Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-103
A Nemzetgyűlés 103. ülése 1920, évi szept. hó 16-án, csütörtökön, 341 Magyarországban épen a mezőgazdasági kisebb népességet tönkretette, ez volt a bűnös abban, bogy a földmivelő kisgazdák százezrei voltak kénytelenek kivándorolni Amerikába. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez volt a bűnös abban, bogy amikor humánus társadlami akciók jöttek a szövetkezeti mozgalom képében, ezt reakciónak bélyegezték és mögötte azután az uzsorások teljesen tönkretették . . . (Taps a jobboldalon.) Hegedüs György: Nem dugja be a fejét ide többé ! Schandl Károly : . . . teljesen kiszipolyozták népünket, ugy hogy az koldussá lett és még ma sem bir talpra állani. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ebben az értelemben hiába beszélnek itt liberalizmusról. Egyébként, hogy ez a liberalizmus ma még életképes-e, hogy kérhet-e a maga. számára létjogosultságot a magyar törvényhozásban a helyes értelemben vett szocializmuson, a humanizmuson kivül, erre nézve bátor vagyok szintén arra a tényezőre, arra a tekintélyre hivatkozni, amely egyik oszlopa volt ennek a liberalizmusnak évtizedeken keresztül, gróf Andrássy Gyulára, aki ugyanabban a munkájában a következőket mondja (olvassa) :' »A régi liberális politikát nem lehet folytatni. Nem lehet folytatni, mert 'ellentétben van a közhangulattal, mert ártana az ilyen politika még magának a zsidóságnak is. Nincs rosszabb szolgálat, mint a közfelfogással, a kor szellemével ellentétben álló, meg nem értett és nem helyeselt kedvezményeket adni akarni bizonyos irányoknak vagy elemeknek. A tett tapasztalatok után nem lehet tudni, hogy a zsidóság azt a hatalmi poziciót . . .« — és itt eleget teszek Sándor Pál t. képviselőtársam felhívásának, hogy folytassam ezt — ... »megtartsa, azt a* monopóliumot a gazdasági élet bizonyos ágaiban bir ja, melyet eddig zavartalanul és feltétlenül élvezett.« Ezt gróf Andrássy Gyula mondja. Majd igy folytatja (olvassa) : »A zsidó befolyás uj megszilárdítása, a régi állapot helyreállítása kifelé is ártana pozíciónknak . . .« — és itt jön a valutáris érdek —...» mert már közel voltunk ahhoz, hogy a magyart és zsidót összetéveszszék a külföldön és hogy a zsidóknak a háború és a bolsevizmus alatt fokozódó népszerűtlensége miatt mi is szenvedjünk. Az elszakított országrészekre való vonzóerőnk is fokozódni fog, ha az a remény nyilik, hogy az uzsorát és a zsidó gazdasági monopóliumot fokozatosan vissza akarjuk és tudjuk szorítani.« Én még messzebb megyek a magyar történelemben is hivatkozom egy olyan nagy történelmi alakra, ak : nek liberalizmusát, azt hiszem, a Nemzetgyűlésen senki kétségbevonni nem fogja, hivatkozom Bethlen Gábor erdélyi fejedelemre. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a zsidóságnak azon elemeivel szemben, amelyek szintén olyan működést fejtettek ki akkor, mint itt, a kommunizmus előtt ezek a bevándorolt elemek, már ' akkor sokkal erősebb fegyverekhez nyúlt, mint amilyenekhez mi szándékozunk nyúlni. 1623-ban Bethlen Gábor Erdélyben ghettót rendelt és zsidójelek viselésére szorította a zsidóságot. Elismerem, hogy ezek középkori eszközök, nem is azért hozom ezt fel, hogy nekünk is kedvünk legyen hozzá, csak arra utalok, hogy voltak liberális nagy emberek a magyar történelemben, akik sokkal tovább mentek, mint ez a Göndörék által reakciósnak bélyegzett Nemzetgyűlés. Nekünk tehát nem szabad visszariadnunk attól, hogy a jogegyenlőség alapján biztositsuk Magyarországon mindegyik fajnak törvényes jogait. (Zaj.) Hegedüs György: Nem is riadunk vissza! Bródy Ernő: Vissza a középkorba! (Zaj a baloldalon.) Taszler Béla : Ha a középkorba mennénk is vissza, nemzeti jellegünket minden körülmények között meg akarjuk tartani ! Schandl Károly : Semmi szin alatt nem akarok általánosítani. Elismerem azt, hogy a zsidóság körében is vannak, — nem tudom, hányan, nem tudok arányszámot mondani — akik iparkodnak asszimilálódni, . . . Dinich Vidor: Nagyon kevesen ! Schandl Károly : . . . akik iparkodnak magukat a magyar nemzettel megértetni és produktiv pályákon minden ilyen, a fajt általánosságban jellemző tulajdonságoktól mentesedni, de tény az, hogy a zsidóság jó része már messze a magyar történelemben és pedig II. Endre alatt megkezdte azt a munkát, melynek következtében közte és a régi magyarság közt nagy, áthidalhatatlan ür támadt. A zsidóság részéről is van sok teendő. A zsidóságnak az a része, amely helyteleníti a zsidóság másik részének viselkedését, mely elitélte a zsidó hatalom túltengését, — hiszen voltak a zsidók közt a kommunizmus alatt is sokan, akik elitélték a zsidó hatalom túltengését — ragadjon meg minden eszközt arra, hogy ezek a törekvések elnyomattassanak. Talán befolyást gyakorolhatnának ene. Hiszen tény az, hogy a kapitalizmus, a pénz, a tőke, nagyobb részben a zsidóság kezében van világszerte, talán módjuk van bizonyos befolyást gyakorolni abban az irányban, hogy a nemzetközi szervezetek ne törekedjenek minden országban mindenáron felfordulást előidézni. Hegedüs György: Beszélhetsz nekik! Schandl Károly : Ezzel szemben azt látom, hogy Bécsben, Prágában, mindenütt szerepelnek még azok az egyének, akik ezt az összeomlást itt előidézték és akikre talán bizonyos eszközökkel, valami módon befolyást lehetne gyakorolni. Bródy Ernő: Mi közünk hozzájuk! Hegedüs György: Szegény emigránsok! Schandl Károly : Azt hiszem, hogy igen nagy közük van hozzá ! (Zaj a báloldalon. Elnök csenget.) Azt hiszem, a képviselő ur is beismeri, hogy ezek bűnei miatt maga a zsidóság többi része is sokat szenved. (Zaj.) Hegedüs György: Budapestről táplálkoznak ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek !
