Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-91
A Nemzetgyűlés 91. ülése 1920, menő törvényekkel, amelyek épen ezért végrehajthatatlanok. A botbüntetéssel is ugy lennénk. Sőt, ami az árdrágítást illeti, minthogy az ország lakosságának igen jelentékeny része, több mint -7 3-a olyan, akinek az árdrágitás érdeke, az árdrágítás valósággal ezek szolidaritásának oltalma alá kerül és az árdrágítással is ugy leszünk, mint a jövedéki kihágásokkal, az adóeltitkolással, a csempészett dohány élvezetével, megszerzésével és forgalombahozatalával, stb., hogy lassankint a' bűncselekmény rokonszenvet vált ki az emberekből és még ha igazságosan alkalmaztatik botbüntetés, — amint egyes esetekben ez lehetséges — akkor is az ország lakosságának nagy részénél az árdrágitás iránti gyűlölet és ellenszenv lassankint átváltozik a hűnösök iránt való sajnálattá és rokonszenvvé. A törvény megszegése pedig virtusia! Nem lehet tehát az ilyen nagy tömegekben előforduló visszaéléseket, amelyek tulajdonképen nem is visszaélések, hanem egyszerűen a gazdasági törvények munkájának eredményei, igy megtorolni, mert ha lehetne, akkor az államnak saját magán kellene ezt elkezdenie. (Ugy van! jobbfelől) Mert hogy mennyire nem a lényegest tartja a kormány szem előtt, arra példa az, hogy maga az állam drágít a legjobban. (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen, ha az én igen t. képviselőtársam, Szabó József — aki megérdemli, hogy a mai törvényhozás történelme nevét megörökítse — nem harcol azért, hogy a terményrendelet dolgoztassák át és. nem ment meg ezzel az országnak 320 millió koronát, akkor a t. kormány jóvoltából ennyivei többe került volna az ország kenyere. (Mozgás balfelöl.) Méltóztassék figyelembe venni, hogy ennek a 320 milliónak megspórolása egymagábavéve többet jelent, mint hogyha ezerszeresen és ezerszeresen alkalmazzák a botbüntetést. Avagy tessék megnézni a vasutakat. Hiszen a tarifák felemelése következtében a fának és a szénnek drágulása talán 1000°/o-os lesz, mert teljesen lehetetlen kibírni ma már azt, hogy valaki vasúton utazzék, vagy vasúton szállítson valamit, lehetetlen különösen a középosztálybelieknek, mert a személyi viteldíj 22-szeresen, sőt 24-szeresen, a fuvardíj pedig 37-szeresen, sőt 40-szeresen is megdrágult. Ernst Sándor : Hogy tartozik ez a tárgyhoz ? Rupert Rezső : Amikor igy látjuk, hogy maga az állam követ el árdrágítást és talán kénytelen vele, amikor látjuk, hogy a kormány nem mindenben a takarókosság elvei szerint jár el és épen ezért igen nagy jövedelmekre van szüksége és a jövedelmeket, sokak szerint igen sok esetben, nem egészen életbevágó célokra szedi be, amikor az árdrágításnak tehát takarékossággal s más módon való megakadályozása is lehetséges volna több eredménnyel, akkor a t. kormány ehelyett a mogyorófapálcával jön és ezzel akarja a bűnös életet útjában megállítani, a jogrendet is helyére billenteni. évi augusztus hó 25-én, szerdán, 23 Ereky Károly : Kétféle árdrágítás van : jogos és büntetendő ! Rupert Rezső: Amióta az árdrágitási törvény, mely a botot már kipróbálta, életben van, talán az egész országban egyetlen egy eset volt, amikor a botbüntetést alkalmazhatták. Vájjon érdemes-e akkor, amikor rendszeresen, szisztematikusan kell az« árdrágitás ellen védekezni, amikor azt intézményesen kell lehetetlenné tenni, amikor csak a kereslet és kínálat viszonyának rendezése az egyedül célravezető és amikor ezt a kérdés más utón megoldani nem lehet — mondom, vájjon érdemes-e akkor a mogyorófapálcával állani elő és arra törekedni, hogy ezzel pótoljuk az életet és irányítsuk a jogrendet — melyre különben is van elég eszközünk, — a maga útjában? (Zaj balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Arról is szó van ebben a törvényben, és ez megint mutatja, hogy mikor a praktikusság szembekerül a tudomány nyal, milyen sokat ér a gyakorlatiasság, hogy egy évig lehet alkalmazni ezt a törvényt. Ez az egy esztendő azonban egy félévet, vagy még annyit sem jelent, mert az eljárás megindulásától, pláne, ha gyilkosságról van szó, hosszú utón szalad végig, huzzák-halasztják azt százféleképen, s mire ki kellene szabni a büntetést, az egy évi határidő már lejárt, legtöbb esetben még az Ítélet sem- lesz ezen idő alatt meghozva. Minthogy pedig a büntetőtörvénykönyv 2. §-a szerint az Ítélethozatalig érvényben lévő büntetések közül mindig az enyhébb alkalmazandó, ennélfogva ha meg lesz is hozva az Ítélet, nem lehet azt végrehajtani, mert az egy év lejárt. Bátor vagyok utalni arra is, hogy az igazságügyi bizottság szövegezésében nem egy év, hanem nyilvánvalóan sajtóhibából 10 esztendő szerepel. Bródy Ernő: Sajtóhiba! Rupert Rezső: Nem mulaszthatom el azt sem, hogy rá ne mutassak arra, micsoda végtelenül komikus, nevetséges és gyermekes az az egész aktus, ahogyan ennek a botbüntetésnek végrehajtását elgondolják. Ott kell állani ilyen botbüntetés kiszabásánál az ügyésznek, a bírónak, egy orvosnak, akit ezért valószínűleg külön fizetni kell, és egy nagy színpadon nagy előadást rendeznek ott. Meskó Zoltán: Beléptidij mellett vagy anélkül? Rupert Rezső : Az orvos megállapítja, hogy mennyit bír ki az elitélt, hogyan bírja ki, közben, ha kettőt-hármat már ráütöttek és nagyon sivalkodik,megnézi,hogy a továbbiakat kibírja-e? Hát ez teljesen nevetséges, teljesen komolytalan, formájában is lehetetlen, az egész büntetőjogi igazságszolgáltatást teljesen naivvá tevő barbarizmus, minden haszon nélkül. Van még sok más szempont is. A jogrendszer vis'szahat az erkölcsökre. Ha rossz, ha brutális az a jogrendszer, akkor az erkölcsöket is brutalizálja, akkor egy erkölcsös, a civilizáció útjára terelt emberből mi is egy
