Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-103

A Nemzetgyűlés 103. ülése 1920. országon olyan erősen ferde irányú fejlődés történt a múlt esztendőkben, amelyet tovább tűrni, anélkül hogy a nemzet nyugalmát kockára ne tennénk, nem lehet. Ha a törvényben nem biztositjuk a nemzetiségek és fajok jogait, hogy azok is bejuthassanak az egyetemekre, könnyen megtörténhetik, hogy akármelyik faj vagy nemzetiség, amely véletlenül nem került be az egyetemre bármely ok folytán, teljes joggal a békeszerződést hozó nagyhatalmak elé megy panaszkodni, hogy itt őket kizárják az egyetemekről. (Mozgás.) Hegedüs György: Tavaly mi panaszkodtunk! Schandl Károly: Én nem helyeslem azt a felfogást, amely beteges szolgalelküséggel ragaszkodik a békeszerződés betűihez. Hiszen végtére azt látjuk, hogy az entente-nak nincsen közvetlen befolyása arra, hogy a békeszerződés minden egyes rendelkezését betartassa, nem birja betartatni még a saját szövetségeseivel sem. Tehát egyáltalán nincs hatással rám az a fenyegetőzés, hogy most az entente, Millerand, Lloyd Greorge és a többiek azt figyelik, hogy a magyar Nemzetgyűlésen milyen tárgyalás folyik és itt milyen javaslatokat fogadnak el a magyar képviselők. Dinich Vidor : Egész biztosan nem figyelik Î Schandl Károly : Rám ez semmi hatással nincs, engem tisztán az igazságosság és a tiszta értelemben, keresztény értelemben vett liberalizmus vezet, amikor ezt a javaslatot és a hozzá szánt módosítást elfogadom. A zsidókérdést erőszakos intézkedésekkel nem lehet megoldani, azonban azt hiszem, hogy a magyarországi zsidóságnak is előnyére van az, hogy itt végre egyszer disztingváljunk, iparkodjunk lehetetlenné tenni azokat a bomlasztó erőket, amelyek — lehetséges, hogy a tisztességesebb zsidóság rovására, de — épen zsidó cégér alatt iparkodtak a magyarsággal szembeszállani olyan időben, amikor a magyarság élet-halálharcáról volt szó. A keresztény politika igazságszeretetet jelent, okosságot parancsol, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. ) Ezt szem előtt tartva, megállapíthatjuk az egyetemek hivatását. Az egyetemek a nemzetek vezető rétegeit nevelik; egyetlenegy nemzetre sem lehet indifferens, tehát a magyar nemzetre sem, hogy a jövő vezető rétegek milyen fajból, milyen, nemzetiségből, milyen elemekből fognak kikerülni. A magyar nemzetnek azt a jogát el nem lehet vitatni, hogy ugy a magyar fajból, mint a hozzá hü fajokból kerüljön ki a nemzet vezető rétege és mások csak olyan arányokban foglaljanak helyet, amilyen megilleti őket az országos lélekszám szerint. En nem a zsidóságot akarom okolni azért, hogy egyetemeinken a múlt esztendőkben, a háború előtt különösen, a zsidóság olyan túltengésben volt. Mutatóul az 1902—1913. évekről itt van a statisztika az orvosi pályára készülőkről, már akkor a katholikusok száma NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. évi szept. hó 16-án, csütörtökön. 337 1615, görög keletieké 251, reformátusoké 382, evangélikusoké 299, unitáriusoké 16, zsidóké pedig 2231 volt, tehát többségben voltak. Akkor jelentkezett már ez a túltengés és ennek az okát nyitott szemmel kell vizsgálni. Megállapítom, — mert hiszen kutattam ebben az irányban, mikor egyetemi hallgató voltam — bogy a zsidóságban sokkal nagyobb összetartás, sokkal nagyobb szolidaritás van, a zsidóság sokkal jobban gondoskodott arról, hogy a maga fiatalságának egyrészt ösztöndíjak, másrészt menzák, ebédadások és egyéb eszközök nyújtása folytán módjában legyen az egyetemet látogatni. Mikor én a római jogot hallgattam Szentmiklóssy professzornál, akkor még őt kevesen hallgatták s az arány az volt, hogy 70 hallgató közül össze-vissza 12-en voltunk keresztények, a többi zsidó hallgató volt. A 12-ből •— méltóztassék ezt meghallgatni — 7 román nemzetiségű volt, 5-en voltunk magyar keresztény hallgatók. ' Mikor érdeklődtem, hogy miért van ez igy, azt tapasztaltam, hogy a zsidó hallgatók legnagyobb részének megvoltak az anyagi eszközei arra, hogy az órákra el is járjanak, a románok a Petru Major-ban voltak elhelyezve, egy internátusban, ahonnan rendesen jártak az előadásokra, mig az én régi gimnáziumi barátaim a létfen tartás kényszere alatt, rendesen elmentek kondíciókba, hivatalokba, vagy pedig vidéken hallgatták, illetve nem hallgatták a jogot, mint mezei hadak. A keresztény társadalom végzetes mulasztást követett el, hogy már évtizedek óta nem gondoskodott arról, hogy a saját fiatalsága is hasonló körülmények közé kerüljön, (Ugy van! Ugy van!) hogy ez a fiatalság is mentesüljön az anyagi gondoktól, amelyek őt a főiskolák hallgatásában megakadályozták. Elismeréssel kell hogy megemlékezzek azokról, akik nem ezt az irányt követték, akik egyrészt az Eötvös-kollégium, Szent Imre-kollégium, Bethlen-kollégiumok, másrészt más internátusok felállítása és megszervezése által úttörő, alkotó munkát végeztek e tekintetben. Ezek a kollégiumok, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az ifjúságnak százai, most már talán ezrei tényleg tanuljanak az egyetemeken, eljárjanak a főiskolákra, sokkai többet tesznek nemzeti irányban, mint akármilyen törvény vagy rendelet, sokkal többet tesznek annak a fejlődésnek irányában, amelyet mi is akarunk. Méltóztassék megfigyelni az egyetemeken, hogy az ösztöndíjak nagy részénél legalább annak idején, mikor én egyetemre jártam, a feltételek között ott van, hogy izraelita legyen az illető hallgató. A keresztény társadalom részéről ilyen ösztöndíjak alapítása úgyszólván teljesen megszűnt néhány évtized óta, csak régibb ösztöndíjak vannak. (Igaz! Ugy van!) Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk azon, ha nemcsak a beiratkozott hallgatók számában 43