Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-102
A Nemzetgyűlés 102. ülése 1920. évi szeptember hó 15-én, szerdán. 329 hunka Imre képviselő urat illeti a szó, szíveskedjék interpellációját előterjeszteni. Mahunka Imre." T. Nemzetgyűlési A magyar szőlőbirtokosok érdekében vagyok bátor szót emelni, azzal a borzasztó igazságtalansággal kapcsolatban, amely a magyar szőlőbirtokosokkal közvetlenül, de közvetve a'szőlőmunkások érdekeivel is elkövettetett. (Halljuk ! Halljuk !) Egy bécsi cég — Pollák E. és Fiai — megvette a két legnagyobb magyarországi hordógyárat és megvásárolta azonkivül az ország egész dongakészletét, s a hordók árát olyan horribilis módon emelte fel, hogy a legutóbbi időben már 400—500, sőt 600—700 koronákért, vagy még ennél is többért adja el 100 literenként a hordókat. Ma, amikor az ország nagyobbik része bőséges szüret előtt áll, ugy találom, hogy a földmivelésügyi minister ur, — akit sajnos, nincs szerencsém itt üdvözölni — nagy mulasztást követett el a tekintetben, hogy érdektelen emberekkelnem tudta megállapítani a közsziikségletet tévő hordók árát, amikor pedig az ország összes földbirtokosainak és a szőlőmunkásoknak érdekeit ő volna hivatva képviselni. Ezért a magam részéről arra kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy a legrövidebb iclő alatt legyen szives indifferens emberekkel annál is inkább megállapittatni a hordók árát, mert ellenkező esetben egész bortermelésünk elpusztul, tönkremegy. Ma az ország olyan helyzetben van, hogy semmi körülmények között nem szabad megtűrnie azt, hogy idegenben lakó és itt csak kiszálló Pollákok megvegyék az egész hordó-készletet, megvegyék a két legnagyobb hordógyárat és szabadjára kiuzsorázzák azt a társadalmi osztály, amely talán a legnehezebb munkát teljesiti. Arra kérek tehát az igen t. földmivelésügyi minister úrtól választ, hogy a legrövidebb időn belül hogyan szándékozik itt segitségére lenni ennek a társadalmi osztálynak és hogy van-e tudomása neki is erről a dologról, amiről én biztos adatok alapján meggyőződtem. Ismételten kérem és követelem tehát, hogy ezt a kérdést a minister ur sürgősen szabályozni szíveskedjék. Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Következik ? Kontra Aladár jegyző: Erühwirth Mátyás! Frühwirth IVIátyás : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A közellátás terén két hatalmas problémával állunk szemközt nemcsak itt Magyarországon, hanem az egész világon. Az egyik a kenyérrel, a liszttel való ellátás, a másik a közönségnek tüzelőanyaggal, szénnel és fával való ellátása. A lisztkérdést a közélelmezési minister ur, ugy gondolom, az ő rátermettségével részint már megoldotta és az egész közönség bizalommal nézi azt a munkát, amely a közélelmezési ministeriumNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. ban abból a célból folyik, hogy a kenyérkatasztrófától ezt az országot megmentsék ; itt van azonban a másik kérdés : az orzságnak tüzelővel, fával és szénnel való ellátása, amely kérdésnek réme furcsa árnyékot vet előre, amiért is sürgősen szükségessé válik, hogy a kormány ne csak az eddigi terveket hajtsa végre már a közeljövőben, hanem szükséges az is, hogy azonnal akcióba lépjen és a közeli télre való tekintettel a szükséges fa- és szénmennyiséget előteremtse. Leveleket kapok a vidékről, hogy a pékek kénytelenek beszüntetni a kenyérsütést azért, mert még az ahhoz szükséges tüzelőfát sem tudják megszerezni. (Mozgás jobbfelől.) Kémes, ha az ember elgondolja, hegy 2—3 éve este tiz órakor odaálltak már az emberek a Keleti- és a Józsefpályaudvar elé csak azért, hogy másnap 5 kiló szenet kaphassanak. E tekintetben újból a legrettenetesebb perspektívák nyílnak meg Budapest és környékének közönsége előtt, (Ugy van ! jobbfelől.) ezért a kormánynak minden energiájával azon kell lennie, hogy ezt a kérdést a közönség szempontjából meg tudja oldani. Hónapokon keresztül fához lehetett jutni a nyár folyamán, de eljött az ideje annak, amikor a kereskedők egy nagy része érezte és tudta, hogy a fának és a szénnek ára horribilis módon felszökhet, és ezért visszatartották óriási anyagukat és a magyar közgazdasági életben szokássá vált közgazdaságig betyárizmussal összehalmozták az árukat, úgyhogy konstatálhatjuk, hogy ma a kiskereskedőknél egy darab fa nincsen, ellenben a nagykereskedők raktárai tele vannak, várva az uj, magasabb árak .megállapítását. Budapesten a háztartásokhoz, a főzéshez szükséges néhány kiló fát sem lehet megszerezni, mert a nagykereskedők mind azt várják, hogy a faárak emelkedjenek. A sajtóban lansziroztatják a híreket különféle faérdekeltségek, hogy a fát lehetetlen annyi költséggel előállítani, amennyit az árvizsgáló-bizottság megállapított, magasabb árakat kell tehát mégállapitani, mert a 130 és 140 koronás faárak mellett még mindig nem lehet fát kapni, 180 koronás árban azonban annyi fa van Budapesten, amennyi csak kell. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ha szociális szempontból nézzük a fa árát, meg kell állapítani, hogy a legnagyobb katasztrófa vár reánk, ha a következményeket is figyelembe vesszük, mert 180 K-s faár mellett hogyan tudja majd egy 1500 vagy 2000 K-ból élő hivatalnok vagy munkásember az ő egész havi jövedelmének egynegyed részét fára elkölteni, hogy azért csak annyi tüzelőanyagot kapjon, ami épen az ételnek — az ebédnek s a vacsorának — megfőzéséhez elég, hogyan tudja még biztosítani magának a kenyeret, a ruházkodást és az egyéb szükségeseket ? Ezért ennek a fontos kérdésnek a felvetésével bátor vagyok a következő interpellációt intézni az igen t. ministerelnök úrhoz (olvassa) ; 42
