Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

A Nemzetgyűlés 101, ülése 1920. .évi szeptember hó lé-én, kedden. 295 beszél az értékpapirforgalomról és a tőzsdéről. Azt mondja Gaal Gaszton, hogy a tőzsdepiac és ' maga a tőzsde meg fog bénulni, el fog sorvadni és el fog néptelenedni. Azt mondja Gaal Gaszton, hogy a tőzsdének milyen rendkívüli nagy nemzeti hivatása van: az, hogy kihasználja a külfölddel szemben azokat az árfolyamkülönbözeteket, amelyek külföldön és Budapesten vannak. Azt mondja továbbá, hogy mindinkább növekszik a meddő mozgótőke, ezért az egész javaslatot antikapitalisztikusnak tartja és azt ajánlja a kormánynak, hogy súlyosabb adónemekkel ne akadályozza a tőzsde működését.« > Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nemcsak a naplóra, de mindazokra, akik jelen voltak, hivatkozom, hogy mondtam-e ezeket vagy ennek épen az ellenkezőjét ? A minister urnák ilyen érvelésével szemben állitottam fel azt a tételt, hogy a tőzsde igneis nagyobb terheket is megbir, ennélfogva a tőzsdét jobban kell megadóztatni és én ettől abszolúte nem féltem a tőzsdének sem a forgalmát, sem az exisztenciáját. Ernst t. képviselőtársam ennek homlokegyenest ellenkezőjét adja a számba. Mindezeket csak azért kivántam és tartottam szükségesnek rektifikálni, mert hiszen itt ténybeli állitásokról van szó, melyeket ha teljesen szó nélkül hagyok, — végtére is : Qui tacet, consen

tire videtur — azt mondhatnák rólam, hogy elismerem ezeknek az állításoknak a valódiságát. Mélyen t. Nemzetgyűlés 1 Ennél a felszólalásomnál kénytelen vagyok kitérni a minister urnák beszédemre tett észrevételeire is, amennyiben a t. minister urnák egy-két, személyes vonatkozású megjegyzése is volt s egypár olyan ténybeli állítása is, melyre kénytelen vagyok a magam tiszteletteljes észrevételeit megtenni. Azt méltóztatott mondani a t. minister urnák, hogy az az elmélet, hogy a kis Magyarország nincs kötelezve a nagy Magyarország összes tisztviselőit eltartani, Lust kandi-teória, tehát az a. n. Verwirkungs-elmélet, — gondolom, igy méltóztatott „érteni — hogy a tisztviselők eljátszották játékukat, és Lustkandl szerint Magyarország eljátszotta szabadságát, vagy jogát, tehát be lehet kebelezni az összmonarchiába? (Nagy zaj és eUenmondások a baloldalon.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Másként. Gaal Gaszton : Akkor nem tudom, hogyan érti a minister ur ezt a kijelentést ? B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Azt mondtam : más állam. Gaal Gaszton: A mai Magyarország, sajnos, egy más állam, mint a régi Magyarország volt, — gazdasági tekintetben. (Nagy zaj (~s ellenmondások a baloldalon.) * B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Oh, nem ! Soha ! Weiss Konrád : Sohasem fogjuk elismerni ! Gaal Gaszton : Hiába nem ismerik el, mélyen t. Nemzetgyűlés, ez a szomorú tény, hogy gazdaságilag feltétlen más vagyunk, mint a régi Magyarország. (Nagy zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Nem jogilag ! Gaal Gaszton : Én gazdaságilag bizonyitottam azt, hogy ez a kis Magyarország gazdaságilag képtelen eltartani a tisztviselőket. (Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Szerződés köt. Simonyi-Semadam Sándor: Ez jogi kérdés és nem gazdasági. Gaal Gaszton : A $%i kérdés kétoldalú és én elhallgattam volna ezt a tényt, ha a minister ur nem beszélt volna arról, hogy itt kettős szerződés áll fenn állam és tisztviselő között ; erre kénytelen vagyok a minister urnák a tisztviselői esküformuláját felolvasni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Épen azt mondtam, hogy nem pusztán szerződés. Egészen más. Gaal Gaszton : Akkor nekem van igazam, mert ha nincs szerződés az állam és tiszt visel ő között, akkor eo ipso következik, hogy az a kis Magyarország, amely anyagilag képtelen a nagy Magyarország összes tisztviselőit eltartani, jogilag nem kötelezhető arra, hogy ezt megtegye. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: De kötelezhető ! Weiss Konrád : A vasutaskinevezés szerződés. Gaal Gaszton : Hát ha kötelezhető, akkor méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam azt az eskümuitát, amelyet minden tisztviselő letesz, és amelynek letételével kezdődik a tulajdonképeni jogviszony tisztviselő és állam között. A tisztviselői eskü igy szól : »Én X Y. esküszöm az élő Istenre hogy ő császári és apostoli királyi Felségéhez, őfelsége uralkodóházához, a magyar szent korona- országainak alkotmányához hű leszek.« Azt kérdezem a t. minister úrtól : hol van ez a fogalom a mai Magyarországban ? Hcl van -»őfelsége uralkodóháza« a mai Magyarországban ? Hol van »a magyar szent korona országainak alkotmánya« a mai Magyarországon 1 (Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Ez megvan ! (Felkiáltások a baloldalon : Szünetel ! Nem adjuk jel !) Gaal Gaszton : Azt mondja tovább az esküminta : »A törvényeket, törvényes szokásokat, rendeleteket, utasításokat és szabályokat megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatali titkot megőrzöm, a hivatalommal járó kötelességeket részrehajlatlanul, lelkiismeretes pontossággal és legjobb tehetségem szerint teljesítem. Isten engem ugy segéljen.« B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Most nem ez az eskü.. Más ! Simonyi-Semadam Sándor: Az esküben csak a kötelességek vannak, nem a jogok. Weiss Konrád : Nálunk a pragmatikában vannak.