Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-103
338 A Nemzetgyűlés 103. ülése 1920, aránytalan a magyar fiatalság száma, de különösen a tényleg hallgató fiatalságban a keresztény ifjúság óriási minoritásban van. (Zaj.) Emiitettem azt, hogy még a románok is gondoskodtak arról, hogy itt Budapesten internátust tartsanak fenn, a. Petru Majort, hogy ennek a Petru Major internátusnak a tagjai rendesen járhassanak az egyetemre, minél tisztességesebb, minél erősebb kiképzést nyerjenek. Ennek meg is volt az eredménye, mert ebből a Petru Majorból kerültek ki a Yládok, Vojvodák, Pop-Csicsók, akik mind itt végezték el a maguk egyetemi tanulmányait. Itt nevelték a román nemzetiségnek azokat a vezéreket, akik azután alattomban előkészitették Erdély elszakitását Magyarországtól. Itt nevelték azokat a bankvezéreket, akik áz Albina és társai vezetőségében nemcsak a ma románok által megszállt területen iparkodtak a magyar földet kihúzni a magyar gazdatársadalom lába alól, hanem ezek a szálak elnyúltak még Szombathelyig is, mert ott is vannak Aibina-kölcsönök. Ebből az következik, hogy a magyar társadalom ne csak a törvényhozástól követeljen intézkedéseket és intézményeket, amelyek a saját faját megvédik, hanem jusson egyszer annak a felismerésére, hogy neki is vannak kötelességei, hogy egy államban a közgazdasági társadalmifejlődést magukkal a törvényekkel nem lehet inszcenálni, hanem ahhoz a társadalomnak, a közgazdasági erőknek intenzív, talán még hatékonyabb közreműködése is szükséges. Hogy a magyar ifjúság hatékonyabb részt vegyen az egyetemi kiképzésben, feltétlenül szükséges az, hogy ezek az internátusok, ösztöndíjak szaporittassanak s az ifjúság an}^agi eszközei biztosíttassanak abból a célból, hogy az egyetemeket tényleg hallgathassa. Azonban azt hiszem, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, nem követhetünk struccpolitikát és kutatnunk kell az előzményeket is, amelyek ezt a javaslatot idehozták, ( Ugy van !) Ez a javaslat részben azért került a Ház elé, — mint ahogy emiitettem — mert a szellemi proletariátus, főleg a lateiner szellemi proletariátus túltengésben van az országban, másrészről pedig egy sajnálatos körülmény következtében, amely az egyetemeken a kereszténység és a zsidóság közt az egyensúlyt teljesen felbillentette. Bizonyára ismeri a t. Nemzetgyűlésnek minden tagja — mert hiszen feltételezem, hogy mindenkinek megküldték, nemcsak engem tiszteltek meg vele — ezt a komoly védőiratot, amelyet a magyar zsidóság vezető férfiai adtak ki »A magyar zsidóság almanachja« címmel. El kell ismernem, hogy rendkívül ügyesen megszerkesztett, sok komoly adatot tartalmazó könyv. Gr. Széchenyi Viktor: De nem mind igaz! Schandl Károly : Nagyon természetes, hogy igen sok állítása nem állja meg a helyét. Egy ilyen állításra akarom én a Nemzetgyűlés figyelévi szept. hó 16-án, csütörtökön, mét felhívni. Először is, hogy a zsidó túltengést igazoljam, — azt hiszem, ezt igazolni erősen felesleges — mégis, hogy teljesen objektiv legyek, én ebből a könyvből veszem ki az adatokat és ebből olvasóin ki azt, hogy már a középiskolákban 22—24% volt a zsidó fiatalság arányszáma az 1891—1913. évek között. Tehát már itt is az országos arányszám úgyszólván megnégyszereződött. Még nagyobb *volt az arányszámeltolódás a főiskolákon, ahol ezen könyv szerint egész 29%-ig ment általánosságban a zsidó fiatalság arányszáma; az orvosi fakultáson az 1913—14. évben is, amikor kisebb volt az arányszámuk, mint általában, 52% volt ez az arányszám, tehát abszolút többségben voltak. Ez a könyv — és erre akarok utalni — azzal védi meg a zsidó fiatalságnak ezen főiskolákra való tódulását, hogy itt nemzeti missziót teljesített a zsidó ifjúság, azért, mert — mint mondja —olyan területeket foglalt el, amelyeket a keresztény fiatalság üresen hagyott, melyek úgyszólván ugaron maradtak volna. Azt mondja, »ha az ily módon szabadon hagyott területeket a zsidó hitűek és velük a kisebbségben lévő többi vallásúak birtokba nem vették volna, akkor ez uratlan jószág, meg nem termékenyített terület maradt volna«. T. Nemzetgyűlés ! Én azt látom, hogy a zsidó fiatalságnak az özönlése a legnagyobb volt a jogi és az orvosi pályákra a tudományegyetemi fakultások között. Viszont azt is látom, hogy az ügyvédek száma, főleg a városi ügyvédek száma igen nagy volt, és a túltengés itt következett be igen nagy arányokban. Ezen a téren talán még nagyobb volt a zsidó ügyvédek arányszáma. Hasonlóképen az orvosoknál, ha nézzük, nem annyira a falvakra, a tanyai központokra mentek ki a zsidó orvosok, ahol tényleg voltak üres stallumok, hanem a városokban maradtak, ahol fölös számban voltak az orvosok. Ebből tehát az következik, hogy egyáltalán nem ugaron maradt területeket foglaltak el a zsidó végzett főiskolai hallgatók, hanem elfoglaltak megtermékenyített területeket és azokról kiszorították a magyar fajta fiatalságot, ( Ugy van!) A zsidóságnak ez a túltengése okozta azokat a sajnálatos körülményeket, amelyekről mindannyiunknak tudomásunk van, hogy t. i. a múlt esztendőben — sőt talán a megelőző esztendőben kezdhetnők — az egyetemeket nem lehetett megnyitni. Olyan jelenetek játszódtak le ott, hogy a magyar fiatalság a zsidó hallgatóságot nem akarta bebocsátani az egyetemre, onnan • teljesen kizárta. Az akkori kultuszminister ur és az egyetemi tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha békésen nem lehet ezt a kérdést rövidesen rendezni, inkább bezárják az egyetemeket. Megvallom, hogy ezt az elintézést nem tartottam akkor sem helyesnek, mert hiszen ezzel a tekintély elvén rendkívül nagy csorbát ejtettünk. Még ha a keresztény álláspontból is
