Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-101
291 A Nemzetgyűlés, 101. ülése 1920. évi szeptember hó lé-én, kedden. Gaal Gaszton: Ezen kinövések ellen tiltakoztam akkor is; tiltakoztam az ellen, hogy bárkinek jogában állana ilyen tenorban követelődzni, pláne akkor, — és itt mutattam rá a dologra — amikor jogilag az a viszony, amely a tisztviselők és az ország között van, szerintem ma is az, hogy — amint azt a múltkor kifejtettem — ezt az országot jogilag kötelezni arra, hogy a nagy Magyarország összes tisztviselőit eltartani legyen kénytelen, nem lehet. Ezt a t. képviselő urak közül tudományosan vagy jogilag egyetlenegy sem cáfolta meg. Taszler Béla : Vannak azonban erkölcsi obligók is ! Gaal Gaszton : Ezt én épugy érzem, mint a mélyen t. képviselő ur. (Felkiáltások balfelöl : Nem látjuk!) De ha erkölcsi obligé van, a Nemzetgyűlés minden tagjában kell hogy legyen erkölcsi obligó az ország egyetemes érdekeivel szemben is. Taszler Béla : Minden termelőosztállyal szemben egyformán ! Gaal Gaszton : Ha a termelőosztályokat elviselhetetlen terhekkel munkaképtelenné teszszük, akkor ezzel az országot tettük tönkre és akkor a termelőosztályokkal együtt tönkremegy a 250.000- tisztviselő is. Weiss Konrád ; Azért minden társadalmi osztályt harmóniába kell hozni. Gaal Gaszton : Foglalkoznom kell Ernst Sándor t. képviselő ur felszólalásával is, akinek — őszintén megvallom — elolvastam a beszédjét, de azt a rám vonatkozó részében nem értem meg és nem tudom, hogy tulajdonkép mit akart mondani ? De kénytelen vagyok foglalkozni vele, mert olyan dolgokat ad a számba, amelyeket a magam részéről el nem vállalhatok. Méltóztassanak megengedni, hogy kikeressem. Ernst Sándor t. képviselőtársam a beszédemre reflektálva azt mondotta : (Olvassa.) »G-aal Gasztonnak a legnagyobb hibája, hogy ő a saját maga dolgainak és a saját maga foglalkozásának oly rendkívüli kivételes helyzetet óhajt biztosítani ma is, és múltkori beszédében is azt mondta, hogy a gazdák képviselik az egyetlen termelőosztályt.« Én ezt nem mondottam, mert én, aki közgazdasági kérdésekkel nemcsak foglalkozom, de a gyakorlati foglalkozásom is egyik közgazdasági ág, tisztában vagyok azzal, hogy nemcsak a gazdák képviselik a termelő osztályt. Én csak annyit mondottam — és ezt fenn is tartom — hogy a mai időkben, a mai helyzetben az összes közgazdasági ágak közül egyedül a mezőgazdaság &e, amely zavartalanul működik s amely még termel. Ezt nemcsak én állítottam, hanem a t. túloldal szónokai is, akik iparos-érdekből felszólaltak s egyik a másik után konstatálta azt, hogy az ipar teljesen pang, alig-alig történik valami. Azt pedig, hogy a kereskedelem pang, nem is kell felszólalásokkal konstatálni, mert hiszen épen azt hibáztattam és részben azért támadom a kormány politikáját, hogy a kereskedelem tevékenységét kormányzati beavatkozásokkal teljesen megbénítja. Azt mondotta még Ernst t. képviselőtársam, hogy én a szabadkereskedelmet csak a gabonára vonatkozólag értettem, vagyis, ugy állítja be Ernst t. képviselőtársam a felszólalásomat, mintha én a szabadforgalmat csak a gabonaelárusítás terén követeltem volna, öriási tévedés ez, t. képviselőtársaim, mert én a szabadforgalmat .az egész vonalom követelem. Azt vallom, és ebben a hitemben és tudásomban engem még senki meg nem cáfolt s az ellenkezőjéről meg nem győzött, hogy : egy nemzet közgazdaságának a kereskedelem a vérkeringése, s ha ezt a vérkeringést bárhol lekötjük, ebből a nemzet közgazdasági életében csak stokkungok, részleges gutaütések keletkeznek, ha pedig ez a lekötés tartós és állandó marêd, az egész nemzet közgazdasági életének halála fog bekövetkezni. Azt mondotta még Ernst t. képviselőtársam,* hogy nem tudja, honnan veszem én az 1600 koronás piaci árakat. Hiszen talán ez ellen védekezni sem kellene ; semmi mást nem kell mondanom, csak azt, hogy Franciaországban 120 frank egy métermázsa búza, Svájcban ugyanennyi, Németországban pedig márkában kifejezve, hirtelen nem tudnám megmondani. Egyszerű kalkulus dolga, hogy a világpiacon a mi koronánkra átszámítva mit fizetnek a gabonáért. Ha Ernst t. képviselőtársam azt a fáradságot veszi magának, hogy ezeket az árakat átszámítja, rögtön tisztába jön azzal, hogy honnan veszem az 1600 koronás árakat. Megjegyzem, hogy bizonyos tekintetben az 1600 koronás árak egyáltalában nem is állnak meg, mert például csak zabért Bécsben a mai napon 3000 koronát fizetnek mm-ként T kap pedig érte a magyar gazda, ha egyáltalában el tudja adni, 650 koronát. Azt mondja Ernst t. képviselőtársam, rólam beszélve, hogy »az ő modorában könnyen odavetve mondja, hogy 30—10.000 koronát könnyen megkeres egy ipari munkás. így mondotta Gaal Gaszton szórói-szóra.« Nagy tévedés ez is, mert nemcsak hogy szórói-szóra nem igy mondottam, de ilyet egyáltalában nem is mondottam. Megemlítettem azokat a kereseti ágakat, melyekben különösen a kisipari segédmunkások azok, alak igenis sokat keresnek és akik dacára a horribilis keresetüknek, az adózás alól. teljesen mentesek. Szabó József (budapesti) : Mondta, hogy 30—40 ezer koronát keresnek. (Zaj.) Gaal Gaszton : Mondtam, de én nem beszéltem az ipari munkásokról általában, hanem csak egyes kategóriákról,' ezeket meg is neveztem, és ezekre a kategóriákra vonatkozólag minden állításomat fenn is tartom, Végül van itt egy passzus Ernst t. képviselő' társam felszólalásában, amelyet egyáltalában nem vagyok képes megérteni és majdnem azt vagyok hajlandó elhinni, hogy itt valami értelemzavaró sajtóhibának kellett becsúszni. Azt mondja Ernst t. I képviselőtársam : »Gaal Gaszton képviselőtársam