Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-103

340 A Nemzetgyűlés 103. ülése 1920. évi szept. hó 16-án, csütörtökön, T. Nemzetgyűlés ! Arra nézve, bogy a zsidóság külön nemzetiség-e, vagy pedig nem nemzetiség, mindenesetre a vita még fog folyni és én itt az objektivitás szempontjából kénytelen vagyok azt is megállapítani, hogy a zsidóság jórésze ellene van ennek az álláspontnak és azt mondja, hogy a zsidóság minden országban beolvad abba a nemzetbe, amelynek körében él, iparkodik oda beolvadni és nem tartja magát külön nemzetnek. (Zaj.) Hegedüs György: Sehol sem olvad be! Schandl Károly: Egyet azonban ezek sem vitathatnak el, azt, hogy olyan szolidaritás van közöttük, még az egyes országok határain belül is, amely az egyes az felekezetek között nem tapasztalható és nem fedezhető fel . . . Huber János: Világszolidaritás! Schandl Károly: . . . tehát a felekezeti szolidaritásán túlnőve : valami erősebb szolidaritás, amelynek következménye volt az egyetemen is a zsidó ifjúság erősebb ápolása. '(Vgy van! Vgy van! Felkiáltások jobbfelől: Külön nyelvük van!) Hegedüs György: Világbomlasztás 1 Schandl Károly: Ennélfogva teljes joga van a magyar nemzetnek arra, •— még ha vitás is a kérdés — hogy védekezzék, a saját' faját megvédje és pedig törvényes intézkedések keretében, nem pedig a törvényen kivüli eszközökkel; (Vgy van! Vgy van!) mert meggyőződésem, hogy sokkal többet ártunk a magy*ar nemzetnek és a magyar fajnak, hogy ha törvényen kivüli eszközökkel iparkodunk érdekeit védelmezni, mintha azokat törvényes keretekben védjük meg. (Vgy van!) Viszont pedig hogyha mi az előtt a türelmetlen magyar társadalom előtt, ennek különösen azon része előtt, amely érezte a kommunizmus alatt is • azt, hogy a zsidóság egy rézse mennyire visszaélt a maga hatalmával, azt hirdetjük, hogy intézményesen és törvényes eszközökkel fogjuk megvédeni a magyar faj érdekeit, akkor nem szabad megtörténnie, hogy e törvényes intézkedéseket félretegyük a liberalizmus szent jelszaváért. Én tiszteletben tartom a liberalizmust, amely megtisztult formában ugy jelentkezik, mint humanizmus ; talán humanizmusnak lehetne mondani azt, amihez valamennyiünknek, akár keresztényszocialistáknak, akár liberálisoknak nevezzük magunkat, egy szomorú összeomlás után ragaszkodnunk kell. Humanista eszméket kell keresztül vinnünk a törvényeinkben, a társadalomban, humánus érzéket keíl tanúsítanunk, de én nyíltan ellenségének vallom magamat annak a manchesteri, annak az ortodox-liberalizmusnak, mely a magyar törvényhozást is uralta évtizedeken keresztül és amely szintén felelős és részes abban az összeomlásban, mely a radikálisok és kommunisták közvetlenténykedése folytán bekövetkezett. (Vgy van ! Vgy van ! a jobboldalon.) Hegedüs György: Újra bedugta a fejét idei Schandl Károly: Ezt a manchesteri, ezt az ortodox-liberalizmust ide többé visszahozni nem lehet. Ez volt a bűnös abban, hogy ebben az agrár egybeolvasztani. Mindezeknek előrebocsátása után a Magyarországi Cionista Szervezet, amely magát teljesen a forradalmi kormány rendelkezésére tócsát ja, következőket kéri a forradalmi tanácstól : «Kérjük a forradalmi kormányzótanács szives beleegyezését abba, hogy zsidó Palesz'inának kiépitésébsn, amely szocialista alapon történik, to- ' vábbra is működhessünk.« (Zaj.) Hegedüs György: Elmehetnek, nyitva áll az ut ! (Felkiáltások jobbjelől : Mi is támogatjuk őket az elmenetelben !) Schandl Károly: »Kérjük egy zsidó népbiztos kinevezését. . .«(Nagy derültség. Zaj. Felkiáltások : Mind zsidó volt!) Hegedüs György : Mind az volt ! Schandl Károly : »... aki gondoskodik arról, hogy a zsidó intézmények a mai kor szellemében vezettessenek és hogy azokból a régi kapitalista szellem egyszer s mindenkorra eltűnjék. (Nagy derültség.) Ugyanezen népbiztos feladata legyen az esetleges megszüntetendő zsidó intézmények likvidálása és elsősorban a hitközségnek népközségekké való átalakítása.« Nem untatom a t. Házat, hogy a választ is felolvassam. Tény az, hogy Fáber népbiztos . . . Sándor Pál : Fel sem vett zsidót ! Schandl Károly : . . . azzal felelt, hogy ez szemtelenség, mert nem gondolja meg a cionista szervezet, hogy ez a kormányzótanács és annak egész rendszere ellen a parasztság körében úgyis azért nagy az ellenszenv, mert felekezeti jellegűnek tartják. (Elénk derültség.) Utalok azonban, t. Nemzetgyűlés, egy komolyabb tényezőre, akinek szavaiból szintén bizonyos utalás foglaltatik arra nézve, hogy a zsidóságot nemzetiségnek tekintsük. Ez a tekintély a magyar liberális politikának egyik kimagasló alakja, akit ma is a magyar Nemzetgyűlésen tisztelhetünk, akinek a szava mindenesetre erős súllyal esik a mértékbe : gróf Andrássy Gyula. Gróf Andrássy Gyula az »Uj Magyar Szemlé«nek júliusi számában a következőket mondja (olvassa) : »A liberális politika alapgondolata és reménye az volt, hogy az igazság és egyenlő jog szerint való elbánás a zsidóságot asszimilálni fogja és fokozatosan beolvasztja a magyarságba. De ez a remény nem vált be.« (Vgy van ! Vgy van !) Sándor Pál : Olvassa végig ! Schandl Károly : A további részletek azt nyilvánítják, hogy miért nem vált be a liberális politika reménye. Én csak azt akarom leszegezni, hogy gróf Andrássy Gyula megállapította azt a tényt, hogy a zsidóság asszimilálódása nem vált be. Mi következik ebből? Az, hogy Andrássy Gyula a zsidóságot különálló valaminek tartja, amely a magyar nemzettől elszigetelten áll ; mert hiszen, ha nem tartaná annak, akkor már e njdlatkozatában asszimilálódottnak tekintette volna. Hangsúlyozom, hogy Andrássy megállapítását tolmácsolom a Ház előtt.