Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

A Nemzetgyűlés 101, ülése 1920, évi szeptember hó 14-én } kedden. 297 somnak tulaj donképeni gerince — hogy az állam hibás pénzügyi politikával ne tegye lehetetlenné azo­kat az erőforrásokat, amelyekből táplálkozik és minden közgazdasági ágnak mérjen, de mérjen egyforma mértékkel. Amikor tehát nevem az a felfogásom, hogy egyik közgazdasági ágat sem sza­bad a másik rovására bántani, ugyanez a felfogás vezet akkor is, amikor a tőzsdéről van szó és eszem­ágában sincs olyan javaslatokkal előállani, amelyek a tőzsdei forgalmat, melynek szükségességét magam is elimerem, bár annak csúnya részét, a játékos részt elitélem, — mondom, eszemágában sincs olyan javaslatokkal előállani, amelyek a tőzsdei forgalmat megbénitanák. Nekem, szemben a mélyen tisztelt minister úrral, az a meggyőződésem •— és ezt a múltkor egy pár felolvasott elszámolólevéllel már illusztráltam — hogy a tőzsdei forgalom minden veszedelem nélkül megbir egy magasabb adózta­tást is, mint aminő adóztatásban a tisztelt minis­ter ur azt javaslatában részesiteni kivarrja. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Nem tehetek róla, de engem a minister ur felszólalása sem győ­zött meg felfogásom helytelenségéről. Ma is kény­telen vagyok azt vallani, hogy a tőzsde valamivel többet is megbir. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Egyéni vélemény ! Gaal Gaszton : Igen, ez egyéni véleményem, amelyet — mint mondtam — a múltkor támogat­tam egy pár felolvasott elszámolólevéllel, most pedig egy más olyan körülménnyel leszek bátor megtámogatni, amely körülmény bizonyára nem kerülte el a mélyen t. minister ur figyelmét sem. Nem olyan nagyon régen történt, t. Nemzet­gyűlés, hogy a tőzsdei forgalmat, illetve életét valaki igen komolyan megadóztatta. Egy napon 560 millió koronát emelt ki a budapesti tőzsde zsebéből és a budapesti tőzsdének még csak a szeme sem rebbent meg, annyira nem, hogy még gazdája sem akadt az 560 milliónak. Minden ment tovább, mintha ezt az 560 milliót el sem vitték volna. Bizonyára méltóztatik ugyanis emlékezni még Jellinek Morton közgazdász úrra. (Derültség.) aki a budapesti tőzsdéről egy napon 560 millió koronát vitt el. Ugron Gábor : De nem a tőzsdéről Î Sohasem volt a tőzsdén ! Gaal Gaszton : Es ez egyáltalában nem ártott a tőzsdének. Egy olyan intézmény, amely 560 mil­lió koronának egy napon való kiemelését szemreb­benés nélkül el tudja viselni. . . Simonyi-Semadam Sándor: Nem a tőzsdéről, •hanem egyes emberek zsebéből. Gaal Gaszton; Azokéból, akiknek zsebéből majd az adó is megy — a játékosokéból ! S.ha ezek ezt szemrebbenés nélkül megbírták egy napon,, akkor sehogyan sem birom megérteni, hogy azt az 1 %-os adóztatást, amit én leszek bátor a minister ur 0.2 %-os adóztatásával szemben ajánlani, egy egész esztendőn át épen olyan egészséggel ki ne Vrnák. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Tetsze­tős, de teljesen ham : s argumentáció ! Gaal Gaszton: Meglehet, hogy hamis, de én gyakorlati ember vagyok, aki nemcsak teóriákból szoktam megítélni az életet, hanem a gyakorlati • példák és közvetlen tapasztalásaim szerint. Simonyi Semadam Sándor: De .ténybeli téve­désben van ! Gaal Gaszton: En megengedem, hogy a teóriák­ban a mélyen t. minister urnák teljesen igaza van, de hogy a gyakorlati élet azt bizonyltja, hogy a tőzsne valamivel többet is elbir, mint amennyit a minister ur kontemplál, azt ugy hiszem, a fel­hozott példákkal igazoltam. (Zaj balfelől.) Mélyen t. Nemzetgyűlés) Nem kívánok to­vább visszaélni türelmükkel. (Helyeslés balfelől.) Azokra a reflexiókra, amelyekre szükségesnek tar­tottam, megtettem a magam helyreigazító észre­vételeit, köszönetet mondva a melyen tisztelt nemzetgyűlés szives türelméért, felszólalásom foly­tatásától elállók.. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Szabó József képviselő ur a házszabályok 215. §-a értel­mében személyes megtámadtatás címén szót kér. A szó őt megilleti. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Gaal Gasz­ton képviselő ur a pénzügyminister ur beszéde alatt kozbeszólásként olyan kijelentést tett, amit szó nélkül nem hagyhatok. Amikor a pénzügy­minister ur azt mondta, hogy voltak, akik részesül­tek abban a szerencsében, hogy földbirtokot örö­költek, akkor én azt mondottam Gaal Gaszton képviselő ur közbeszólására, hogy Gaal Gaszton szabadulni szeretne a birtokától ! Gaal Gaszton' képviselő ur közbeszólva azt mondta : Sokkal jobb uradalma van Szabó elvtársnak, mint ne­kem. T. Nemzetgyűlés ! Én mindenekelőtt vissza­utasítom Gaal Gaszton urnák ezt a kifejezését, mert én nem vagyok elvtárs, ezt kikérem magam­nak. Azonkívül is itt a képviselőházban tudtommal nem elvtársak vannak, hanem képviselők, (Igaz ! Ugy van !) és ezt Gaal Gaszton képviselő urnák is módjában \ 7 olt hosszú parlamenti gyakorlata alatt megtanulni. Ami peoig a ő gazdaságát illeti és az enyémet, mélyen t. Nemzetgyűlés és t. kép­viselő ur, én hajlandó vagyok cserélni önnel, vagy pedig, ha ugy gondolja, hajlandó vagyok fel* ajánlani az én vagyonomat, ha ön is hajlandó engem e téren követni. Elnök: Szólásra senki sincs feljegj^ez ve. Követ­kezik a határozathozatal. Felteszem a kérdést. Mél­tóztatnak-e a törvényjavaslat címét az igazságügyi és pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem ? (igen f) A törvényjavaslat címe elfogadtatott.­Következik az 1. §. Szabóky Jenő jegyző (olvassa a törvényjavas­lat 1. %-át, amely hozzászólás nélkül változatlanul elfogadtatih. Olvassa a 2. %-t). Elnök : Az előadó ur ki/án szólni. [ '

Next

/
Oldalképek
Tartalom