Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-102

À Nemzetgyűlés 102. ülése 1920. évi szeptember ko 15-én, szerdán. 323 Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék erre vonatkozólag valami rektifikáló nyilatkozatot tenni, mert én ilyen nyilatkozatot soha sem tettem. Fangler Béla: Szívesen megteszem. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister; Ami már most János Andor ügyét illeti, a következőket van szerencsém előadni. Kassán a múlt év folyamán megjelent egy röpirat »Mi történik Magyarországon« címen. Ez gyalázta az itteni viszonyokat, izgatást, lázitást tartalmazott és épen ezért a szerzője ellen feljelentés folytán a budapesti kir. ügyészségnél megindult az eljárás. Minthogy azonban őt sehol sem tudták megtalálni, az eljárás ezen stádiumában a budapesti kir. törvényszék 'nyomozólevelet bocsátott ki. A nyomozólevélben -— amint méltóztatnak tudni — a törvényszék az illető felkutatását és előállítását rendelte el, de János Andort egyelőre megtalálni nem tudták. Ebben a stádiumban volt az ügy, amikor a folyó év - augusztus havában a katonai bíróság előtt tanuként jelent meg ez a János Andor. Augusztus 13-án hallgatták ki. Amikor ezt a rendőrség, illetőleg az a detektív, akinek János Andor felkutatása ki volt adva, a lapokból megtudta, természetszerűleg azonnal intézkedett az iránt, hogy őt letartóztassák és előállítsák. Ez bekövetkezett augusztus 16-án, de nem ugy, amint emiitették, hogy magán a tárgyaláson, tanuként való kihallgatása után, hanem három nappal később megfogták, ugy látszik, tényleg a katonai bíróság épülete körül, vagy épületében, és előállították a királyi ügyészségnél. A királyi ügyészség most már megkezdte ellene a nyomozást és indítványokat tett a vizsgálóbírónak kihallgatások iránt. Ezek meg is történtek, azonban negativ eredménnyel végződtek, nem lehetett semmiféle bizonyítékot szerezni arra nézve, hogy ezt a cikket tényleg János Andor irta volna. Ennek következtében az ügyészség kénytelen volt az eljárást megszüntető indítványt tenni a bíróságnak. Az ügyészség azonban látta, hogyha ebből az ügyből kifolyólag nem is lehet eljárást indítani János Andor ellen, az ő egész egyénisége, az Ő egész viselkedése olyan, amely az államra és a társadalomra nézve igenis káros és épen azért az ő internálása iránt vélt intézkedést tehetni, illetőleg eziránt az arra hivatott hatóságot : az államrendőrség főkapitányát megkereste. Épen azért az ügyész, mikor a vizsgálóbírónál az indítványt megtette arra vonatkozólag, hogy az eljárás szüntettessék be, egyidejűleg azt a megjegyzést is tette, hogy kéri a vizsgálóbírót, hogy az összes iratokat közvetlenül az előadóhoz, hozzá, visszajuttassa. Azonban ez a megjegyzés sajnálatosképen nem volt eléggé világos, és a vizsgálóbíró, amikor az ügyet nézte a sok ügy között és látta, — aki biró volt, mindenesetre fogja ezt tudni — látta, hogy itt egy Ugy van, amelyben az ügyészség megszünteti az eljárást és ez az ügy kikerül most a bíróság kezéből, — tehát elintézte ugy, hogy az eljárás megszüntetendő és az egész ügyet átadta az ügyészségnek és igy az a soros ügyészhez is került. Itt tehát egy kis hiba történt abban a tekintetben, hogy az ügy nem az előadóhoz került vissza, aki időközben már elkészítette a megkeresést a főkapitányhoz, amit akkor, amikor az ügy hozzá visszakerült volna, intézett volna mindjárt a főkapitánysághoz, egyidejűleg a kiszabaduló terhelt átkisérése mellett. Minthogy azonban az előadó ügyész megjegyzését, hogy t. i. az iratokat és az ügyet az intézkedései után visszakéri hozzá, az előadóhoz a vizsgálóbíró, ugy látszik nem vette eléggé észre, nem vette észre, hogy mit akar ez jelenteni, és a soros ügyészhez jutott az ügy, a soros ügyész pedig mindig egy inspekciós ügyész, akinek nincs fogalma az összes ügyekről, és csak intézi az aznap előforduló sürgős dolgokat és aznap előforduló szabadonbocsátásokat, ez, miután hozzákerült az ügy és látta, hogy az illető szabadlábra kell helyezni, minden további nélkül szabadlábra helyezte. Mikor másnap az ügyészség vezetője a szabadlábra helyezendők neveit olvasta, akkor szemébe tűnt a János Andor neve, akire néz,ve épen az ő intézkedése folytán kellett az előadónak az internálási megkeresést a főkapitányhoz intézni. Látta, hogy itt valami hiba van, de rögtön intézkedett telefonon a főkapitányságnál, hogy sürgősen tartóztassák le János Andort, mert egy ilyen megkeresés van útban, hogy az internálása ügyében intézkedjenek. Sajnos, már késő volt

r mert János Andor, amikor szabadlábra helyezték, azonnal ellépett. Ereky Károly : Tévedések vígjátéka ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Már most, hogy ez a tévedés hogyan következett be . . . Ereky Károly : De tévedés volt ! Be méltóztatik ismerni? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Igen, itt egy sajnálatos tévedés történt, és arra nézve, hogy ez milyen fokú, szigorú, vizsgálatot rendeltem el, és abban az esetben, ha én azt látom, hogy nem tisztán jóhiszemű, minden emberrel megtörténhető elnézés fordult elő, nem volt elég figyelem, vagy pedig, aszerint hogy mit állapit meg a vizsgálat, hogy vájjon itt ilyen elnézés, avagy tudatos és rosszhiszemű dolog történt-e, aszerint fogok eljárni. Ezt vagyok bátor tisztelettel bejelenteni. (Helyeslés.) Ereky Károly : Ez a helyes álláspont ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Ami az interpelláló képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy felhívja az igazságügyminister figyelmét arra, hogy Paksy János is ugyanigy el fog menni . . . • 41*