Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

290 A Nemzetgyűlés, 101. ülése 1920. állanak, és pedig azért, mert délelőtt olyan sokan járnak oda protekcióért, hogy dolgozni nem tudnak, s kénytelenek a délutánjukat, az estéjüket családjuktól elvonni és feláldozni a köznek, amit ők meg is tesznek évek óta és ezért soha egy fillért sem kértek és nem is kaptak. ( Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Gaal Gaszton : Túlórákért kapnak ! Ne tessék olyat mondani, ami nem áll ! (Zaj.) Nagyon helyes, hogy kapnak, de kapnak. Weiss Konrád : Kérem, nem értettem ! Gaal Gaszton ; Túlórákért kapnak ! Fangler Béla : De nem a vezető tisztviselők ! Weiss Konrád : Lehet, hogy most kapnak. Én nyolc esztendeig voltam egy elnöki osztályban, mindennap este 9 óráig voltam ott és soha egy fillért sem kaptam. Fangler Béla: Amig felmegy a ministeriumba, a 6 koronánál többet koptatja a cipőjét. (Derültség. Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. ) Weiss Konrád : Ezek a felszólalások nagyon alkalmasak arra, hogy a társadalmi ellentéteket kiélezzék. Mert hiszen a közszolgálati alkalmazottak ma mindig azt nézik, hogy az a társadalmi osztály, a gazdaosztály — amelyből a tisztviselők jórésze azok szülei, vagy nagyszülei, szóval a* ministeriális emberek is nagyrészt kikerültek — milyen jólétben él s ezzel szemben milyen nyomorúságot kell nekik elszenvedniük. Mert jó, ha azoknak az Ígéreteknek csak a fele is teljesül, amiket itt hallunk hónapok óta, egy esztendő óta, hogy ez történik, azt fogjuk csinálni a tisztviselők érdekében, ezt vagy azt adjuk meg nekik ; — mondom, mikor azt látják, hogy mindaz, amit nekik be kell szerezniök, naprólnapra drágább lesz és ck mennyire küzdenek, mások pedig milyen könnyen szerzik meg a mindennapi kenyerüket : akkor nem leníie csoda, ha ők elkeserednének és szóvá tennék e dolgot. De ők a háború alatt és a forradalmak alatt megtanultak nélkülözni, és e nélkülözéssel tovább várják azt az órát, amikor elérkezik az ideje, hogy rajtuk segíteni lehet. Tehát nem helyes, ha ilyen felszólalások történnek és nagyon kérném t. képviselőtársaimat, ne méltóztassanak ilyen felszólalásokkal az elkeseredett tisztviselői kart tovább zaklatni, mert ezek csak izgalmat keltenek, mert mindennap ujabb momentumok merülnek fel. ( Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A t. pénzűgyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy a közalkalmazottak mindazt, amit kértek, megkapták. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Nem mondtam, hogy mindazt, amit kértek, hanem csak azt, amit lehetett! Weiss Konrád : Amit lehetett, helyes. De ezzel szemben én kénytelen vagyok megállapítani, hogy még az a segítés is, ami abban a bizonyos sokat hánytorgatott márciusi ministeri rendeletben van, csak részben valósult meg a évi szeptember M lé-én, kedden. naturáliák kiszolgáltatása terén ; mert azt mindannyian tudjuk, hogy a közalkalmazottak a lisztnek és hasonló élelmiszereknek csak a felét kapták meg, az elmaradt dolgok részbeni fedezésére — mert az egészet nem fedezték — átlagosan fejenként, családtagonként 90 koronát fizettek nekik márciustól egész- augusztus végéig, szóval hat hónapra. így áll az az óriási segítség, ami a tisztviselői karra várt. ( Ugy van ! TJqy van ! a szélsobaloldalon.) Fangler Béla: Egy birkát sem lehetne rajta venni ! (Derültség. Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Weiss Konrád : Egyoldalú beállítás az, ha mindig csak a gazdák bajairól beszélünk. Kérem, itt minden egyes társadalmi osztálynak óriási bajai vannak. Itt nemcsak a gazdák, hanem a kereskedők, iparosok és tisztviselők is mind panaszkodnak. De tisztán csak ugy beállítani a dolgot, hogy a legtöbbet szenved a gazda és a gazdának van a legkevesebbje az országban és az ő érdekében tesz a legkevesebbet •a kormány: ez erős kifejezés, mert azt merem állítani, hogy ennek a Nemzetgyűlésnek az egész struktúrája olyan, hpgy mi mindig inkább a kisebb dolgokat tárgyaljuk, amik különösen a gazdatársadalomnak kedveznek, míg a többi társadalmi rétegnek javára annyi nem történik. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Ez minden ellenzés dacára igy van és ezt mindig ki merem mondani. Szalánczy József : Tessék a hadiözvegyekről és hadiárvákról gondoskodni, kik a legnagyobb áldozatot hozták! Weiss Konrád : Abból, hogy t. képviselőtársam velem parallel beszél, azt látom, hogy odatapintottam, ahova kellett, hogy itt a parlamentben csakis a gazdákért tesznek és ha e tekintetben valaki megmondja az igazat, felzúdulnak érte. (Zaj jobbfelől.) Schandl Károly : A gazdák becsülik a tisztviselőket ! Lingauer Albin: De nem adnak nekik enni ! (Derültség.) Weiss Konrád : T. Nemzetgyűlés ! Még valamire akarom épen itt kisgazda nemzetgyűlési képviselőtársaim figyelmét felhivni, arra, hogy most a vasúti tarifaemelés mily módon befolyásolta, mondjuk, a tisztviselők életét. Ugyebár, azt mondták, hogy a vasúti tarifaemelést át kell háritani minden olyan társadalmi osztályra, amely érdekelve van. Egy nagyon komoly embertől, egy műegyetemi tanártól hallottam a napokban a következő esetet. Neki Budakesziről hozza a tejet .egy sváb asszony, aki akkor, amikor a tarifaemelés életbelépett, másnap azzal állított be, hogy a 10 koronás tejet ezentúl 15 koronáért adja. Miért ? kérdezte a tanár. Azt felelte, hogy azért, mert a vasúti fuvar drágább lett. »Hát vasúton jár maga?« »Nem, hanem kocsin, azonban a vasúti dijakat emelték és nekem ezt be kell hozni.«