Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-103

 Nemzetgyűlés 103. illése 1920. Tudományegyetem egyik rektori beszéde is jelezte annak idején, valóságos diplomagyárakká alakultak át, amelyeknek üzemét csak a túlszigoruságukról ismert egyes professzorok, a Mariska Vilmosok, a Timon Ákosok és a többiek mérsékelték. Ennek volt azután a következménye az, hogy elsősorban a jogi karon, később a tanári és orvosi karon is jelentkezett mihamarabb a túltengés, a túlzsúfoltság. Egyidejűleg indult meg Magyarországon egy bevándorlás különösen Kelet-Galicia felől, amely a hazában századok óta élő zsidóságtól is különböző olyan fajt ékelt be ide a magyar faj közé, amely siettette a szellemi proletariátus túltengése folytán egyre jobban közeledő bomlást és siettette azt a nagy veszedelmet is, amely a bolsevizmussal hárult hazánkra. El kell ismerni azt, hogy a régi magyarság iskolázott fiai könnyebben jutottak álláshoz, és habár nem valami jövedelmező, de mégis tűrhető pozieióban birtak elhelyezkedni a háború előtti esztendőkben, mig ezek a bevándorlottak, akiket — mondom — jól meg kell különböztetni a hazai zsidóságtól, nem birt produktiv pályákon elhelyezkedni, tehát kapva kaptak a forradalmi szervezés nyújtotta állásokon, amelyek könnyebb munkával sokkal nagyobb jövedelmet hoztak, mint a produktiv elhelyezkedés. Meg kell állapítani, — és ez rendkívül sajnálatos körülmény — hogy a kommunizmust előkészítő agitátorok egy részét, a Vágókat, a Landlereket, Lusztigokat Pázmán Péter egyeteme nevelte anélkül, hogy azon kiváló profeszszorok nagyobb része, akik azon az egyetemen működtek, erről tehettek volna. Ezeket nevelte az egyetem, másrészről a munkásbiztositó-pénztár, amely szintén eljuttatta őket a népbiztosság trónusára. Megkönnyítette ezt a tevékenységet az a rendszeres szervező munka, amely kormányhatóságaink szemhunyásával állandóan és mindig nagyobb erővel folyt az egyetemeken. Eszlelhető volt a Galilei-köröknek, a Martinovics-egyesületeknek, a Cionista-szervezeteknek és az ifjúsági szabadgondolkodó társaságok működése és kormányaink ezekkel szemben tehetetlenül asszisztáltak a háború előtt, még inkább a háború alatt, amikor már nyilvánosságra hozták agitációjukat, nyilvánosan dolgoztak a pozitív vallások eltörlése, a nemzeti gondolatnak mint reakciós eszmének kiküszübölése érdekében és egyéb destruktív irányokban. (Mozgás halfelöl.) Tárgyilagosan, adatokkal meg lehet erősíteni azt, hogy ebben a destruktiv munkában részes volt a szabadkőmives-páholyok nagy része is, (Felkiáltások balfelől: Mind!) amelyek ezt az ifjúságot, amely a destruktiv szervezetekben tömörül, nemcsak erkölcsileg támogatták, hanem már eleve biztosították arról, hogy mihelyt az egyetemet és a főiskolát elvégzik, évi szept. hó 16-án, csütörtökön. 335 jó állásokban helyezik el őket. (Ugy van! balfelöl.) Sándor Pál: Hol vannak állások? Schandl Károly : A bankvállalatokban, egyéb közgazdasági vállalatokban, amelyekre a szabadkőmives-páholyoknak befolyásuk van. Személyes tapasztalatomból tudom, mint aki az egyetemen nemzeti irányú ifjúsági egyesületek működésében vettem részt, hogy nagyon sok jóravaló magyar fiatalember bevallotta, hogy azért kénytelen a Galilei-körbe átmenni, mert neki nincsenek összeköttetései, és hogy ott sokkal könnyebben fog elhelyezkedni egyetemi végzettsége után. Felelős ezért az a társaság is, amely a Huszadik Századot szerkesztette, amely egyes egyetemi professzorokkal együtt viszont értelmi és erkölcsi javakkal támogatta az ifjúságnak ezeket a mozgalmait. A mi egyetemeink oly erőkkel rendelkeznek, amelyekkel a külföldön is bátran dicsekedhetünk. Itt vannak a Concha Győzők, Balogh Jenők, Kovács, Bársony, itt van Korányi, Nékám, Ballagi, Beöthy Zsolt stb. Ha ezek a kiváló professzorok ugyanazzal a rendszerrel foglalkoztak volna a magyar ifjúsággal, mint a német egyetemeken szoktak a professzorok, egyrészt szemináriumokban intenzív kiképzés utján, másrészről a társadalmi életben is közelebb jutottak volna a fiatalsághoz, akkor nem következett volna b3 az egyetemi ifjúság körében az a tendencia, az a bomlás, amely elősegítette, támogatta hazánk összeomlását. Mig a destruktiv irányzatnak egyetemi szervezetei úgyszólván családias viszonyt birtak fentartani egyes professzorokkal . . . Milcsevics János: Pikler Gyula! Schandl Károly :... addig a nemzeti irányzatot képviselő ifjúsági szervezetek csak nagy ritkán láttak egy-egy egyetemi professzort valamely ünnepi alkalommal, de azt, hogy egyéb alkalomkor, a társadalmi életben, közelebb igyekeztek volna hozni magukhoz a fiatalságot, sajnálattal nélkülöztük. Az egyetemi katedra felhőmagasságban volt az ifjúság felett és ez volt jórészt oka annak, hogy az egyetemi professzorok a maguk kiváló előnyeik dacára nem birtak kellő befolyást gyakorolni az ifjúság fejlődésére. Gaal Gaszton : Mennyire másképen van Németországban ! Schandl Károly : A Galilei-kör tagjaival úgyszólván baráti viszonyt kötöttek azok a professzorok, akik a radikális irányzatot sokszor nem is tudományos munkák alapján, hanem külföldi, német, francia, angol vagy nem tudom milyen nyelvű paműettek alapján tanították ott. Mikor azután a közgazdasági vállalatokban betelt a létszám és nem birtak elhelyezkedni ezek a fiatalemberek, akkor a Galilei-kör tagjai és azok az elemek, akikről beszédem legelején szóltam, kapva kaptak azon, hogy a már készülő, már forró előkészületekben, a forradalom előkészítésében, személyesen résztvegyenek. Neveket