Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-103
A Nemzetgyűlés 103. ülése 1920. évi szept. hó 16-án, csütörtökön. 343 ki, de mindenesetre számolni kell azzal, hogy az az értelmiség, amely ezen a kis országterületen össze van zsúfolva, a maga standardjához mérten nem tud és nem fog tudni megélni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Énnél a lengyel módozatnál megvan az a vigasztalás, hogy Lengyelország nem iparkodnék ezeket az embereket a magyar nemzeti jellegüktől megfosztani, teljesen szabadon vallhatják ott magyar nemzeti voltukat, sőt a mi szempontunkból nemzeti missziót töltenek be azzal, hogy a lengyel-magyar barátságot, amelynek a jövőben óriási perspektívái vannak, erősitik és létrehozzák azokat a módozatokat, amelyek folytán azután ez a kis Magyarország is könnyebben juthat majc| régi erőihez. Ha azután ők Lengyelországban betöltötték szerepüket s ha majd a viszonyok nálunk javulnak, mindenesetre örömmel, tárt karokkal várjuk vissza őket. Akkor, amidőn majd könnyebben fogunk élni, nekik is tudunk kenyeret adni. Azt azonban nem tartom hazaszeretetnek és magyar nemzeti, faji összetartásnak, ha itt tétlenül nézzük, hogy magyar testvéreink, menekültek és nem menekültek, az értelmiség körében és a munkásság körében is nyomorognak, wagonokban laknak, nem tudnak elhelyezkedni és mindenféle kellemetlenségeknek vannak kitéve, s mégis arra biztatjuk, maradjanak itt. Budaváry László : Inkább a zsidókat küldjük ki a lengyeleknek S Schandl Károly : Az a kár, hogy a lengyelek nem fogadják szívesen a zsidókat. Nekik is elég van belőlük, ennélfogva csak magyar tisztviselőket kérnek. A másik fontos teendő lenne, hogy az itthon maradó értelmiségnek kenyeréről is gondoskodjunk. Nemcsak a most készülő értelmi erőket kell elosztani, hanem a már kiképzett erőket is átképezni. Látjuk, hogy a tanárok, jogászok közül nagyon sokan nem tudják megtalálni a kenyerüket. Sokan önszántukból iparkodtak másfelé elhelyezkedni ; azt hallom pl., hogy a szegedi birói karban már csak négyen vannak a régiek közül, a többi már mind elhelyezkedett más pályákon. Vannak, akik önszántukból, saját iniciativajukból helyezkednek el másutt, de sokat bizony — épen a lateiner embernek természetrajzából kifolyólag — vezetni kell, gondoskodni kell arról, hogy más elhelyezkedést találjon. Azt hallottam, hogy közgazdasági tényezők hajlandók lennének arra, hogy ilyen átképző tanfolyamokat támogassanak anyagilag, erkölcsileg és értelmileg is s hogy azokban részt vegyenek, sőt tovább menve, hogy egyeseknek elhelyezését is biztosítsák olyan arányban, amint lehetséges. En nem akarom feltételezni egyetlen magyar közgazdasági vállalatról sem, hogy ilyen hatalmas nemzeti akcióban részt ne vegyen és — amennyire tőle telik — erőit rendelkezésre ne bocsássa. Nem akarom követni egyes kezdeményezőknek azt az indítványát, hogy még a közgazdasági vállalatoknál is be kell hozni a numerus clausust, mert a numerus clausussal takarékoskodni kell. Arra azonban mindenesetre szorítani lehet minden vállalatot, ha magában fel nem ismeri, hogy ebből a hazafias kulturteherből vegye ki a maga részét. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ha a törvényjavaslat azzal az indítvánnyal, amelyet Bernolák Nándor t. képviselőtársam benyújtott, megy keresztül, akkor ezt nagyon fontos, úttörő alkotásnak tartom, olyan alkotásnak, amely kiinduló pontja lehet egy folyamatnak, amely folyamat nemcsak nemzeti konszolidációnkat fogja biztosítani, de gazdasági talpraállásunkat is. Es itt minden körülmények között szem előtt kell tartani azt, hogy-nem jelszavak és főleg nem a liberalizmus betűihez, a manchesteri liberalizmushoz való szolgai ragaszkodás fogja kimozdítani ezt a nemzetet abból a zavaros állapotból, amelyben részben most is van, de közeledik már a konszolidáció felé ; hogy ezt nem a liberalizmusnak rég elcsépelt és gróf Andrassy Gyula által is már teljesen eldobhatónak minősített eszközeivel s érjük el, hanem elérjük megfontolt, a keresztény erkölcsi elvek alapján álló objektiv és humánus rendelkezésekkel, intézkedésekkel. S mivel ez a törvényjavaslat erre céloz, én a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : T. Nemzetgyűlés I A házszabályok 203. §-a értelmében 30 képviselő ur beadott egy indítványt az iránt, hogy az ülések tartamát ezen törvényjavaslat tárgyalásának idejére egy órával meghosszabbitsuk. (Helyeslés.) Ugyanezen szakasz értelmében az elnök köteles ezt azonnal a Nemzetgyűlés tudomására hozni, amely kötelességnek ezennel eleget tettem és kijelentem, hogy a holnapi ülés napirendjébe mint legutolsó pont lesz felvéve az ezen indítvány felett való szavazás. Következik szólásra ? Héjj Imre jegyző: Rupert Rezsői (Nincs itt.) Ugron Gábor ! Giesswein Sándor Î (Nincs itt !) Drozdy Győző ! Ugron Gábor : Mi töröltettük magunkat. Nem tudom, hogy a jegyző urak miért nem törölték a neveinket. Drozdy Győző: Én voltam az első, aki töröltettem magam. Elnök : A dolog ugy áll, hogy Drozdy képviselő ur feliratkozott, azonban utóbb sajátkezüleg törölte a nevét. Ugron Gábor : A jegyző urnái is bejelentettük ! Elnök : Én csak Drozdy képviselő úrról tudok, a többiről nem. A házszabályok 215. §-a értelmében mindig váltakozva kell felhívni két szónokot, mindaddig, amig pro és contra szónok fel van irva. Ezek közül Giesswein képviselő ur nem töröltetett. Drozdy képviselő ur azonban sajátkezüleg törölte a nevét. Drozdy képviselő ur nem kivan a szólás jogával élni ? Drozdy Győző : Az első voltam, aki töröltette magát.