Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-91
21 A Nemzetgyűlés 91. ülése 1920. évi augusztus hó 25-én, szerdán. brutális, érzéketlen, az erkölcsi élet és szempontok iránt kevésbé fogékony embert fogunk csinálni, mert akit egyszer megvertek és aki tudja, hogy ő a 10—15 vagy 20 bottal kétévi börtönt vált meg, az minden skrupulus nélkül fog elkövetni bűncselekményeket, nem törődik vele, hiszen azt a kis fájdalmat, amelyet orvos jelenlétében a legnagyobb kímélet alkalmazásával rámérnek, el fogja szenvedni. Nevetni fog az eseten, Dinich Vidor : Direkt preparálják őket ! Rupert Rezső : Nekünk magyaroknak van még komolyabb érvünk is, amely a mi hazafias szentimentalizmusunkat kell hogy foglalkoztassa : az, hogy a tőli|nk elrabolt területeken 'az idegen hordák, áz oláhok, a csehek, a szerbek anélkül, liogy náluk a botbüntetés intézményesen be volna hozva, a mi véreinket botozzák és ezek majdnem naponkint a világ fórumához folyamodnak, hogy őket ilyen kulturátlan módon kezelik, ők egy kulturországnak voltak a tagjai, polgárai valamikor. Most ilyen brutális módon fenyitik meg őket, ellenük a kultúrával ellenkező büntetésnemet alkalmaznak. Dinich Vidor: De ártatlanul, a magyarságukért ! Rupert Rezső : Vájjon milyen hatása lesz a mi véreink memorandumának arra a külföldre, amely viszont azt látja, hogy mi a botbüntetést intézményesen behozzuk? ( Ugy van! jobbfelöl.) Azt mondja ennek a Háznak egyik legillusztrisabb tagja, nem ugyan idebenn, hanem kívül a fórumon, hogy a süket ember az nem hall, arra hiába kiáltasz rá, hogy ember! azt fizikailag kell arra ébreszteni, hogy te ember vagy. T, Nemzetgyűlés ! Azzal, hogy ezt a süket embert fizikailag érintem és ébresztem az ő emberi mivoltának tudatára, nem gyógyítom őt meg, az az. ember süket marad továbbra is, de ha megütöm, ha a vesszőhöz hozzászoktatom, akkor később már azt a vesszőt sem fogja észrevenni, érezni, és akkor azt azt az embert azzal a kiáltással, hogy ember ! már sohasem tudom megállítani. (TJgij van! Ugy van! jobbfelöl) T. Nemzetgyűlés! A kultúra, a civilizáció és nemzetemnek reputációja szempontjából is, — deres alatt eleget sorvadt már ez az ország, — tehát történelmi szempontból is arra az állás 1pontra helyezkedem, hogy ezt a javaslatot semmi körülmények között el nem fogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldahfi.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! A képviselő ur beszédében a következőket mondotta (olvassa) : »Volna még egyetlen reménysége az igazságügyi kormányzatnak, az, hogy hiszen Dániában 1905ben behozták a botbüntetést. Bródy Ernő t. képviselőtársain foglalkozott már azzal, hogy miképen történt ez. Beszéde közben igen szenvedélyes közbeszólásokat. és izgatottságot váltott ki, amikor ő rámutatott arra, hogy ez egy olyan igazságügyminister iniciálása volt, akit később sikkasztásért elitéltek. A Nemzetgyűlés egyes tagjai kérdezték, hogy micsoda összefüggés van ennek felemlítése és a botbüntetés közt, de én azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy igenis, annak az Alberti igazságügyministernek a lelkületében volt a hiba, olyan hiba, hogy csak ő, aki később sikkasztásra is tudott vetemedni, nyújthatta be a dán törvényhozáshoz ezt a törvényjavaslatot«. Ez semmi más, mint egy ténynek megállapítása, amelyből a konklúziót a t. képviselő ur nem vonta le, nem is akarta levonni. ( Ugy van! jobbfelöl.) Félreértésekre adhat azonban okot az, hogy ezt csak oly minister teheti, aki- bizonyos lelkületi defektusban szenved. Azt hiszem, ez nem volt a képviselő urnák szándéka, és kérem, hogy ilyen nyilatkozatot tegyen. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Épen az volt a szándékom, hogy rámutassak arra, hogy még a törvényhozásnál is előfordul az, hogy valami beteges irányzat vesz rajta erőt, és én azt, hogy Dániában a nyugalom idején különös szükség nélkül a botbüntetést behozták annál a művelt dán népnél, nem tudom a nép hibájául felróni, hanem annak tulajdonítom, hogy. olyan iniciálé akadt, aki* őt erre az útra vezette, felhasználva az ottani törvényhozásnak pillanatnyi hangulatát. Én csak arra figyelmeztetem ezzel kapcsolatban az igazságügyi kormányzatot, hogy esetleg egy kellemetlen összehasonlításról lehet szó. Távol áll tőlem, hogy én ezt az összehasonlítást megtegyem, ez mindenesetre távol áll tőlem különösen a mi szelidlelkü, jólerkü igazságügyministerünkkel szemben, akivel szemben kénytelen vagyok azt is konstatálni, hogy csak danmózus örökségként vette át ezt a javaslatot. A legteljesebb mértékben távol állott tehát tőlem ilyen összehasonlítási szándék. (Helyeslés jobbfelöl. ) m Elnök : Én is igy fogtam fel és csak ép azért, hogy félreértés ne legyen, kértem a képviselő urat, hogy nyilatkozzék. (Helyeslés.) Az igazságügyminister ur egy törvényjavaslatot kivan beterjeszteni. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém benyújtani egy törvényjavaslatot az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt kinyomatni, szétosztatni és tárgyalás és_ jelentéstétel végett az igazságügyi bizottságnak kiadni. Elnök: Az osztályok mellőzésével? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Igen. Elnök: A törvényjavaslat az osztályok mellőzésével kiadatik az igazságügyi bizottságnak tárgyalás és jelentestétel végett. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.)
