem tartom feleslegesnek ezt a vitát, mert olyan súlyos következményekkel járó törvény meghozataláról van szó, amelynél a lelkünket alaposan megnyugtató meggyőződéseket kell szereznünk. Én ebben a kis Magyarországban magam is károsnak tartom a diplomás emberek továbbszaporitását, mert ha tovább is ilyen arányokban nő a diplomás emberek száma, akkor olyan torz emberformák leszünk, amelynek csak a feje nő, a keze-lába pedig elcsenevészedik. Ezt az abnormitást meg kell szüntetni. Ep azért nagyon helyeslem a javaslatnak azt az indokolását, hogy útját kell szegni a diplomás proletariátus elszaporodásának. Ugyancsak helyeslem a javaslatnak azt az indokolását is, hogy ezzel a numerus claususszal a hallgatók alaposabb kiképzése biztositható, még pedig azon egyszerű ós természetes okból, hogy ha kevesebb