Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-102

318 A Nemzetgyűlés 102. ülése 1920. évi szeptember hó 15-én, szerdán. egypár megjegyzést tenni, mert köztünk a differencia, — mint méltóztattak hallani — egyáltalában nem elvi, hanem tisztán csak spe­kulativ, illetőleg pénzügyi differencia, amennyi­ben a t. minister ur azt hiszi, hogy a tőzsdei forgalom 0*3%-nál magasabb adózást nem bir meg, amivel szemben nekem az a tiszteletteljes véleményem, hogy az l°/o-os adózást is meg­birja,- ha az ingatlanforgalom elbírja az 5%-ot. ( Ugy van,! balfelöl.) Voltam bátor a vita folyamán felhozni egy pár példát, amellyel ad oculos demonstráltam, hogy ez a tőzsdei forgalom valamivel többet megbír, mint amennyit a minister ur neki imputai. Voltam bátor eredeti elszámolóleveleket olvasni fel, amelyekből kitűnt, hogy 460 — 500 koronás költségeknél, amennyit a félnek a tőzsdei forgalomnál felszámítanak, az állami adó egy esetben 4 K 60 fillér, egy másik esetben pedig csak 15 korona volt. Bocsánatot kérek, ha egy üzlet megbír 400 korona költséget, kiadást- és ebből állami adó csak 4 K 60 fillér, a többi pedig bankjutalék, ügynöki jutalék, zsíró, stb. címén lesz elszámolva, akkor én nem tudom megérteni, hogy a 400 koronához miért ne lehetne még hozzáütni 100 koronát állami adó címén, (Ugy van! balfelöl.) és miért károsodjék az állam ily nagy összegekkel azoknál az ügy­leteknél, amelyeket a bankok és a börzeügynökök oly igen jól tudnak lefölözni. (Ugy van! bal­felöl.) Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a mélyen t. minister ur érvelése által meggyőzve érezném magamat, ezért kénytelen vagyok indítványomat fentartani és újból kérni, hogy az igazsághoz és méltányossághoz híven azt elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés bal­felöl. Zaj.) Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nem­zetgyűlés ! Gaal Gaszton t. képviselő ur ugy a pénzügyi bizottságban, mint itt is számtalanszor elmondta már ezt az indokolást, amely tetszetős és helyesnek látszik, ha valaki nem tekint mélyebben a dolgok meritumába, de nem állja meg helyét, ha objektive járunk el. Mert egé­szen más lapra tartozó dolog az, hogy mit szá­mítanak fel a, bankok és az ügynökök, ha a bankok annyival többet számítanak fel, azt másképen kell elintézni. Ép ugy nem lehet aszerint törvényt hozni és illetékeket megszabni, hogy a bankok mit számítanak fel, mint ahogy nem lehet az ingatlanforgalomnál tekintetbe venni azt, hogy az ügynök mit kap, pedig lehet, hogy valamely ingatlan eladásánál az ügynök kapja a vételár egy igen nagy részét, azért még sem jut eszébe senkinek, hogy ezen az az alapon arányitsa a törvényhozást. Gaal Gaszton : Arról van szó, hogy meg­birja-e a tőzsde. Ereky Károly : Ez nem pártkérdés, hanem az igazság kérdése. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Lehet, hogy a képviselő ur meg van győződve, hogy a tőzsde az általa proponált kulcsot is megbírja, ez azokban rám nincs befolyással, mert én, aki talán többet foglalkoztam a közgazdasági élet különböző ágazataival, őszintén mondhatom, hogy nem hiszem, hogy a tőzsde ilyen jelentékeny lést megbírhasson, s azt hiszem természetes, hogy, mert ezt nem hiszem, nem is vagyok hajlandó megcsinálni ezt az emelést. A törvényhozásnak kötelessége mérsékletet tanúsítani, kötelessége óvakodni attól, hogy kísér­letezésekbe bocsátkozzék csak azért, mert épen a tőzsdéről van szó. Mert ez a kérdés lényege. Ami pedig az ingó- és ingatlanforgalom parifikálását illeti, — amit számtalanszor hal­lottunk Gaal Gaszton t. képviselő ur részéről — ez olyan abszurdum, amelyet az, aki komolyan foglalkozik közgazdasági kérdésekkel, el nem fogadhat. Az értékpapír rendeltetése, hogy minél gyorsabban forogjon; ha azt méltóztatik parifi­kálni egy ingatlannal, amely talán csak egy emberöltőben egyszer változtatja gazdáját, — aminthogy kívánatos is, hogy ne képezze folytonos fogalom tárgyát — akkor ez az összehasonlítás valóban nem nyújt komoly alapot számomra, hogy megváltoztassam az én javaslatomat. Es amikor belemegyek abba, hogy az illeték egy további tizedszázalékkal felemel­tessék, akkor valóban mondhatom, hogy el­mentem a lehetőség legvégső határáig, ami, azt hiszem, hogy nem fog még ártani a tőzsde forgalmának és nem fogja kihajtani azt a forgalmat a legális,. ellenőrizhető helyé­ről a zugkávéházakba és esetleg nem hajtja ki az országból, aminek főleg olyan országban, mint aminő Magyarország, igen nagy hátrá­nyai volnának, mert nagy érdekeink forognak kockán a magyar tőke szempontjából más irá­nyokban is, nemcsak a megmaradt ország­részekben. Részemről kérem, hogy ne méltóz­tassanak ilyen kísérletezésbe belemenni és méltóztassék a javaslatot az én módosítá­sommal elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister: •T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről is kény­telen vagyok azt az álláspontot honorálni, ame­lyet a pénzügyminister ur elfoglal. (Helyeslés a középen.) Azt hiszem, hogy a pénzügyminister ur már tulment azon a határon, amely meg­engedhető ama komoly, nagy célok szempontjá­ból, melyeket itt szem elől téveszteni nem lehet. Soha nem volt olyan fontos a tőzsde működése, mint épen most. (Igaz! Ugy van! a középen.) Ha olyan törvényeket hozunk, amelyekkel a tőzsdei üzletet más országokba, a szomszédos országokba tereljük, amelyek nagy áldozatok árán akarnak börzéket teremteni és a forgal­mat maguk felé terelni, nem azért, hogy ebből a forgalomból nekik bevételük, vagy direkt hasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom