Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-103

342 A Nemzetgyűlés 103. ülése 1920, Schandl Károly : A numerus claususról szóló törvényjavaslatnak azonban más következményei is vannak, elsősorban az, hogy mindenki a társadalom körében tegye meg azt, hogy a kívánt, fejlődés tényleg valóra válhassék. Én pl., hogy az előbbi szavaimra vonatkoztassam azt, amit mondani fogok, elismeréssel nyilatkozom azon zsidókról, akik egy magyar földmivesegylet alakitása által iparkodtak odahatni, hogy a zsidóság a fizikai munkában, speciálisan az agrikulturában is vegyen részt kézi erő utján. * Hegedüs György: Nehéz munka az és keveset hoz ! Schandl Károly : Nem emlékszem rá biztosan, de ugy gondolom, báró Hirsch alapitotta ezt az intézményt, ezt a földmivesiskolát, amely tényleg olyan működést fejt ki, hogy ha nagyobb arányokban történnék, sokat elérne a zsidóság abból a célból, hogy az asszimilálódás megtörténhessék. Azt látjuk azonban, hogy Beregben, Ungban és Máramarosban vannak falvak, ahol a zsidóság a lakosságnak abszolút többségét alkotja, ahol van föld is és mégsem nyúlnak az ekéhez, hanem csak a fuvarozáshoz. Én jártam ott nagyon sok faluban és a gazdakörökben különösen érdeklődtem ezen kérdés iránt. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy előadásaimat is sokan hallgatták zsidók is. Sokszor megtörtént, pl. Eeketeardón, hogy az előadásomat hallgatóknak .nagyobb része zsidó volt, még pedig kazár zsidó, kaftános zsidó, tehát — ugy látszik — érdeklődnek a mezőgazdaság iránt. Mikor azonban tudakoltam, hogy hányan vannak közülök gazdák, akik tényleg az eke szarvát fogták, arra az eredményre jutottam, hogy nincs közöttük egy sem. Ez tény, méltóztassék utána nézni. Kérdeztem, hogy miből élnek. Azt a választ kaptam, hogy fuvarozásból, üzletből, közvetítésből. Ha azután módja van valamivel több földet venni, akkor szerez cselédséget, amellyel a földet művelteti. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Csak arra akartam utalni,»hogy ha az ilyen intézmények, mint ez a magyar zsidó földmivesiskola . .. Dinich Vidor: Olyan nincs : magyar «zsidó. Schandl Károly: . . . szaporodnának — és a zsidóság jobb belátásu részének elő kellene mozdítania, hogy ezek az intézmények szaporodjanak — akkor a cél felé határozottan közelednék a zsidóság. Áttérek most a numerus claususról szóló törvény feltétlen következményeire, melyeket figyelmen kivül hagynunk nem szabad. Mi itt az ifjuágnak egy részét kizárjuk a tudományegyetemekről és főiskolákról. Nem szabad azonban megelégednünk a kizárással, gondoskodnánk kell arról is, bogy a lazáit ifjúság más téren tovább képezhesse magát. Nagyon téves felfogás lenne, ha azt hinné valaki, hogy ha az egyetemekről és főiskolákról kizárjuk a fiatalságot, akkor a szellemi proletariátus nem szaporodik. Akkor talán a kevésbé kiképzett proletariátus szaporodik, ez pedig még veszedelmesebb lenne, mint az eddigi évi szept. hó 16-án, csütörtökön, fejlődés. A gondoskodás egyik eszköze az a törvényjavaslat, amelyet a kultuszminister ur benyújtott : a közgazdasági tudományi karról szóló javaslat. Erről később lesz szó, tehát nem akarok most bővebben foglalkozni vele, de mindenesetre ezzel a javaslattal is összefüggésben van. Mindig azt hangoztattuk, hogy a magyar ifjúságot közgazdasági pályára kell terelni. Ez az intézmény ezt célozza és szerencsésen be is vált s a minister ur álláspontjának ad igazat, aki annak idején nem engedett abból, hogy ezt a közgazdaságtudományi kart téynleg felállítsa. A jelentkezők száma ugyanis az első évfolyamra az ezret is meghaladja, a beiratkozottak száma pedig 750 körül jár. Ugy tudom, itt is numerus clausust kell behozni. De, t. Nemzetgyűlés, meg vagyok győződve róla, hogy ha mi a gazdasági pályákra tereljük a fiatalságot, akkor még mindig marad teendőnk, melyet el kell végeznünk épen ebből a javsalatból kifolyólag és ezzel összefüggésben. Nem szabad szemet hunyni az előtt, hogy a mai helyzetnek egyik rákfenéje az, hogy az értelmiség körében rendkivül nagy a keresetnélküliség. Nemcsak a menekültek szaporítják ezeknek számát, de azok is, akik az összeomlásból kifolyólag elvesztették kenyerüket. Én már a tavasszal egy interpelláció keretében felhivtam az igen tisztelt kormány figyelmét egy körülményre, amelyet mint figyelmeztetést, komolyabb gazdasági körökből kaptam : hogy Lengyelországban, amely azóta —• be kell ismerni — olyan hatalmas küzdelembe bocsátkozott, hogy nem tudom, fennállanak-e még ezek a körülmények, de valószínű, — Lengyelországban igen nagy a kereslet értelmiségi erőkben, tanárokban, orvosokban, katonatisztekben és gazdatisztekben . . . Sándor Pál : Másutt is ! Schandl Károly : ... és Lengyelország legszivesebben látta volna, ha Magyarország kölcsönzi neki ezeket a szellemi erőket. Én annak idején az iránt is érdeklődtem, hogy vájjon milyen anyagi pozíciót, milyen.ellátást érhetnek el ezek az ideiglenesen is kivándorló értelmiségi erők. Azt hallottam, hogy a lengyelek nagyon szépen fizették volna őket és jó ellátásban lett volna részük. A lengyelek természetesen idegenkednek a csehektől, az ukránoktól és a németektől is ; legközelebb mi állunk hozzájuk s azért kivánták azt, hogy főleg olyan felvidéki magyarok menjenek oda, akik a tót nyelv elsajátítása folytán könnyebben megtanulják a lengyel nyelvet is. Azt ajánlottam annak idején a kultuszminister urnák, aki erre kielégítő feleletet is adott, hogy tanfolyamokat állítsunk fel a tót nyelvet tudó menekültek számára, esetleg mások számára is, akik itthon nem tudnak elhelyezkedni, hogy sajátitsák el a lengyel nyelvet. A konzuli szervezet utján nagyon sokat elhelyezhettünk volna Lengyelországban — talán százával, esetleg ezrével. Én nem akarom ugyan követni Kunfinak azt a felszólítását, hogy az intelligencia vándoroljon